Kallódás-történetek a Kertben

A tizenhét egymáshoz szervesen kapcsolódó, de látszólag különálló kispróza kisvárosi környezetben játszódik, és a szerző — kortársai, baráti, ismeretségi köre — fiatalkori élményeit, útkereséseit emeli irodalmi rangra. „Nem éppen az egyén érvényesülésének diadalát ábrázoló történeteket írtam” — mondta sejtelmesen Rónai Balázs Zoltán író, költő az irodalmi est során, hozzátéve, hogy történeteit az életből merítette, s mivel akkoriban javarészt mélyrepüléseket látott maga körül, ezt szövegezte meg.

„A permanens kallódás történetei ezek” — fogalmazott Kégl Ildikó író, újságíró, az est moderátora, aki arra mutatott rá, hogy a történetek ugyan Orosházán játszódnak, de a rendszert váltó Magyarország bármely helyszínére érvényesek. „Az élet nem más mint lődörgés a világegyetemben”— így fogalmaz a szerző a Banális történet középkorú nővel című novellájában, amely tömören összefoglalja a könyvben bemutatott fiatalok célkitűzéseinek, jövőképének hiányát — hangzott el az est során. Dokumentarista eszközökkel megírt elbeszéléseket találunk a kötetben, amelyek egytől-egyig elégikus hangvételűek, de az irónia és a fanyar humor remekül feloldják ezt a kesernyés hangnemet, ami miatt sokszor felnevetünk olvasásuk közben.