Kultúra

Sikertörténet kezdődik

„Ma ilyen komplexitású zenei beavató intézmény sehol másutt nincs a világon” – hangsúlyozta lapunknak Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa

Méltán leszünk büszkék mindannyian a Magyar Zene Házára – emelte ki a Magyar Hírlapnak Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. A csütörtökön a sajtó képviselőinek bemutatott, a nagyközönség számára január végén megnyíló remek intézmény kapcsán kortárs építészetről, külföldi elismerésekről és az új közönség neveléséről beszélgettünk.

Sikertörténet kezdődik
„Van egy világraszóló kortárs épületünk, amelybe nagyon harmo-nikusan illeszkedik a tartalom”
Fotó: MH/Purger Tamás

– A ház szerkezetét és funkció­ját is egyfajta hármasság jellemzi. Baán László számára mi az elkészült Magyar Zene Háza három legfontosabb eleme, tulajdonsága?

– A legelső maga a dizájn. Sou Fujimoto zsenije az életművén belül is kiemelkedő házat hozott létre. Hozzá kell tenni, nemcsak a rendszerváltás, hanem gyakorlatilag a Monarchia felbomlása óta ez volt az első valódi nemzetközi tervpályázat Magyarországon, amelyet a Magyar Zene Háza megálmodásá­ra írtunk ki. Meg is hozta gyülmölcsét, hiszen a világ egyik leghíresebb építésze nyerte meg egy olyan ideával, amit kimondottan a Városliget ihletett.

Az, ahogy itt a városi szövetben benne van a park, amelybe több mint száz éve már beleszövődött a kultúra és a szórakozás intézményrendszere – többek között Szépművészeti Múzeummal, a Műcsarnokkal, az Állatkerttel, a Vajdahunyad várával, a Műjégpályával és a Széchenyi Fürdővel –, mindez inspirálta őt, hogy egy hasonló kvalitású, 21. századi nyelven megfogalmazott épületet hozzon létre. Ma ilyen komplexitású zenei beavató intézmény sehol másutt nincs a világon. Méltán leszünk rá büszkék mindannyian! Remélem, egy hosszú évtizedekig tartó sikertörténet kezdete előtt állunk, amely jelképe lesz a Liget Projektnek is, és amelynek sikere, szépsége a március végén nyíló Néprajzi Múzeum­mal együtt előrelendíti majd a jelenleg még patthelyzetben lévő három további intézmény ügyét is.

– Mikor dőlt el, hogy zenei beavató intézmény lesz a ház, nem pusztán koncertterem?

– Már az építészeti pályázat kiírásakor megvolt a tartalom, pontosan tudtuk, milyen funkciókat szeretnénk látni benne. A koncepción évekig dolgozott egy szakértői csapat, amely a hazai zenei világ ismert és elismert tagjaiból állt össze. Aztán a végleges kiviteli terv és finomhangolt belső tartalom a győztes pályázóval kéz a kézben haladva valósult meg. Egy világszínvonalú épületről van szó, amelynek meseszerű szépsége még azokat is elvarázsolja majd, akik esetleg fenn­tartásokkal viseltetnek a kortárs építészet iránt, nem minden esetben értik egy-egy épület építészeti üzenetét.

A Háznak így van egy önmagán túlmutató küldetése is, az, hogy a kortárs építészetet közelebb hozza az emberekhez: éppen ezért az épület egy része szabadon bejárható lesz. A koncertekre, kiállításokra persze belépőjegyet kell váltani, de bárki bejöhet megcsodálni a közönségforgalmi terek egy részét, beülhet a kávézóba, nem beszélve arról, hogy az amfiteátrumjellegű kis szabadtéri színpadon ingyenes koncertek lesznek majd. Biztos vagyok benne, hogy nagy számban vonzani fogja a látogatókat ez különleges épület, amelyet az év elején méltán választott be a CNN a világ nyolc legjobban várt épülete közé.

Ami nagyon fontos, hogy van egy világraszóló kortárs épületünk, amelybe nagyon harmonikusan illeszkedik a tartalom, a ház minden szeglete a zenét szolgálja. Már az épület formája is a zenéből indult ki, a tetőszerkezet az egy pontból kiterjedő hanghullámot szimbolizálja. Mindemellett egy átfogó, igazi élményt adó, túlzás nélkül zseniálisnak nevezhető zenetörténeti kiállításnak is otthon ad a Ház.

Intimitás és nyitottság egyszerre: egészen különleges élményt jelent nézőnek, előadónak egyaránt
Intimitás és nyitottság egyszerre: egészen különleges élményt jelent nézőnek, előadónak egyaránt
Fotó: MH/Purger Tamás

– Egy zenetörténeti tárlat kapcsán ritkán halljuk a zseniális jelzőt.

– Ezen a kiállításon a 21. század nyelvén, interaktív módon, hang és vizuális effektusokkal végig kísérve ismerjük meg a zene történetét a zene mágikus, legelső időszakától kezdve a népzenén és az első írott, egyházi zenén át végül  eljutunk a kortárs, avantgárd komolyzenéig, illetve a könnyűzenéig. Hihetetlen izgalmas kiránduláson, zenetörténeti kalandon vehet részt, aki ellátogat majd az állandó kiállításra.

– Milyen időszaki tárlatokat terveznek?

– Az első kiállítás jövő ősszel nyílik meg, a magyar pop- és rockzene történetét mutatja be a hatvanas évektől a rendszerváltásig. Ez rendkívül izgalmas időszak, zenei szempontból és társadalomtörténeti vonatkozásai miatt is. A „saját gyártású” időszaki kiállítások mellett, máshol bemutatott, nagy sikerű tárlatok befogadása is tervben van, tárgyalunk például egy Rolling Stones- tárlat bemutatásról is.

– Nem tartottak attól soha, hogy a ház konkurenciát jelent a Zeneakadémia vagy a Művészetek Palotája számára?

– Sem bennünk, sem a meglévő fontos zenei színterekben nem merült fel soha ilyesmi. A tervezés folyamán maguk az érintett intézmények is végig támogatták az itt kialakuló tartalmat, ugyanis megismerve a koncepciót, egyértelmű volt, hogy a Magyar Zene Házának eltérő egyedi a funkciója. Mindenki látja azt is, hogy ez egy olyan zenei beavató intézmény, amilyenre nagyon régóta szükség volt, hisz például a magyar és nemzetközi zenetörténetről nem volt egy átfogó kiállítás sehol az országban.  Az intézmény nem a nagy hagyományú előadótermek konkurenciájaként jött létre, hanem olyan házként, amely új közönséget nevel: nemcsak önmagának, hanem valamennyi már meglévő intézménynek is.

– Ha jól látom, nemcsak a kortárs építészet viszonylatában érvényes, amit az előbb mondott, hogy a háznak magán túlmutató küldetése van: a zenéhez is közelebb hozza az embereket.

– Így van. Amellett, hogy nagyon sokrétű program várható, itt, a Zene Háza viszonylag kicsi koncertteremében a zenehallgatás egészen különleges vizuális élmény is lesz, hiszen az üvegfalaknak köszönhetően látszik a Városliget zöldje, vagy este a háttérben a kivilágított Vajdahunyad vára. Ez az intimitás és egyszerre egyben nyitottság olyan élményt jelent, amely nemcsak a nézőknek lesz különleges, hanem az előadóknak is – ezt mind megerősítették azok a zenészek, akik eddig már kipróbálták a koncerttermet. Biztos vagyok benne, hogy a zenerajongók, a felnövekvő generációk vagy azok a külföldiek, akik érdeklődnek a magyar zeneművészet és -történet iránt, egy igazán komplex és maradandó élménnyel lesznek gazdagabbak, ha majd meglátogatják a Magyar Zene Házát.

Kapcsolódó írásaink

Csoda született

ĀA Magyar Zene Háza azt a hagyományt folytatja, teljesíti be, amely a Városligetben százötven éve, az Állatkerttel kezdődött