Kultúra

Tárgyi anyanyelvünk

A Hagyományok Házában augusztus 24-ig megtekinthető XVII. Országos Népművészeti Kiállítás tárgyai illeszkednek 21. századi életmódunkhoz, ám tradicionális módon készültek

A Hagyományok Házában végre látogatható az Élő Népművészet – XVII. Országos Népművészeti Kiállítás, amely több száz négyzetméteren több mint ezerötszáz népművészeti, illetve népi iparművészeti tárgyat mutat be a Kárpát-medencei termés legjavából.

Tárgyi anyanyelvünk
A tárlat egyik termének enteriőrje népi motívumokkal festett bútorokkal, használati tárgyakkal és viseletekkel
Fotó: MH/Katona László

A népművész tárgyi anyanyelve az a népi mestermű, amely hordozza a szakmai tudást, a tájegységére jellemző hagyományt és a saját egyéniségét. Aki megveszi, viseli, használja a népművészeti tárgyat, szintén kifejezi az identitását, ízlését, egyéniségét, a viszonyát a hagyományhoz, a történelmi és tárgyi múlthoz.

Az Élő népművészet-kiállításokat 1973 óta rendezik meg ötévenként, amelyen szakkörök, szövetkezetek, egyéni alkotók és a pályázatra társult kézművesek mutatják be a szakmai zsűri által legjobbnak talált alkotásaikat. Korábban a Műcsarnok fogadta be az Országos Népművészeti Kiállításokat (ONK), idén először került a Hagyományok Házába az anyag.

A Hagyományok Háza az Emberi Erőforrások Minisztériumával és a Népművészeti Egyesületek Szövetségével 2019-ben írta ki azt a pályázatot, amelynek anyagát a pandémia miatt csak most tekintheti meg a közönség – a korábbi online bejárhatóság után végre élőben is. A mostani tárlat további érdekessége, hogy nem zárt kiállítótermekben csodálhatjuk meg a népi műremekeket, hanem a múzeum közforgalmi terein, vagyis többek közt az aulában, az átriumban és a második emeleten, ahol például hímes tojások láthatók a tárlókban.

A budapesti megnyitást megelőzően Zalaegerszegen, Szekszárdon, Székesfehérváron, Zsámbékon, Mezőkövesden, Berettyóújfaluban, Békéscsabán és Erdélyben többfelé rendeztek kiállítást a pályázatra beérkezett népművészeti tárgyakból, majd a szakmai zsűri a kiállítási helyszíneket meglátogatva választotta ki a műveket a mostani kiállításhoz, amelyen négyszázhatvannégy alkotó, harminchét szakkör és huszonhét, a pályázaton együttműködő formáció alkotásai láthatók.

A még az online térben zajló megnyitón Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató arról beszélt, hogy a mai művészettel ellentétben, amelyet a kiváltságos kevesek művelnek, a többi pedig csak passzívan befogad, a népművészetet egykor minden falusi művelte. A művészet által kerültek egymással kapcsolatba az emberek.

A tárlaton bejárhatjuk a viseletek termeit és az otthon világáról elnevezett tereket is, ahol – szőnyegek, függönyök, párnák, népi bútorok, gyékények, kosarak, szakajtók, kerámiaedények formájában – szebbnél szebb, természetes anyagból, tradicionális módon készült népi tárgyakat csodálhatunk meg, különlegesen átgondolt elrendezésben.

A kiállítás katalógusának előszavában Beszprémy Katalin főkurátor és Szabó Zoltán etnográfus arról ír, hogy minden itt kiállított tárgy illeszkedik 21. századi életmódunkhoz, valamint használható. A magyar népművészet elmúlt évtizedeit értékelve megállapítják, hogy a hetvenes években a magyar népi tárgyalkotó kultúra új alapokra került. Mint kiemelik, már nem elsősorban apáról fiúra szálló mesterségek alkotásaival találkozunk, hanem iskolákban tanulható tudás csapódik le az újabb műremekekben.

Úgy fogalmaznak, hogy külső hatások mindig is érték a népművészetet és módosították is, de a közösség szűrőjén át kellett mennie minden újdonságnak. „Ma olyan gyorsan jönnek be az új információk, hogy ez a szűrő nem tud működni, így az alkotó ízlésére, mesterségbeli tudására, a hagyományhoz, a gyökerekhez való viszonyára kell hagyatkoznia, amikor valamilyen változást befogad. Rugalmasnak és nyitottnak kell lennie, de a gyökereket meg kell őriznie” – írják a bevezető szerzői.

Ebben a szellemben készültek azok az alkotások is, amelyek közül harmincöt nyerte el idén a Gránátalma-díjat, amely a legrangosabb népművészeti elismerésnek számít. A díjazottak között láthatunk hagyományőrző hímzéseket, lószőr ékszereket, hagyományos technikát felhasználó mai viseleteket, táskákat, öveket, sálakat és olyan felöltőt is, amely a hagyományt a mai megoldásokkal kombinálja. Arany-, ezüst- és bronzminősítést százötven pályamű kapott, odaítélték továbbá a Folktrend díjakat is népi ihletésű, hagyományos szakmai tudással készített mai viseleteknek.

Az augusztus 24-ig megtekinthető tárlathoz, amelyet a Csoóri Sándor Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Agrárminisztérium támogatott, számos további program kapcsolódik. Vezetett bejárásokon túl kézműves foglalkozások, az alkotókkal való találkozások és kerek-asztal-beszélgetések is szerepelnek a programban.

Kapcsolódó írásaink

Összegzés és visszatekintés

ĀHét esztendő százötven tárlatát eleveníti fel a Műcsarnok múltidéző kiállítása tablókkal és műtárgyakkal az első aranykortól Steve McCurryn át a népművészeti szalonig