Kultúra
A tánc forradalmára
Markó Iván művészi és szellemi öröksége: fokozott a tanítványok, pályatársak felelőssége, hogy továbbadják, amit kaptak
Kiss János felidézte, hogyan született meg a Győri Balett. „Amikor a hetvenes évek közepén az Operában osztálytársaimmal láthattuk Sztravinszkij–Béjart Tűzmadár című táncelőadását Markó Ivánnal a címszerepben, eldőlt minden. Tudtuk, hogy hasonlóan gondolkodunk. Markó Ivánt meghívtuk a Táncművészeti Főiskolára, amelynek a hallgatói voltunk, szenvedélyes párbeszéd kezdődött közöttünk, végül 1979-ben hazahívtuk őt Brüsszelből, hogy az épülő győri színházban balett-társulatot alapítsunk. Voltak olyanok, mint például Pozsgay Imre kulturális miniszter, akik támogatták az elképzeléseinket, de olyanok is, akik például azzal támadtak, hogy Markó Iván még soha nem készített koreográfiát.”
Mint a Győri Balett igazgatója fogalmazott, erős közösség voltak, hatalmas hitük volt, és onnantól, hogy megszületett az elhatározás, hogy önálló társulatot hoznak létre, minden sikerült nekik. Előadásaikkal bejárták a világot, felléptek a szöuli olimpián, a milánói Scalában, és a világ más nagy színpadain is nemzetközi sikereket arattak.
Mint mondta, az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy az 1991-ig tartó időszakból fennmaradhat legalább egy előadás, amelyet a mostani Győri Balett előadhat, így megőrizhet az utókornak, de Markó Iván halálával lezárult a korszak és vele a reménye annak, hogy a letiltást visszavonja. Ez a helyzet pedig fokozott felelősséget ró különösen azokra, akik Markó Ivánt ismerték és együtt dolgoztak vele abban az időszakban, amikor feleségével, Gombár Judittal – aki az előadások jelmeztervezője és szövegírója volt – közösen alkottak.
A Győri Balett jövője kapcsán Kiss János úgy látja, hogy az új igazgató, Velekei László méltó módon tudja továbbvinni Markó Iván művészi, lelki, szellemi, örökségét a társulat élén.
Annak kapcsán, hogy az elhunyt világhírű, zseniális tehetségű magyar táncművész színpadi élete lezárulása után elmagányosodott, Kiss János arról beszélt, hogy a Győri Balett társulata két éve ünnepelte a negyvenedik születésnapját, és akkor is nagyon várták a pályatársai, tanítványai, hogy együtt ünnepeljenek, de hiába nyújtották felé a kezüket, ő a magányt választotta.
