Kultúra

„A görögök óta szabadon és jókedvűen”

Bodolay Géza: Szeretem, hogy a „Színház” „politikus”, a Hamlet is az… A fő baj persze mindenkor az, hogy a „politikust” sokan összekeverik az „ideologikussal”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Színházművészeti Intézetének élére Bodolay Gézát nevezte ki Novák Emil megbízott rektorhelyettes. Az intézetvezető jelenleg azt tartja a legfontosabbnak, hogy az oktatókkal áttekintsék az egyetem eddigi működését. A munka néhány napja megkezdődött.

„A görögök óta szabadon  és jókedvűen”
Bodolay Géza nagyon fontosnak tartja a határon túli műhelyeket, teátrumokat is
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Nyomtatott sajtóorgánumnak csak írásban ad interjút 1994 óta. Egy rossz élmény vezetett ehhez a döntéshez?

– Inkább megvilágosítónak nevezném az egykori élményt. A régi Nemzeti Színház (ma Pesti Magyar – S. K.) rendezője voltam a Hevesi Sándor téren, amikor a Merlin Színházban a korszak némely hangadói­nak vezetésével egy egész délelőttnyi szónoklatsorozat követelte, hogy Sík Ferenc főrendező színtársulata azonnal hagyja abba. Ott Ivánka Csabával próbáltunk érvelni az egész eljárás mindenre elszánt hangneme ellen. Az a mód, ahogyan ezt a forró hangulatú délelőttöt utóbb a sajtó lehozta, olyan kifejezéseket adva a számba, amiket soha ki nem mondanék, szülte az elhatározást: szóban nem adok semmiféle interjút írott sajtónak. Az 1998-as kecskeméti igazgatóvá választásom környékén zajló sajtómegnyilvánulások aztán még nyilvánvalóbbá tették, hogy esetemben sajnos – vagy hál istennek – ez az egyetlen jár­-
ható út.

–„A »Színház« szép kaland” – nyilatkozta nemrég. Mikor kezdett érdeklődni a „Színház” iránt, és hogyan vált az egész életét meghatározó nagy kalanddá?

– Édesapám már gimnáziumi tanárként folyamatos „drámapedagógiai foglalkozásokat” tartott diákjainak a hatvanas években, ez apró gyermekként bizonyosan nagy hatással volt rám. Nem lévén soha televíziónk – az elsőt én vettem később a családnak – moziba jártam kiskamaszkoromtól állandóan. Erre jött rá tizennégy éves koromtól Szentpéterváron (akkor még Leningrádban) a „Színház”. Aztán rövid budapesti tartózkodás után Berlinben folytatódott a kaland. Nagyon szerettem verset mondani, ugyanakkor nem vonzott az a lehetőség, hogy magam helyett valaki mást alakítsak. Nem akartam színész lenni. „Hanem mi akartál lenni, gézukám?” – kérdezte megbocsátó mosollyal egy egészen nagyszerű színész nemrég. „Fellini” – vágtam rá. Valószínűleg a korszak összes rendezője vagy Fellini akart lenni, vagy Bergman, esetleg Buñuel. A „Színház”-ról mindig azt gondoltam, hogy a forradalom, az ellenállás, a szabadság helyszíne. Hogy a képmutatásé, a hazudozásé, a talpnyalásé is gyakran, erre már a főiskolán kellett rájönnöm 1980 és 1984 között.

– Igazuk van azoknak, akik a „modern” „Színház”-at azonosítják a polgárpukkasztó színpadi megjelenéssel?

– Egy évtizeden át kellett ezeket az alapfogalmakat magyaráznom, védenem, világosabbá tennem Kecskeméten. Reménytelen ügynek látszik mindmáig. A kép sokkal árnyaltabb. A „Színház”-nak azonnal kell hatnia, nem számíthat semmiféle utólag igazoló megértésre. A 20. század mindent átjáró művészeti lázadása csak részletekben érte, érhette el a „Színház”-at. Hogy ki volt „modern”, és mit jelenthet ez ma Antoine, Mejerhold és még százkilencvenkét előd nyomában, alapvetően ízlés kérdése. Mi pimaszságból premodernnek neveztük magunkat harminchat éve. Tizenhárom éve írtam le, jöjjön hát ide egy bekezdés: „Nem vagyunk »avantgárd«, azaz élcsapat, több okból. Minden gárda eleve óvatosságra int. A neo­avantgárd is szépen levitézlett immár. »Derrière-garde«, azaz utócsapat persze lehetnénk, de nincs előttünk olyan, aki után mennénk.”

– Létezik konzervatív és liberális színház?

– A „Színház” vagy jó, vagy nézhetetlen. Ennek is vannak árnyalatai: nagyon jó, de utálom, amiről meg akar győzni, vagy nagyon szép a szándék, de az eredmény sajnos szánalmas. Szeretjük a fekete-fehéret, de rengeteg a szürke, a különböző színekről nem is beszélve. Szeretem, hogy a „Színház” „politikus”, a Hamlet is az, ma is, ahogy az volt Dániától függetlenül már a londoni Globe-ban is. Más kérdés, hogy miképp űzik a „Színház”-on kívüli „politikát” kortársaink. Amikor ez közvetlenül, direkt módon gyalogol be a „Színház”-ba, az rettenetes. Mindegy, hogy a feudális, esetleg kapitális neogyönyört vagy éppen valamelyik pártalakulat vélt igazát akarja a közönsége fejébe sulykolni. A fő baj persze mindenkor az, hogy a „politikust” sokan összekeverik az „ideologikussal”.

– Először meghívott előadó, 2016-tól pedig docens lett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Mennyire tartja fontosnak, hogy a magyar színházi társadalom ne csak anyaországi, hanem határon túli műhelyekből is álljon?

– Nagyon fontosnak tartom, ez nem is kérdés. Rendezőként is megfordultam hét határon túli magyar „Színház”-ban. Felmenőim a felvidéki Badallóról származnak, bár apám már pápai diák volt. Ugyanakkor a közösségeink éppen annyira tartanak össze, mint a százötven esztendős török megszállás idején vagy a Habsburg „fölszabadítás” korában. Ezt némely elszánt véleményirányítók megpróbálják a saját irányukba befolyásolni.

– Ön szerint vannak a színháznak univerzális értékei, amelyek függetlenek az ideológiáktól?

– Az értékekről nekem mindig a kalózok elásott kincse jut eszembe, az minden bizonnyal időtálló. Ha nemesfémből készült, akkor nem rozsdásodik. Ilyeneket persze csak egy vidám művész mondhat, miközben maga is időtálló szövegek értékeit akarná „Színház”-zá formálni. A „Színház”-ban a görögök óta szabadon és jókedvűen kellene felmutatni a rettenet fonákságait és az elnyomó birodalmak okozta rettenetes tragédiákat. Mindezt jó kedvvel, bőséggel.

– A Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének élére nemrég nevezte ki Novák Emil megbízott rektorhelyettes. Korábban azt nyilatkozta, hogy mindent érdemes reformálni, újraalakítani olykor. Milyen elvek mentén szeretné megújítani a Színházművészeti Intézetet?

– A reformkort sokkal fiatalabb embereknek kell elhozniuk. Én csak azt próbálhatom meg, hogy utat készítek nekik, ameddig az optimizmusomból telik. Egyelőre az oktatókkal közösen kellene áttekintenünk az egyetem eddigi működését. Ez néhány napja megkezdődött.