„Mi tizenötmillió magyarnak zenélünk”

„Nálunk a színpad és a nézőtér nem válik el. A bennünket hallgatókkal minden koncerten egy közösséget alkotunk, és nagyon sokat kapunk egymástól” – mondta lapunk érdeklődésére Koltay Gergely zeneszerző, dalszövegíró, a Kormorán együttes alapítója és vezetője, aki a mai napon ünnepli hetvenedik születésnapját.

A Kell még egy szó és számos más népszerű dal szerzőjének mostanában kijut az ünneplésből. A Kormorán tavaly volt negyvenöt éves. A jubileumi koncerteket hosszú ideje december 16-ra időzítik, ez ugyanis az első nyilvános fellépésük évfordulója, de a dátum másról is nevezetes: Kodály Zoltán születésnapja, ami egy folk-rock zenekar számára nem közömbös. Az együttes most a június 4-i, torockói Duna-napra készül, Koltay Gergely dedikál majd a közelgő könyvhéten, születésnapjáról pedig a legkedvesebb dalai­ból összeállított négy CD-n kiadott válogatással kíván megemlékezni.
A kérdésre, hogy mióta telik ilyen aktívan az ideje, határozottan válaszolt: „Negyvenhat éve.”

Klasszikus zenét tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, korábban gyerekszínészként szerepelt, fiatalon a neves rádiós szerkesztő, Csiba Lajos mellett dolgozott, hogy aztán fokozatosan tanulva a szakmát, a Magyar Rádió zenei főszerkesztőségnek élére kerüljön, később pedig a Magyar Televízió zenei vezetőjeként dolgozzon. Lelkes tagja lett a táncházmozgalomnak, így jutott el a 25. Színházba, ahol Halmos Bélával és Sebő Ferenccel megalapították a Sebő Együttest. Innen vezetett az út a folk-rockig, bár, ahogy ő fogalmaz, eredetileg nem akartak új műfajt teremteni, csupán az angolszász dalok hagyományaira alapozva magyar rockot játszani.

„Nem volt egyértelmű a hazai fogadtatás – mesélte. – A népzenész barátaim azt kérdezték, miért kell a paraszti zenét elrontani a rockkal, a rockzenész ismerőseim pedig azt, hogy ki kíváncsi egy ilyen furcsa, kevert zenére.”

Az első komoly sikereket nem is Magyarországon sikerült elérni. Noha az 1976-ban alakult Kormorán fel tudta hívni magára egy közönségréteg figyelmét, sokkal nagyobb érdeklődéssel fordultak feléjük Nyugat-Németországban és a Benelux államokban. A zenekar az első tíz-tizenöt évben többet koncertezett Nyugaton, mint itthon, sőt az első CD-jük Hollandiában készült.

„Emlékszem, hoztam haza a CD-t, örültem neki, de meghallgatni nem tudtam, mert nekem akkor még nem volt hozzá lejátszóm.”

A folk-rock megítélése hamar változott idehaza is, a közönség és a szakma is megszerette.

„Ma már nagyon sok dalszerző, előadó nyúl a népzenéhez, inspirálja a popzenészeket is. Büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a műfaj alapjainak lerakásában és annak népszerűsítésében” – fogalmazott lapunknak Koltay Gergely, aki a Honfoglalás című filmhez írt főcímdalával hódította meg végleg a legszélesebb közönség szívét itthon
és a határon túl is. Ezt a szerzeményt ma már mindenhol éneklik: esküvőkön, temetésen, ünnepségeken, megemlékezéseken. A Megfeszített című rockoperája népszerű darabja a hazai színházaknak.

„Továbbra is sokat utazunk, rengeteget játszunk a határon túl, köztük olyan különleges helyeken, mint Torockó, ahol most
a nemzeti összetartozás napján lépünk fel” – mondta. „A határon túli területeken élők különösen fogékonyak a dalainkra, olyan koncerteket adunk, amelyeken mi is sokat kapunk lelkiekben. Antall József néhai miniszterelnök szavait parafrazálva azt szoktam mondani, hogy mi tizenötmillió magyarnak zenélünk. Kárpátaljára mindig nehezebb volt eljutni, oda nem volt könnyű beutazni, és most a háború miatt gyakorlatilag lehetetlen. De remélem, hogy mihamarabb rendeződik ez a tragikus helyzet, és újra felléphetünk ott is.”

Koltay Gergely munkásságát számos magas kitüntetéssel, köztük a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével és Kossuth-díjjal ismerték el.