Kultúra

Koncertélmények Makovecz Imre időtlen tereiben

Nemrég volt szerencsém részt venni a sárospataki művelődési ház bejárásán, egészen rendkívüli élmény – mondta lapunknak a Héttorony Fesztivál igazgatója

Ma este a Sebő Együttes sárospataki koncertjével kezdődik az idei Héttorony Fesztivál, amely során világ- és népzenei koncerteket mutatnak be Makovecz Imre épületeiben. Horváth László, a fesztivál, illetve a Fonó Budai Zeneház igazgatója egyebek mellett a programok összeállításáról és a Makovecz-terek szakralitásáról beszélt a Magyar Hírlapnak.

Koncertélmények Makovecz Imre időtlen tereiben
Horváth László: Minden szervezőnek vétójoga van, sok szűrőn keresztül jutunk el a végső programokig
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Miért döntöttek úgy, hogy idén májusban indítják el a Héttorony Fesztivál programjait?

– Az apropó, hogy idén harmincéves Makovecz Imre héttornyú sevillai pavilonja, amelyet az 1992-es világkiállításra tervezett, ezt szeret-nénk megünnepelni. A programsorozat központjában is eleve a hét torony szimbolikája áll. Kiss Ferenc, a fesztivál művészeti vezetője részese volt a pavilon nemzetközi sikerének, ő írta az épület zenéjét.

Emellett az is benne van, hogy a pandémia alatt nagyon nehezen lehetett dolgozni, ráadásul a novemberi ködben nem feltétlenül jó élmény megvalósítani egy fesztivált. Úgyszólván fiatalítani kívántunk kissé, hogy a virágzó természetben új erőt, lendületet adjunk a rendezvénynek. Persze, novemberben ugyanúgy visszatér a fesztivál egy háromnapos programmal: Makovecz Imre születésnapján, 20-án tartjuk hagyományosan a zárógálát, amelyen egyebek mellett átadjuk a Makovecz-díjat is.

– Milyen extrát ad hozzá egy koncertélményhez, hogy Makovecz-épületben rendezik meg?

– Mostanság kissé „megfertőződtem” a Pajtakult kezdeményezéssel, a pajták puritán terével. Az ember soha nem tudja, mi vár rá, mielőtt belép. Ugyanez a meghökkentő élményem van a Makovecz-terekben is, ahol nem a hétköznapok látványa vagy valósága van jelen. Inkább úgy mondanám, kimerevítette az időt ezekben az épületekben. A makoveczi tér időtlen, szakralitása van, és ezt szerintem az előadóművészek megérzik, ahogy a közönség is. Lehet szeretni vagy nem szeretni a munkásságát, de az biztos, hogy mindenkit elgondolkodtat: vajon létezik-e ilyen minőségű emberi szellem, vagy pedig Makovecz „csak” kézhez kapta az égi áldást, amit lerajzolt? Időnként az az érzésem, hogy mi, magyarok nem mindig vagyunk tisztában azzal, milyen unikális művészi teljesítmény az övé.

– Mi alapján döntik el, hogy mely helyszínen mely előadók lépjenek fel?

– Többnyire mi is kísérletezünk. A fesztivál tavaly nyitott először a könnyűzene irányába, a városi művelődési házak ugyanis több műfaj befogadására képesek. Ezzel szemben egy olyan helyszín, mint például a paksi templom, erre nem alkalmas, hiszen az egy mikrotér, egy egészen más világ, amelyhez az emberi énekhang ereje kívánkozik. Hosszú sakkparti előzi meg a programok összerakását, és itt hangsúlyoznom kell, hogy minden szervezőnek vétójoga van. Elég sok szűrőn keresztül jutunk el a végső produktumig.

– A határon túlra is szerveznek programokat. Idén hol csatlakozhat a külhoni magyarság?

– Két helyszínen: Temesváron tavaly adták át az új református központot, és úgy vettem észre, az ottani közösség igencsak aktív, úgyhogy ez a magyaroknak fontos esemény lesz. A másik helyszín Kolozsvár, ahol az elmúlt időszakban kétszer is jártam, mindkétszer megfordultam a Makovecz-templomban is. Az a térérzet, ami ott van, azt hiszem, az életmű csúcsa. Tudja, amikor az ember nem hiszi el, amit lát. Ezt a kolozsváriak is érezhetik, mert ha ott esemény van –akár mise, akár előadás –, az mindig ünnep.

– Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a fesztivált. A jövőben milyen irányok felé szeretnének még nyitni?

– Örömmel hallottuk, hogy a Bar-tók Tavasz Káel Csaba és a Müpa vezetésével vidékre és a határon túlra is el szeretne jutni – mi ugyanis tálcán tudjuk nyújtani a makoveczi tereket, hogy legyenek részesei ennek. Az együttműködés kézenfekvőnek látszik: ahogy Makovecz neve a világon minőséget jelent, úgy elmondhatjuk ezt Bartókról is.

– Melyik koncertet várja a legjobban személyesen?

– Nehéz kérdés. Talán a ma esti nyitókoncertet a Sebő Együttessel Sárospatakon. Az ottani Makovecz egyik első művelődési háza, amelyet, valljuk be, az idő eléggé kikezdett. Nemrég azonban befejeződött a felújítása, volt szerencsém részt venni a bejáráson, és egészen rendkívüli élmény. Az eseményen egyébként Ambrus Lajos és Szarvas József közreműködésével bemutatjuk a Nagy almáskönyvet is, hiszen a nép- és világzenei koncertek mellett mindig szervezünk további programokat is, egyebek közt építészeti témájú kiállításokat, beszélgetéseket. Az említett könyv egy kiváló tanulmánykötet a magyar almás hagyatékról, olyasmi, amelyre megint csak büszkének kell lennünk.

Kapcsolódó írásaink

Ötvenéves a magyar táncházmozgalom

ĀA felcsendülő dallamok egy pillanat alatt összekapcsolták a jelenlévőket az autentikus népzenével és -tánccal, illetveaz elszakított országrészekkel

Halmos Béla táncolható gondolatai

ĀZenei értelemben a népdalra jellemző szabályok alapján születtek újjá a dalok – mondta lapunknak Pál István Szalonna Liszt-díjas népzenész a Jantyik testvérekkel közös albumáról