Kultúra

A sebek nem gyógyultak be

Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás filmje végre repedéseket ütött a sokéves hallgatás falán

Online megtekinthető Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás Áldozatok 2006 című dokumentumfilmje, amely rendőr, civil és szakértő szemtanúk perspektívájából mutatja be a tizenöt évvel ezelőtti tüntetéssorozat vérbe fojtását.

A sebek nem gyógyultak be
Olyanok is beszélnek a filmben, akik nem vádolhatók kormánypártisággal
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Képzeljük el, hogy barátainkkal beülünk egy helyre sörözni egy szép őszi este, majd egyszer csak rendőrök rontanak be a sörözőbe, gumibottal verik az asztalokat, üvöltöznek, kiterelnek mindenkit, és agyba-főbe verik az embereket. Vagy azt, hogy a szüleinkkel egy megemlékezés után próbálunk hazajutni, és egyszer csak felkiáltunk: Anya, azt hiszem, meglőttek! Vagy azt, hogy megfelelő védőfelszerelés és erősítés nélkül állunk szemben a dühöngő tömeggel, és kövekkel, Molotov-koktélokkal dobálják a fejünket, lábunkat Az Áldozatok 2006 című dokumentumfilm ezeket az egyéni történeteket göngyölíti fel, a civil és a rendőr áldozatok perspektívájából bemutatva a 2006-os brutális őszi eseményeket.

A produkció arra keresi a választ, hogyan történhetett meg egy európai uniós országban, hogy ártatlan civileket vertek össze, lőttek meg az utcákon, kínoztak a fogdában magyar rendőrök. A szemtanúkkal Skrabski Fruzsina rendező, Bodoky Tamás, az Index akkori tudósítója, az Átlátszó.hu alapítója, a Túlkapások című könyv szerzője és Kisberk Szabolcs, a Hír TV akkori tudósítója beszélgetett.

A filmben megszólal egy akkor csapatparancsnokként szolgáló rendőr, aki szörnyülködve nézte a szeptember 19-re virradó éjszaka zajló tévészékházostromot, és nem értette, miért nem riadóztatták őket, hogy segíthessenek a bajtársakon. „Mire odaértünk, mindennek vége volt. Egy hölgy felnézett, és megkérdezte, hol voltunk idáig. Mindenkit utálunk, aki ilyen helyzetbe hozott minket. Nem a népet! A rendőröket és a politikai vezetőket!” – mondja a filmben Baka György, aki arcát és nevét is vállalva nyilatkozott a készítőknek. A csapatparancsnokot egyébként egy Molotov-koktél is eltalálta, folyt rajta a benzin, csak szerencsére a készítője nem elég szakszerűen rakta össze a fegyvert, így a rendőr nem gyulladt meg.

Hitelessé teszi a filmet, hogy megszólal benne  az operatőr, akit úgy lőttek meg, hogy a munkáját végezte. A Tilos Rádió munkatársa, akit szintén bántalmaztak. Szaktársaival söröző ügyvéd, akiket egy kocsmából rángattak ki és vertek félholtra, a szüleivel megemlékező fiatal lány, akit hátba lőttek, olyanok is szerepelnek, akik csak a környéken laktak,  vagy a fővárosban turistáskodtak külföldiként, és a tüntetések idején ömlött belőlük a vér vagy csontjaikat törték. A film egyik legmegdöbbentőbb jelenete, amikor a Magyar Rádió tudósítója mesél az épületben létrehozott kínzókamráról, ahonnan a munkatársak hallották a sikolyokat, a sírást, és látták, ahogy embereket a hajuknál fogva húznak vagy földön fekvőket bántalmaznak.

A film emlékeztet arra is, hogy jogászok hada állt az áldozatok ügye mellé időt, energiát nem spórolva, emberiességtől, tisztességtől vezérelten.

A filmben olyan szemtanúk, áldozatok, civil szervezetek képviselői és újságírók is megszólalnak, akik nem vádolhatók kormánypártiság­gal. Az elkészítésében részt vett például a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért is. Ez is jól mutatja, hogy a tizenöt év előtti túlkapások elismerése és elítélése nem ideológiai kérdés, hanem a nemzet közös ügye.
A 2006-os események háttértörténete olyan bonyolult, hogy a készítők csupán repedéseket tudtak ütni a hallgatás falába. Nyitott kérdés marad, kiknek a parancsára történt mindez. Mennyire veszítették el a rendőrök a józan ítélőképességüket? Ki a felelős azért, hogy az erőszakos tüntetők összekeveredhettek a békés megemlékezőkkel? Hol vannak a felelősök? Miért nem történt meg az elszámoltatás?

E kérdéseket a filmben az alkotók sok embernek feltették: kielégítő válaszokat azonban alig kaptak. Azok megtalálásához az kellene, hogy jöjjenek elő minél többen, és mondják el őszintén, hogyan látták az eseményeket.

Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás dokumentumfilmje rávi­lágít, hogy a civil és rendőr áldozatok közül van, aki a szemét vesztette el, mások örökké viselik a testükön a hegeket, de leginkább a lelkükön ejtett sebek sajognak a mai napig.
A bocsánatkérés pedig várat magára. Az Áldozatok 2006 című dokumentumfilm elérhető az Átlát-
szó.hu-n és a YouTube-on.

Kapcsolódó írásaink

Áldozatok vallanak a véres őszről

ĀSkrabski Fruzsina legújabb filmjében az őszödi beszéd kiszivárgását követő brutális eseménysorozatot mutatja be szemtanúk beszámolói alapján