Kultúra

Testköltészet, hangművészet

Különleges utazást tehet a rendszerváltozás előtti performanszművészetbe, aki a Kassák Múzeum időszakos tárlatát meglátogatja

Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva című időszaki kiállításával várja látogatóit a Kassák Múzeum. A huszonnégy képernyőn láthatunk mozgóképes dokumentációkat, emellett hanganyagok, művészeti akciókon készült fotográfiák és dokumentumok, kellékek adják össze a hiánypótló kiállítás anyagát.

Testköltészet, hangművészet
A tárlaton huszonnégy képernyőn láthatunk mozgóképes dokumentációkat
Fotó: MH/Purger Tamás

Még látogatható a Kassák Múzeumban a Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva című kiállítás. A tárlat hiánypótló, mert valami olyat mutat meg, ami nem szerepel hangsúlyosan a modern képzőművészetet bemutató állandó tárlatokon. A műfaj ugyanakkor igenis hangsúlyosan jelen volt a hatvanas, hetvenes évektől kezdve a magyar amatőr vagy inkább underground művészvilágban, de még a nyolcvanas években sem nagyon volt olyan hét, hogy ne lettek volna akciók, performanszok a művészvilág fontos találkozási pontján, a Fiatal Művészek Klubjában, az Andrássy úton.

A performanszok „sztárjai” felléptek művelődési házakban is, ahol a közönség vagy csendben próbálta megérteni, mit is akarnak elmondani az akcióikkal, vagy kimentek inkább inni valamit a büfébe. Az ilyen akcióknak Magyarországon, de a létező szocializmus államaiban is kétségtelenül volt egy erős politikai vonulata, a színpadokon mondhatni diktatúraellenes művészi felforgatás zajlott, amire olykor erőteljesen reagált a totalitárius államhatalom, de még többször inkább csak a fejüket csóválták az elvtársak.

A Kassák Múzeum kiállítása egyfajta utazás a múltba, szereplői már nem lázadnak, jórészt megöregedtek vagy már nincsenek is velünk. Ezért is érdemes sorra járni azt a huszonnégy képernyőt, amelyeken egyébként a magyarok mellett az orosz és a csehszlovák performátorok vannak leginkább jelen. Mindezt pedig a zürichi egyetemen 2017 és 2020 között lezajlott performanszkutatás jóvoltából láthatjuk, ebből egy koncentráltabb, erőteljesebb válogatást kapunk magyar részről Ladik Katalinnal és a kiállításon következetesen Szenytyóbynak írt Szentjóby (Staub) Tamással a főszerepben. Ők ketten a hetvenes évektől a testköltészet és a hangművészet talán legismertebb képviselői, utóbbi vizuális versírással és hangköltészettel is észrevétette magát. Ez utóbbihoz nélkülözhetetlen volt a magnetofon, ami éppen a hatvanas évek után vált elérhetővé mindenki számára.

Az egyik vitrinben itt is van egy eredeti csehszlovák Tesla Sonet Duo 1960-ból, a hozzá használatos szalagokkal együtt. Egy hasonló tárgyat (TETRA 811) Szentjóby Tamás újra felfedezett, és most a kiállított Audio-taktilista képvers vakok számára című, 1970-es műve alatt láthatjuk. Az alkotás fatáblára felerősített fém félgömbökből és az azokat összekötő vagy szabadon futó magnószalagokból áll össze, ami előtt a magnóból kivett, de azzal vezetékes kapcsolatban maradt olvasófejet mozgatva különféle hangokat állíthatunk elő.

A performansz- és akcióművészek nem hagyták kihasználatlanul a külső tereket sem. A lengyel Narancs Alternatíva például 1987-ben olyan táblákkal tüntetett, amelyeken a Le a hőséggel felirat volt. Csakhogy ha a lengyelben a hőség/uplay szóból levesszük az u betűt, akkor az mindjárt gumibotot fog jelenteni, azzal pedig rendszeresen találkozhattak akkoriban az emberek, a fiatalok is Lengyelországban.

A képernyőkön jelentős szerepet kapnak az emberi testet mint a beavatkozás tárgyát vagy az alkotás eszközét használó felvételek is. Ewa Partum Hommage á Solidarnosc című, 1983-as akciójában mezítelenül tesz hitet a mozgalom mellett. Az Újvidékről induló, Budapesten kiteljesedő Ladik Katalin pedig pályafutása során sokszor élt arcának elváltoztatásával is. Úgy is, hogy egy üveglaphoz szorította hozzá, vagy éppen lefújta azt valamivel. A tárlat egyetlen, a néző közreműködését is lehetővé tévő alkotása Rimma Gerlovina „interaktív kubuskölteménye”.

Eme konceptuális objekten egy háromosztatú (mennyország, tisztítótűz, pokol) táblán kockákra írt politikus-, tudós- és művészneveket lehet helyezgetni. A pokol legalján természetesen Sztálin és Hitler kockáját találjuk, de e sorok szerzője a tisztítótűzből melléjük rakta még Trockijt is. A riviérai kommunistát, Picassót pedig a mennyországból előbb habozás nélkül a pokolba, majd némi idő múlva a tisztítótűzbe helyezte.

Ha valaki tovább rendezné Gerlovina igazságosztó tábláját, október 4-ig megteheti a múzeumban. Akit pedig jobban érdekel a performanszok világa, az az Artpool Művészetkutató Központban – amely egy 1979-ben létrehozott avantgárd és kortárs művészeti archívum, kutatóhely, médiatár és szakkönyvtár is egyben – bejelentkezés után elmerülhet ebben a világban.

Kapcsolódó írásaink