Kultúra

„A szereplésem mindig túlmutat egy szimpla koncerten”

Mi, magyarok a zenében vagyunk az egyik legjobbak, és úgy látszik, ezt hatásosan tudtam képviselni – fogalmazott lapunknak szaúd-arábiai látogatása kapcsán Bogányi Gergely

Mesterkurzust tartott és zongorakoncertet adott nemrég Rijádban, a Szaúd-Arábiai Királyság fővárosában Bogányi Gergely. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész együttműködésről is tárgyalt, a sivatagi királyság ugyanis egy zeneiskolai, komolyzenei és zeneművészeti képzés meghonosítását tűzte ki céljául. Ezekről az élményekről kérdeztük a művészt.

„A szereplésem mindig túlmutat egy szimpla koncerten”
A zongoraművész harmadszor lépett fel az országban
Fotó: MH/Török Péter

– A szaúdi egy meglehetősen zárt társadalom, ön azonban néhány éven belül harmadszor tért vissza nemrég. Miért alakult ez így?

– A szaúdi csak zárt társadalom volt, ma már nem az. Az első szereplésem 2017-ben kifejezetten sikeresnek bizonyult. Nagyra értékelik, ha valaki komolyan vesz valamit, ők ugyanis mindenből a legjobbat szeretnék a világban megvenni. Mi, magyarok pedig többek között a zenében vagyunk a legjobbak között, ezt mindenki tudja. Úgy látszik, hatásosan tudtam képviselni ezt, ezért vissza- és visszahívtak. Ez egybeesett azzal, hogy az ország időközben hivatalosan is kinyitott, a 2017-es koncertem volt a legelső komolyzenei hangverseny Szaúd-Arábia történetében. Ilyen szempontból történelmi jelentősége is volt.

– Később aztán az ottani élményeiből zenét is írt, az UNESCO Világörökség részét képező Hegra ásatási területen tett látogatása után.

– Méghozzá egy szimfóniát komponáltam, nagyzenekarra. Rendkívül inspiráló volt számomra az a hatalmas kősivatag. Ennek az ősbemutatóját zárt körben tartottuk meg 2019-ben, Pécsett, a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusokkal, ahol a testvérem a főkarmester.

– Eljutott Szaúd-Arábiába ennek a híre?

– Néhányan tudnak róla, nagy reklámot azonban nem csináltam neki. Nem PR-művész vagyok, hanem zeneművész. Ez persze időnként problémás, egyfajta hiányosság, bizonyára karakter kérdése is.

– A múlt heti látogatásán mesterkurzust tartott. Hogy kell ezt elképzelnünk?

– Meglehetősen rendhagyó kurzus volt, sokkal inkább előadásnak nevezném, ahol történetesen zongoráztam is. Általánosságban beszéltem a zenéről, az európai zenéről és annak eredetéről, példákkal is illusztrálva. A végén pedig meghallgattam az ottani diákokat, és tanácsokat adtam nekik.

– Mi volt a benyomása az ottani diákokról?

– Érdekes és különleges volt találkozni velük, én is sokat tanultam tőlük. Rendkívül nyitottak, kedvesek voltak, illetve ami a legfontosabb: tanulni szeretnének. Nálunk és sok helyen Európában gyakran az az érzésem, hogy ez az egész műfaj elfáradt már. Ők azonban nagy energiát fektetnek a tanulásba. Szaúd-Arábiában nem igazán létezett ilyen jellegű oktatás, és lényegében még ma sem igazán létezik. Ezért az alapoktól kell kezdeni. Ebből persze leszűrhetnénk azt, hogy azok, akik most kezdik, még nem tudnak semmit, ami igaz. Viszont megvan az az előnye is, hogy rögtön lehet jól csinálni. Úgy vettem észre, hogy mindenki elégedett volt, örültek, hogy kimentem hozzájuk, és szeretnének állandó kapcsolatot kialakítani, hiszen az mindkét fél számára abszolút nyerő felállás lenne. Az együttműködésről konkrét eredmények még nincsenek, de a közeljövőre és középtávra nézve is vannak terveink.

– A kurzus után koncertet is adott.

– Rendkívüli élmény volt, már csak azért is, mert a hallgatóság fele európai, a másik fele ottani volt. Sok helyi jött el, pedig általában ez nem jellemző. Talán azért lehetett ez így, mert ismertek, és tudták, mit képviselek, mi van mögöttem, illetve hogy komolyan veszem ezeket a hangversenyeket. A szereplésem mindig túlmutat a zenét, egyfajta emberi és kulturális minőséget is tudok prezentálni egy-egy ilyen alkalommal. Csak azzal, ahogy az ember felöltözik és megtiszteli a hallgatóságot, az egész egy nemesebb, komplexebb kulturális élménnyé válik, többé, mint egy szimpla koncert. Azt hiszem, ezt ők is megérezték.

– Milyen darabokat játszott?

– Magyar darabokat, elsősorban Liszt-műveket. Népszerű és kevésbé ismert alkotásokat is játszottam.

– Mivel foglalkozik jelenleg?

– Éppen életem egyik legnagyobb és legszebb projektjével foglalkozom: Bartók Béla A csodálatos mandarin című művén dolgozunk. Ez egyben életem legnagyobb kihívása is, ugyanis egy legendásan nehéz darabról beszélünk. A miénk ráadásul komplex produkció lesz, kétszer két zongorával, világhírű táncosokkal, improvizációval. A zongoránál Binder Károly és Varga Gábor viszi az improvizatív vonalat, míg az én párom Boros Misi lesz. A táncosok nemcsak magyarok lesznek, Ausztriából és Oroszországból is érkeznek fellépők. A premiert Fertőrákoson tartjuk majd, a Kőfejtő és Barlangszínházban. Komoly, nagy volumenű produkció lesz. És szenzáció, ebben egészen biztos vagyok.

Kapcsolódó írásaink

Pajtától a palotáig

ĀKelemen László: A hagyományos magyar népi kultúra visszatanítása teszi élhetővé az egész Kárpát-medencét