Kultúra

A karácsonyi asztal a család összetartozásának jelképe is

Krisztus megtestesülését, földi születését ünnepli karácsonykor a keresztény világ. Ez az üdvösségtörténet központi eseménye, Jézus Krisztus a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt

Krisztus megtestesülését, földi születését ünnepli karácsonykor a keresztény világ. Ez az üdvösségtörténet központi eseménye, Jézus Krisztus a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt.

A karácsonyi asztal a család összetartozásának jelképe is
Ambrogio Bondone Giotto: Jézus születése (1304–1306 k.), freskó, 200×185 cm, Scrovegni- (Aréna-) kápolna, Padova
Fotó: AFP/Roger-Viollet

„Isten Fiúként jön el a világba, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Milyen csodálatos ajándék! Isten ma ámulatba ejt minket és mindannyiunknak ezt mondja: »Te egy csoda vagy!«” – idézi Ferenc pápa gondolatait idén ünnepi jókívánságaiban a Magyar Katolikus Egyház. December 25-én Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. A katolikus hit szerint ez az üdvtörténet központi eseménye, mert aki megszületett, nemcsak egy az emberek közül, hanem Isten Fia, a Megváltó, a Világ Világossága. Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megvalósulhasson az Úr szándéka.

A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűneitől. Születéséről tanúskodnak az Ószövetség prófétái, az úgynevezett messiási jövendölések. Ezek közül az egyik legismertebb Izajás próféta jövendölése a Gyermekről (Iz 7,14), amit Máté evangéliuma is megőrzött: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhé­ben fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten”. Jézus Krisztus születése az üdvösségtörténet központi eseménye. Ő a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt.

Karácsony éjszakáján ez a kisgyermek, az Istengyermek születik meg Szűz Máriától Betlehemben. Jézus születése hármas születés: egyszerre jelenti az öröktől való; a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születést. A hagyomány nem őrizte meg ennek a napnak pontos dátumát, az első századokban az egyház vízkereszt ünnepén ünnepelte a karácsonyt, ahogy a keleti egyházakban sokáig megmaradt ez a szokás. Nyugaton I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december huszonötödikét. Az időpont kiválasztása nagy valószínűség szerint azért esett erre a napra, a téli napforduló közelébe, mert a római birodalomban ez a nap volt a Sol invictus, a legyőzhetetlen nap ünnepe. Így Jézus születésének ünnepe szimbolikusan Isten Fiának, a világ Világosságának születésnapjává vált. A karácsony nyolcnapos ünnep, amely december huszonnegyedikén, karácsony vigíliáján, azaz szenteste kezdődik, és január elsejéig tart.

Az ünnep nyolcadában is minden nap ünnep: Szent István első vértanúé, Szent János apostolé, az Aprószenteké és Becket Szent Tamás püspöké, valamint ekkorra esik a Szent család ünnepe is.

Karácsonykor kerül sor a mai napig az egyetlen éjjel bemutatott katolikus szertartásra, az éjféli szentmisére. Az évszázadok során különböző szokások kapcsolódtak még az ünnephez, mint a betlehem készítés, a karácsonyfa-állítás, a pásztorjáték, regölés vagy még sorolhatnánk a szép népi hagyományokat. A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma, német evangélikusok állítottak először fenyőt a 16. században, hogy örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utaljon, ágai pedig a keresztet idézzék. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

Karácsony napja a család bensőséges ünnepe, a vacsoraasztal pedig hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.

Kapcsolódó írásaink