Kultúra

Őrizni a szülőföldet

A százhuszonöt éve született Tamási Áron életét és műveit monográfiának is beillő albumban mutatja be az MMA Kiadó, soha nem látott archív felvételek, dokumentumok, naplóbejegyzések mellett

„A színház magasztos hivatása abban áll, hogy szemünk elé állítja az erkölcsöst, a jót, hogy nemesít, hogy gyönyörködtetve tanít minket” – írta Tamási Áron (1897–1966) hatodikos gimnazistaként 1916 áprilisában egy dolgozatában.

Őrizni a szülőföldet
„A legnagyobb dolog: világot teremteni”
Fotó: Fortepan/Hunyady József

Fiatalon is kiérlelt gondolatok, amelyek visszaköszönnek majd később az érett drámaíró darabjaiban. Ráadásul az MMA Kiadó albumának köszönhetően nemcsak ebbe a kuriózumnak számító dolgozatba olvashatunk bele – láthatjuk Tamási kézírását is.

Az anyaországban is talán a legjobban ismert székely író, a Kossuth-díjas Tamási Áron százhuszonöt éve, 1897. szeptember 19-én született Farkaslakán. Az évforduló apropóján Erdélyben emlékévet tartanak, és az sem véletlen, hogy nemrég jelent meg az életét és pályafutását bemutató, monográfiának is beillő, grandiózus és remek album. A kötetben, amely az életrajzot követve, kronologikusan, a fő témákat mégis kiemelve halad, Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész tanulmányát olvashatjuk – izgalmas adalékokkal. A mintegy háromszáz oldalas könyv ne bátorítson el minket: úgyis többször kézbe fogjuk venni, hiszen önmagában az A. Szabó Magda szerkesztette képanyaggal órákat lehet eltölteni.

A mintegy ötszáz, fekete-fehér és színes felvétel és dokumentum közt találunk személyes iratokat (például szülei házassági anyakönyvi kivonatát vagy Tamási útlevelét, diplomáit), de a fentebb már említett kéziratos dolgozatok, jegyzetek fakszimiléit is. Ami ennél is lebilincselőbb, az Tamási még soha nem látott noteszbejegyzéseinek és naplóinak közlése. Ezek némelyikéből találunk idézetek a tanulmányban, vagy közvetlenül a kézirat fotója mellett olvashatunk belőle „tisztázatot”, ám az erre hajlamosak nyugodtan bíbelődhetnek órákig a jegyzetekkel.

Tamási kézírása egyébként elég jól olvasható, lendületes, kellemes írásképe van. Élmény így is megismerni, közelebb kerülni egy szeretett, ismert szerzőhöz. Olyan apróságokra is felfigyelhetünk, mint hogy a hatvanas években, amikor Londonban járt, milyen nagynevű angol kiadókkal találkozott, de a második világháborúról is beszámol vagy éppen az 1948-as Könyvnapon folytatott találkozóiról.

Az album másik nagy erénye Cs. Nagy Ibolya tanulmányában rejlik, amely azon túl, hogy Tamási életének olyan eseményeit világítja meg, amelyekről ritkán hallunk, beszélünk – például 1957-es kihallgatása vagy betegsége –, hanem azok társadalmi-történelmi hátterét is érthetőbbé teszi, legyen szó az Erdélyi Helikonról és a marosvécsi kastélyban rendezett találkozókról, a könyvkiadásról vagy az ötvenes-hatvanas évek magyarországi légköréről. Az egészet pedig a művek keletkezéséről szóló részek, és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok teszik teljessé. Olvashatunk interjú-részletet, betekintést kapunk egy-egy darab ősbemutatójának előkészületeibe, valamint előadások fényképeit is láthatjuk.

Az albumformátum ellenére a kötetben minden pontosan jegyzetelve van, és forrás megjelöléssel van ellátva  (ahogy illik egy komoly irodalomtörténeti munkánál), ezáltal az olvasó is jobban el tud mélyedni abban, ami különösen érdekli. Szintén a tájékozódást és az ismeretek bővítését segíti a függelék, amely nemcsak a teljes Tamási-bibliográfiát és szakirodalmat tartalmazza, hanem színháztörténeti szenzációként összegzi az író összes drámájának bemutatóit, időrendben.

„A legnagyobb dolog: világot teremteni” – szól a borítón is olvasható Tamási-idézet. Mire végiglapozzuk az albumot, rájövünk, mennyire igaz is ez.

Tamási Áron

Megnyitották az emlékévet

Marosvásárhelyen Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának a magyar kultúra napja alkalmából tartott rendezvényén nyitották meg a Tamási Áron-emlékévet, amelynek rendezvényeivel a százhuszonöt éve született székely író előtt kívánnak tisztelegni. Ünnepi beszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a bátorságot, illetve az iránymutatást emelte ki Tamási Áron jellemzői közül.

Mint felidézte, Tamási saját élményeiből építette fel regényhőse, Ábel alakját, aki a világot bejárva érti meg, hogy haza kell térnie ahhoz, hogy valahol otthon lehessen. Az író bátorságának tulajdonította annak a kimondását, hogy az élet értelmét nem a távoli nagyvárosokban vagy külföldön, a messzeségben, hanem a szülőföldön, a szülőfölddel való bensőséges kapcsolatban kell keresni.

Kapcsolódó írásaink

Az igazmondó történész

ĀSzakály Sándor azt sugallja, mindenkinek joga van a véleményéhez, de senkinek sincs joga tévedni a tényekben