Kultúra

Művészi iróniával átitatott szocialista klisék Rómában

Elfolyó idő – Kortárs magyar művészek reflexiói a vasfüggöny lehullásáról

Elfolyó idő – Kortárs magyar művészek reflexiói a vasfüggöny lehullásáról címmel nyílt kiállítás a Falconieri-palotában, a Collegium Hungaricum épületében a Magyar Művészeti Akadémia alkotóinak munkáiból. Az október 8-ig megtekinthető tárlaton huszonegy kortárs magyar művész csaknem negyven alkotása idézi a szocializmus képi világát.

Művészi iróniával átitatott szocialista klisék Rómában
A tárlat alkotásai az idő értékére és felhasználásának felelősségére hívják fel a figyelmet
Fotó: MH/Várhelyi Klára

A 30 éve szabadon emlékév rendezvényével indult a kulturális évad a Collegium Hungaricumban. A koronavírus-járvány miatti féléves kényszerbezárás után az Elfolyó idő – Kortárs magyar művészek reflexiói a vasfüggöny lehullásáról című impozáns tárlattal várják a magyar kultúra szerelmeseit a Falconieri-palotában.

A Magyar Művészeti Akadémia közreműködésével létrehozott tárlaton huszonegy művész negyven alkotása idézi a szocializmus képi világát, reflektálva a vasfüggöny lehullásának történelmi pillanatára. A festmények, szobrok, installációk az utóbbi három évtizedet ölelik fel, betekintést engedve a korszak magyar képzőművészetébe. A tárlat legismertebb darabja Orosz István Tovarisi konyec! plakátjának német környezetre átdolgozott, Tovarisi Tschüss feliratú változata, amely az intézet bejáratánál fogadja a látogatókat. Gál József vaspántokkal és szögekkel lekötözött, eltorzult arcszobrai a diktatúra kegyetlenségét idézik. Szőcs Miklós északot és délt szimbolizáló, egymásba visszatérő, körkörös faalkotásai a tér és idő perspektívájáról elmélkednek. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – idézi a Zsoltárok Könyve szavait a római Collegium Hungaricum igazgatója, a tárlatot illusztráló kiadvány bevezetőjében. Kudar Gábor kitért arra, hogy a harmincéves kerek évforduló alkalmából megrendezett kiállítás számos reflexió katalizátora lehet a látogatókban, akik elmélázhatnak az idő múlásáról, a szabadság utáni vágyakozásról, a világhatalmak hanyatlásáról és a történelmi korszakok váltakozásáról. A tárlat alkotásai, ugyanúgy mint a bibliai idézet, az idő múlásának szubjektív érzékelésére, az idő értékére és felhasználásának felelősségére hívják fel a közönség figyelmét. Furcsamód az alkotások üzenete összecseng a napjainkat átszövő láthatatlan ellenségképpel, a világjárvány valóságával. A kiállításon a diktatúra éveiben vágyott szabadság érdekes párhuzamba kerül a Covid–19 által megcsonkított külső szabadsággal. A harminc éve megvalósult rendszerváltás egyben egy új korszak kezdetét jelentette, nemcsak a felszabaduló országok, hanem egész Európa számára. Ugyanúgy történelmi jelentőségűnek tekinthető a jelenkor válsága, mely az újjászületés lehetőségét is magában hordozza. A kiállítás kiváló lehetőség arra, hogy az örök városban még szélesebb körben megismertesse a közönséget a magyar kultúrával. „A tárlat anyaga egyedülálló, mert miközben a múltra emlékezik, egyben a jövőbe is tekint” – írja az előszóban az intézet igazgatója.

A szigorú egészségügyi protokoll ellenére az olasz közönség nagyon érdeklődőnek bizonyult. „A Falconieri-palotában kiállított megragadó alkotások művészi iróniával használják fel a szocialista realizmus kliséit harmincéves távlatból is. A művészet hatalma pontosan abban áll, hogy megmosolyogtat, új távlatokat nyit anélkül, hogy elfeledtetné a korszak szenvedéseit, tragé­diáit” – nyilatkozta lapunknak Dario Evola, a római Képzőművészeti Akadémia professzora a tárlat megtekintését követően. A kiállításon az alábbi művészek alkotásai láthatók: Aknay János, Árendás József, Bakos István, Barabás Márton, Baráth Ferenc, Csáji Attila, Elekes Károly, Farkas Ádám, Gaál József, Jovián György, Kovács Péter, Kulinyi István, Lajta Gábor, M. Novák András, Orosz István, Stefanovits Péter, Szabó Menyhért, Szemadám György, Szőcs Miklós TUI, Szurcsik József és Véssey Gábor.

Kapcsolódó írásaink