Tabló ajándékba

Mintha Törőcsik Mari, Makk Károly, Szacsvay László, Czeizel Endre, Karinthy Márton, Sajdik Ferenc, Herczku Ági vagy Hobo ülne velünk szemben egy kávéházi asztalnál azzal az örömteli érzéssel, hogy megnyithatja valaki előtt a szívét-lelkét.

Mindez az Antológia Kiadónál idén megjelent interjúkötet, a Tabló szerzőjét, Szabó Zoltán Attilát dicséri, aki találkozásai során olyan bensőséges kapcsolatba kerül beszélgetőtársaival, hogy fenntartás nélkül mesélnek életük, pályájuk kevésbé sikeres időszakairól, küzdelmeikről, kudarcaikról is.

A kötetben szereplők mindegyike (köszönet a gondos szerkesztőnek, Agócs Sándornak) akarva-akaratlanul az elmúlt évtizedek mindannyiunkban felmerülő kérdései­ről, a harmadik évezred időnként elviselhetetlennek tűnő változásai­ról beszél, egy furcsa, sokunk számára követhetetlenül felgyorsult és elembertelenedett világról, amelyben valahogy mégis igyekeznünk kell megőrizni azokat az értékeket, amelyeket szüleinktől, tanárainktól, mestereinktől kaptunk.

Jó „találkozni” az interjúk megszületése óta elhunytakkal is, elgondolkoztató mondatokkal gazdagodhatunk a könyv olvasása közben: „Az emberiség mintha silányabb lenne. Néha úgy érzem, Bosch pokoli képei elevenednek meg a szemünk láttára” – mondja Kállai Ferenc.

Herczku Ágnes a tiszta forrást keresi: „A magyar népdalok egyikében sem találtam soha giccset.” Sebő Ferenc bevallja: „Sokára ébredtünk rá, hogy százötven éves kutatási eredményeket használunk fel lazán, s hogy végeredményben azon az úton járunk, amin Kodály vagy Vikár Béla elindult.”