Kultúra

Contra-Aquincum és Transaquincum

Velünk élő rómaiak. Erődítmények a másik parton

Noha a köztudatban az él, hogy a Duna vonala egyben a Római Birodalom határa is volt, ezt nem kell szó szerint venni: a rómaiak nemcsak a folyó szigorúan vett pannóniai oldalán, azaz a Dunától nyugatra voltak jelen, de például a jelenkori Budapest területén a folyó „pesti” oldalán is. A legismertebb római kori leletegyüttes a mai Március 15. téren található.

Contra-Aquincum és Transaquincum
Korábban körbejárható volt a rom, ma üvegen keresztül tekinthető meg
Fotó: Wikipedia

A Pannonia provincia területét, azon belül a mai főváros helyét elfoglaló rómaiak nemcsak a Dunántúlon, de a folyó – mai szóval – „pesti” oldalán is hagytak nyomokat, sőt a mai Budapest két oldala között rendszeres volt a forgalom.

Minderre részben katonai okból, részben a kereskedelem miatt volt szükség, hiszen Pannonia Inferior székhelye, majd katonai központja, Aquincum nemcsak stratégiai szempontból, de kereskedővárosként is jelentős volt. Már a 2. század elejétől, Traianus uralkodása alatt léteztek állandó átkelőhelyek Aquincum térségében, ám a 19. századi folyószabályozások nagyrészt elpusztították a római kori parti létesítményeket – áll a Rómaikor.hu oldalon.

Valószínű, hogy Campona és Albertfalva katonai táborai környékén volt átkelő a Csepel-szigetre – cölöpmaradványok maradtak fenn –, és átkelőhely volt a Gellérthegy lábánál is, amely a Március 15. téri Contra-Aquincum települést kötötte össze a folyó másik oldalával.

Egyes, a Parlament építésekor előkerült leletek arra utalnak, hogy a Lánchídnak is lehetett „elődje”, és megtalálták az Óbudai-szigetet és a Rákospatak torkolatánál álló Transaquincum erődjét összekötő híd pilléreit is már a 19. században. Transaquincum úgynevezett ellenerőd volt: a légiós táborral és a helytartói palotával szemközti pesti Duna-parton állt, körülbelül a mai Dagály utca nyomvonalában.

Az Óbudai-szigetet összekötötték az aquincumi polgárvárossal és a légiós táborral is, ami a szigeten lévő helytartói palota miatt volt nagyon fontos.

Míg a viszonylag kis területű Transaquincum erődje a mai Budapest északi részén állt, Contra-Aquincum erődje a mai belváros közepén, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. A 3. század végén épülhetett egy korábbi erődítmény helyén.

Ekkoriban a mai belváros még egy sziget volt a Dunában, amely azonban már a rómaiak előtt is lakott volt, és utánuk is: a középkorban úgy beépítették az egykori erőd helyét, hogy a maradványok csak a 19. század hatvanas éveiben kerültek elő, és sokáig azt hitték, hogy a középkori városfal maradványai. Csak az Erzsébet híd építésekor, a huszadik század elején jöttek rá, hogy itt egykor római település állt, és ekkor készült először védőtető is a romok fölé.

A területen találtak az építés koráról árulkodó bélyeges téglát és Marcus Aurelius-portrét is, amely a szentélyében lehetett egykor, ám már egy falba beépítve került elő.

Contra-Aquincum szerepe az után erősödött meg, hogy a 3. században a betörő barbárok feldúlták Pannóniát: a megerősített katonai telepeknek, így Aquincumnak is ekkor erősítették meg az ellenerődrendszerét, így Contra-Aquincumot is. Említettük már, hogy csak az Erzsébet híd építésekor bizonyosodott be egyértelműen, hogy a területen római maradványokról van szó. Nagyobb ásatást azonban csak a háborús években, 1944 nyarán végeztek, ekkor találták meg a délkeleti saroktornyát az erődnek. A hatvanas években készült el a szabadtéri bemutatást lehetővé tévő építészeti terv, a Kádár-korban, majd a rendszerváltozás káoszában azonban lepusztult a terület, amely a kétezres évek első évtizedének végén újult meg. Contra-Aquincum maradványai jelenleg üvegen keresztül nézhetők meg.

Kapcsolódó írásaink

Időcsapda Budapesttől nem messze

ĀVelünk élő rómaiak. Százhalombattát, vagyis Matricát nem a rómaiak, még csak nem is a kelták alapították: a város helyén már a vaskorban is település volt

Felhőszakadás Marcus Aurelius táborában

ĀVelünk élő rómaiak. Isteni csoda, egyiptomi mágia vagy a káldeus bölcs, Julianus praktikája mentette-e meg a tizenkettedik, úgynevezett Villám légiót a pannóniai limesnél zajló csatában?