Kultúra

Megéri az idő, megéri a vita

Amit létrehozunk, az világszínvonalú érték lesz a főváros és az ország számára – hangsúlyozta lapunknak Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa

Baán László szerint előbb-utóbb a főváros politikáját is befolyásolni fogja, hogy egyre többen és többen szeretik, látogatják a megújult Városligetet. A miniszteri biztos lapunknak elmondta, miért nem gond, ha várni kell egy-két évet a Liget Budapest Projekt teljes körű megvalósításra, valamint a fejlesztés megtérüléséről is beszélt. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója egyben azt is elárulta, mikor nyithatnak meg a tavaly elmaradt nagyszabású tárlatok, illetve arra is kitért, miért nem helyettesíthetik a múzeumlátogatás valós élményét a virtuális programok.

Megéri az idő, megéri a vita
Az Új Nemzeti Galéria látványterve. Az épület nélkülözhetetlen eleme, záróköve a történelmi léptékű kulturális fejlesztésnek
Fotó: Városliget Zrt.

– Saját szememmel láttam, hogy január 1-jén szabályos tömeg levegőzött az egykori Felvonulási tér helyén most létrehozott új városligeti sétányon és a park megújított részein, de a két kilométeres futókört is nagyon sokan használták. Úgy tűnik, népszerűek a Liget Budapest Projekt fejlesztései.

– Valóban most már igazán látványos a fejlődés. Jómagam is a Városliget mellett nőttem fel, az elmúlt fél évszázad ideköt, s tanúja voltam, hogyan pusztult le: de most végre azt láthatják ön és a környékbeliek is, hogy a Liget-projektnek köszönhetően szinte napról-napra fejlődik. A megújult zöldfelületeket és intézményeket – köztük a felújított Szépművészeti Múzeumot és az egykori Olof Palme ház rekonstrukciójával létrejött Millennium Házát –, az ifjúsági sportpályákat, a kutyás élményparkokat, az új Nagyjátszóteret átadásuk óta már több mint másfél millióan látogatták. Amikor elindítottuk a projektet, azt vállaltuk, hogy a megújult park minden elemében többet és jobbat fog nyújtani látogatóinak, mint eddig, és ez így is lett. Ne felejtsük el, a Város­ligetnek európai szinten egyedi sajátossága, hogy itt nem a park körül, hanem a parkban jött létre, több mint száz évvel ezelőtt, a kulturális és rekreációs intézmények sokasága, illetve alakult ki a kultúra és a zöldfelületi kikapcsolódás egyedi, különleges együttállása. Mi erre, a Városliget legsajátabb hagyományára alapozzuk a liget megújítását, amelynek keretében nem csökkenni, hanem nőni fog a park zöldfelülete, a jelenlegi hatvanról hatvanöt százalékra, és csak ott hozunk létre új épületeket, ahol korábban is épület vagy éppen parkolófelület volt. Az év végén megnyíló Magyar Zene Háza helyén az egykori Hungexpo-irodaházak évtizedekig elzárt, elhanyagolt épületegyüttese állt, amit lebontottunk – csak ezen a területen több ezer négyzetméternyi felújított zöldfelületet adunk vissza a látogatóknak. A japán sztárépítész, Sou Fujimoto tervei alapján készülő házat a világ legjobban várt, 2021-ben elkészülő épületei közé sorolta a napokban az amerikai CNN is, ami azt bizonyítja, hogy egyre erősebb, pozitív nemzetközi figyelem irányul az intézményre, már most, épültében is. Az épület nemcsak szerkezetét tekintve különleges és egyedi, hanem tartalmában is. A világon egyedülálló zenei „beavató intézmény” lesz kicsiknek és nagyoknak, a hazai és külföldi közönségnek egyaránt. Az Ötvenhatosok terén, az egykori parkolók helyén épülő, már szintén több nemzetközi díjat elnyert másik intézménynek, a Néprajzi Múzeumnak sosem volt eleve neki épült otthona, de most a sors sajátos fordulata visszahozta a Ligetbe, hiszen a gyűjtemény első bemutatkozása itt volt, a Millenniumi kiállítás városligeti néprajzi falujában, 1896-ban.

– Mi a helyzet a főváros által akadályozott három épülettel?

– Az Új Nemzeti Galéria nélkülözhetetlen eleme, záróköve ennek a történelmi léptékű, kulturális tartalmú városfejlesztési programnak, és nem szabad lemondani róla, ahogy a másik kettőről sem. A Közlekedési Múzeum eredeti tervek szerinti visszaépítésével létrejövő Magyar Innováció Háza a magyar feltalálói géniusz előtt tisztelegve egy interaktív tudományos élményközpontként működne. A Városligeti Színházat pedig 1951-1952-ben azért bontották le, hogy a tankok rá tudjanak fordulni a Felvonulási térre, pedig ez a kiválóan megformált szecessziós épület volt a több mint százötven éves hagyománnyal rendelkező ligeti színjátszás központja. Tekintve, hogy ezek helyén korábban mind épületek vagy később parkolók álltak, a főváros által hangoztatott ellenérvről, a zöldfelület-veszteségről értelemszerűen szó sem lehet. Ezért kellene szakmai szempontok alapján, tárgyszerűen megvizsgálni a pró és kontra érveket, leülni a tárgyalóasztalhoz, és ahogy azt a kormány indítványozta, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában megvitatni őket. A főváros azonban nem hajlandó jelen pillanatban ilyen tárgyalásokra, még mindig lejárt szavatosságú politikai szlogenek szintjén beszélnek a Városliget megújítása ellen. Olyan démonikus képet festenek a projektről, amelynek semmilyen valóságalapja nincs, és továbbra is ezt a narratívát próbálják fenntartani. Ám ahogy az emberek lépésről lépésre igénybe veszik a megújított parkelemeket, úgy egyre jobban megismerik és megszeretik a projektet, ami azért előbb-utóbb befolyásolni fogja a főváros politikáját is.

Minden múzeum­rajongó – az is, aki használja a digitális platformokat – igazából arra vár, hogy mielőbb visszatérhessen a valós kiállítások valós tereibe
Minden múzeum­rajongó – az is, aki használja a digitális platformokat – igazából arra vár, hogy mielőbb visszatérhessen a valós kiállítások valós tereibe
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Ezért fogalmazott úgy a múlt heti sajtótájékoztatón, hogy „ha várni kell, várunk szívesen”?

– A Liget Budapest Projekt hazánkban az elmúlt száz év, jelenleg pedig egész Európa legnagyobb kulturális fejlesztése. Ha azt mondjuk, hogy várnunk kell egy-két évet, és a tervezett 2023 helyett csak 2025–2026-ra készül el teljeskörűen, ez nem jelent problémát. Ez a 2011-es kiindulóponttól számítva, nemzetközi összehasonlításban még így is rendkívül gyors, tizenöt éves teljesítést jelent majd. Közvélemény-kutatások igazolják, hogy ha az embereknek a valós terveket mutatjuk meg, akkor Budapesten hetven-, országosan nyolcvanszázalékos a projekt elfogadottsága, ami a szakemberek szerint a megvalósítást követően gyakorlatilag szinte teljes körű támogatottsággal ér fel, hiszen a tervek láttán még sokak fejében ott mozog a kérdés, hogy ez valóban pontosan úgy fog-e megvalósulni. Márpedig az eddig elkészült és készülő fejlesztések azt mutatják, minden pontosan olyan vagy éppen szebb lesz, mint a látványterveken. Amit létrehozunk, az világszínvonalú érték lesz a főváros és az ország számára is, tehát megéri az idő, megéri a vita, a ráfordított sok-sok energia. Többek közt azért is, mert már középtávon pénzügyileg is megtérül az országnak, de leginkább azért, mert a megújult Városliget az itt élőket és a következő generációkat olyan tájképi kertbe ágyazott kulturális komplexumként fogja szolgálni, ahogyan tette ezt száz éve, és a 21. század legkorszerűbb színvonalán ismét Budapest ékessége lesz.

– Az előbb említett CNN-listára való felkerülés mérföldkőnek tekinthető a nemzetközi figyelem és a potenciális jövőbeni külföldi látogatók szempontjából?

– A világ egyik legnagyobb tanácsadó cége, a KPMG tanulmánya szerint amennyiben teljeskö­rűen elkészül a Liget Budapest Projekt, amely ma nemcsak Magyarország és Európa, hanem az egész nyugati világ legnagyobb kulturális fejlesztése, akkor a megújult Városliget Európa egyik legizgalmasabb, legvonzóbb kulturális negyede lesz, amely annyi új külföldi látogatót vonz majd Budapestre, hogy az ő költéseikből származó többletbevételekből tizenöt-húsz éven belül megtérülnek a megvalósítására fordított költségek. És ahogy például egyik jelképévé és legnagyobb vonzerejévé vált Sydney-nek az Operaház vagy Bilbaónak a Guggenheim Múzeum, úgy a megújult Városliget világszínvonalú intézményegyüttese is tartós nemzetközi reflektorfényt, vonzerőt biztosít majd Budapestnek és az országnak.

– Mialatt a park fejlődik, a pandémia miatt a kulturális intézmények, köztük a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria is kénytelenek zárva tartani. A tavaly tavasz óta elmaradt nagy kiállítások idén megvalósul-hatnak?

– Tavaszra prognosztizálható az újranyitás, és valamikor kora őszre a normalizálódás a múzeumokban. A tavaly nyári, néhány hónapos újranyitás azt bizonyította, hogy nagyon sokan óvatosak voltak a látogatást illetően. Külföldiek szinte egyáltalán nem jöttek, az idősek – érthető okokból – nagyon kevesen, és megszűntek a szervezett iskolai látogatások is, tehát nagyon fontos látogatói csoportok estek ki. Szerte Európában az volt a tapasztalat, ami nálunk is, hogy a megszokottnak töredéke volt a látogatószám a rövid újranyitás idején, amit nem nevezhetünk normalizálódott helyzetnek. Ha elégséges nagyságú lesz az átoltottság Európában és idehaza, akkor minden területen nem egyszerűen újraindul majd az élet, hanem az elmúlt egy-másfél szűk esztendő hiányait nagy lendülettel próbálják majd pótolni az emberek: ez igaz lesz a jó kiállítások iránt újra jelentkező igényekre is. Mindhárom tavaly kényszerűen elmaradt nagy kiállításunkat szeretnénk ez évben megvalósítani. Májusra tervezzük a londoni Tate-tel közös preraffaelita tárlatot a Nemzeti Galériában, a Szépművészetiben pedig őszre a II. Amenhotep fáraó sírjának felfedezését bemutató, illetve a Cézanne és a modernitás kapcsolatát ismertető, Cézanne-tól Malevicsig című kiállítást. Szintén elmaradt és a terveink szerint decemberben nyílik majd a Galériában a jubileumi Szinyei-tárlat is. Bár rendkívül izgalmas és gazdag programot tervezünk, akkor mondhatjuk ezeket véglegesnek, amikor megnyílnak és nyitva is maradnak ezek a kiállítások. Hiszen például a kortárs absztrakció egyik világsztárja, Sean Scully életműtárlatát még éppen meg tudtuk nyitni tavaly ősszel a Galériában, ám aztán be kellett zárnunk – de mivel májusig itt lesz az anyag, reméljük, hogy még láthatja a nagyközönség a remélt tavaszi nyitás után.

– Addig is folytatódnak a vir­tuális tárlatok, programok?

– Noha százezres nagyságrendű a látogatóink száma a digitális térben is, azért a virtuális kiállítások és tárlatvezetések nem helyettesíthetik a múzeumlátogatás valódi élményét. Ez azzal a kérdéssel is összefügg, hogy miért tudtak a múzeumok sikeresek maradni az emberek figyelméért és idejéért folytatott óriási versenyben, hogy miért nőtt a látogatószám a 2000-es években is, miközben a digitális technológia révén például egy adott műtárgy részleteihez egy képernyő előtt többszörösen közel kerülhetünk, mint egy kiállítótérben. Például a Mona Lisát a Louvre-ban csak bizonyos távolságból, üvegfal mögött, rövid ideig szemlélhetjük, míg online órákig vizsgálhatjuk, akár kinagyítva minden négyzetcentiméterét. Ha innét nézzük, akkor a digitális technológiának már rég úrrá kellett volna lenni a múzeumlátogatás felett. Azonban egyvalamivel nem versenyezhet a digitális tér sem most, sem a jövőben: ez pedig az eredeti műtárggyal való találkozás élménye, ami, ahogy eddig, úgy ezután is a múzeumok monopóliuma marad. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy minden múzeumrajongó – az is, aki használja a digitális platformokat – igazából arra vár, hogy mielőbb visszatérhessen a valós kiállítások valós tereibe.

Kapcsolódó írásaink