Kultúra

Csíkszentmihályi Róbert születésnapi kiállítása

Ezek a művek az álságos világ elé tartott görbe tükrök, ami magasztos és felemelő bennük, az viszont maradéktalanul szép – A szobrász életműve online is megtekinthető

A Kossuth-díjas szobrászművész, Csíkszentmihályi Róbert művészi ciklusait mutatják be azon a kiállításon, amelyet a Vigadó ötödik emeletén rendeztek a nyolcvanesztendős művésznek, aki még a régi világból maradt itt tanúskodni arról, hogy létezett egykoron a szép.

Csíkszentmihályi Róbert születésnapi kiállítása
Az összegző mű, a Mind elmegyünk is szerepel a tárlaton
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Csíkszentmihályi Róbert apja a fiumei magyar konzul fia volt, aki olasz lányt, gimnáziumi osztálytársát vette el feleségül. A művész születésének évében, 1940-ben költöztek a fővárosba, ahonnan az apát 1945-ben két és fél éves málenkij robotra hurcolták úgy, hogy még a kabátjáért sem léphetett vissza a kapuból.

A polgári családot, mint ahogyan nagyon sokakat, megtépázta hát az idő, de azért odafigyeltek arra, hogy a tehetséges Róbert rajzolni tanuljon, felvegyék a Kisképzőbe, majd talán éppen eme, akkor hátránynak számító családi háttér miatt, harmadszorra a főiskolára is bejutott. Ahol nem fogta meg az akkori mester, Pátzay Pál klasszicizmusa, annál inkább hatott rá Borsos Miklós vagy Medgyessy Ferenc szobrászata.

Elhatározta, hogy szobrász lesz, elindulva egy olyan egyszobás lakásból, ahol szüleivel és négy testvérével élt. 1964-ben, még főiskolásként, feleségével megvettek Szentendre határában egy kukoricaföldet, oda húzták fel barátok segítségével és a két kezük munkájával az otthont, ahol most is élnek.

Mindehhez pedig ott voltak a régi jó erkölcsök, no és a hit, ami sosem hagyta őket cserben, és amely ott van számos szakrális művében, amelyek szépségükben valahol talán hálaadások is a Teremtőnek. Hogy sikerült megmaradni, sőt, kiteljesedni egy olyan világban, ami nem róluk szólt? Bennük van a szépség, a harmónia és az éltető humor is, némi groteszkkel vegyítve.

Ez utóbbi a mostani, születésnapi tárlaton is szép számmal látható bronz kisplasztikákban érhető tetten, amelyek különös emberállatokat ábrázolnak, birkafejű hölgyet, egy teknős vonásait viselő emeritust, lófejű, vigyorgó jópofa csávót, páviánra hasonlító bácsit. Kisragadozó címmel egy menyétté változó nőt láthatunk, Nagyfiú címmel pedig megint csak egy izmait feszegető lóemberrel találkozhatunk, az Erdőjáró fejére pedig az idők folyamán szarvasagancsok nőttek. Görbe tükrök sorakoznak itt álságos világunk elé tartva, de ami magasztos, felemelő, az maradéktalanul szép.

Olyan, mint szakrális művészete, amely ott van a Szent Péter-bazilika altemplomának Magyarok Nagyasszonya- kápolnájában is. Ahol neki – mivel nem tolakodott előre – „csak” három boldogunk jutott. Köztük III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk svájci kolostorban meghalt egyetlen gyermeke, Boldog Erzsébet, akinek a legendája szerint magyarul dalolt egy kismadár a halálos ágyánál.

De az ábrahámhegyi kápolna stációi mellett talán mégis a legmegkapóbb az a kis, Szent Ferencet ábrázoló szobra, ami ott kukucskál ki egy ablakból a Margit körútra, a rendház bejárata mellett. Vonásaiban felismerhetjük az 1209-ben rendet alapító egykori polgárfiút Assisi városából, akiről szerencsére maradt fenn hiteles portré, freskó formájában.

Míg ezekről a szakrális és számos más, köztéri munkáiról fényképeken keresztül kapunk összegzést, itt van a kiállításon az ő hetvenévesen készített, összegző műve is, a Mind elmegyünk. Ez a bronzalakokat felvonultató kisplasztika egyfajta memento mori, mert hiába van olyan figura, aki menet közben éppen kosárra dob vagy, mondjuk, kamerázik, esetleg kalapot igazít, vagy éppen egy monitort, ingaórát cipel, mind egyfelé tartunk.

Egy év munkája ez a maga mivoltában páratlan alkotás, megállítja az embert. Ahogy érdemes megfigyelnünk a részleteket a márványból kifaragott, hasonlóan sok alakot felvonultató, 2015-ben készült Kőbárka című művén is. A kőbárka orrában egy heverésző disznón ülő napszemüveges hölgy élvezi a napfényt.

Igen, Csíkszentmihályi Róbert a kőnek is mestere, ezt láthatjuk Atléta című fekete márvány szobrán is, amelynek anyaga és furcsa, kuporgó tartása az ókori Egyiptom templombejáratainál sorakozó szobrokra emlékeztet. Aztán vannak itt szép számmal szép fákból, dióból, égetett hársból, almából és tujafából faragott, simára csiszolt szobrok is, és a szobrokhoz készített linómetszet-tanulmányok mellett, négy vitrinben érmek is. Mert azt is tudjuk, hogy Csíkszentmihályi Róbert minden karácsonyra készít egy ilyen darabot, ami egyben az esztendő összefoglalása is. Adja Isten, hogy még sok ilyen szülessen!

Az ünnepi tárlatról jelenleg a járványhelyzet miatt a Magyar Művészeti Akadémia közösségi oldalán kaphat ízelítőt a néző.

Kapcsolódó írásaink

Kós Károly, a szellemi forrás

ĀFarkas Ádám szobrász, a Nemzet Művésze: Számomra ő a hűség mintaképe. Nem csak építész, író és grafikus volt, hanem vonzó és karakteres személyiség - MH-VIDEÓ

Tizianóval ünnepli Bécs a jubileumot

ĀA Kunsthistorisches Museum százharminc éve nyitotta meg kapuit a látogatók előtt – Itt található a világ negyedik legnagyobb festménygyűjteménye