Elhunyt Jirí Menzel

Jirí Menzel Prágában született 1938-ban, apja újságíró, anyja varrónő volt. A prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán 1962-ben diplomázott, évfolyamtársa volt a csehszlovák új hullám több jeles alakja, Vera Chytilová, Jan Nemec és Pavel Jurácek is. Nagy hatással volt rájuk az olasz neorealizmus, a francia és a lengyel újhullám. Ebben az időszakban kezdett a kommunista vezetés óvatos gazdasági reformokba, és így a filmművészet nagy szerepet vállalhatott a megújulásban.

Menzel sokszor elmondta, hogy nem szeret forgatókönyvet írni, ezért filmjei főként irodalmi alapanyagból születtek. Első kisfilmje, a Baltazár úr halála a Bohumil Hrabal elbeszélései nyomán készült Gyöngyök a mélyben című összeállításban szerepelt. Szintén Hrabal novellái alapján készült az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok, amely Milos forgalmistagyakornok férfivá érését és rendhagyó háborús hőssé válását erotikus tréfával, szatírával és abszurditással vegyítve mesélte el, és 1967-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.

Az 1968-as prágai tavasz eltiprása után az újhullám alkotói szétszóródtak, Milos Forman az Egyesült Államokba ment, mások belső emigrációba vonultak, sokakat pedig eltiltottak a munkától. Menzel még befejezte a szintén hrabali alapanyagból készült Pacsirták cérnaszálon forgatását, de a filmet betiltották, az indoklás az volt, hogy a mű „megveti a munkásosztályt”; a tekercsek húsz évig dobozban maradtak. Az akkor már nemzetközi hírű Menzel öt évig nem filmezhetett, ez idő alatt színészként és színházi rendezőként
dolgozott. Machiavelli általa színpadra állított Mandragóráját tíz, O'Casey Nőtlen urak panziója című komédiáját tizenhat évig játszották Prágában. Ezekből az évekből datálódik kölcsönös rokonszenven alapuló kapcsolata magyar filmes és színházi emberekkel, szerepet vállalt Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza, Maár Gyula, Simó Sándor és Szabó István munkáiban.

1974-ben térhetett vissza a filmezéshez, keze alól néhány keserédes vígjáték - Magány az erdőszélen (1976), Mesés férfiak kurblival (1980), Sörgyári capriccio (1980), Az én kis falum (1986) - került ki. Utóbbi, melynek főszerepét Bán János alakította, Oscar-jelölést is kapott. Menzel a cenzúra ellenében megtalálta azt a hangot, amely a közönséget szórakoztatta, miközben erkölcsi tanulságokat közvetített, védve az emberi közösségek melegségét és összetartozását.

Az 1989-es bársonyos forradalom után előkerültek a dobozokból a betiltott filmek, a Pacsirták cérnaszálon húsz évvel elkészülte után elnyerte a Berlinale fődíját. Menzel 1991-ben az immár köztársasági elnök Václav Havel Koldusopera című darabjának általa rendezett színpadi változatát vitte filmre, 1993-ban Vlagyimir Voronyin emigráns orosz író regényéből készítette az Ivan Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai című abszurd vígjátékot.

Ezután egy időre visszahúzódott a bársonyfüggöny mögé, színházi darabokat rendezett, 2000 és 2003 között a prágai Na Vinohradech színház művészeti vezetője volt. 2006-ban született hatodik Hrabal-adaptációja, az Őfelsége pincére voltam, amelyben az Oscar-díjas Szabó István rendező is szerepelt. Szabóhoz régi barátság fűzte, több filmjében (Rokonok, Az ajtó) szerepelt is. Menzel utolsó rendezése a Don Juanok című film, színészként pedig a szlovák Martin Sulík Tolmács című filmjében láthatta utoljára a közönség.

A rendező hatalmas népszerűségnek örvend hazájában: jellemző, hogy amikor az ezredfordulón összeállították minden idők húsz legjobb cseh filmjének listáját, csak ketten - ő és Milos Forman - szerepeltek két filmmel.

Magyar színpadon is többször rendezett: 2004-ben Budapesten az Új Színházban, 2005-ben a József Attila Színházban vitt színre egy-egy darabot. 2014 októberében a Magyar Állami Operaház rendezésében mutatta be Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját. A magyar kulturális életben betöltött szerepéért 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2017-ben a Miskolci Nemzetközi filmfesztiválon CineFest életműdíjat kapott.

2013-ban jelent meg önéletrajzának első kötete, a Szeszélyes évek. 2016-ban a cseh állami vasúttársaság vonatot nevezett el róla, amely Prága és Beroun között közlekedik.

Tavaly márciusban, a 26. prágai Febiofesten Menzel Kristián-díjat kapott életművéért. Az akkor már hosszabb ideje betegeskedő színész-rendező helyett a díjat felesége vette át.

Jirí Menzel haláláról Orbán Viktor miniszterelnök is megemlékezett: Elment a legendánk - írta a kormányfő a bejegyzéséhez, melyhez egy videót is csatolt.

Jirí Menzel nem csak a mentorom, hanem a barátom is volt. Egészen kivételes kvalitás, humanizmus és mély szakmai tudás jellemezte film- és színházi rendezőként, illetve színészként egyaránt - mondta Bán János színművész hétfőn az elhunyt alkotóra emlékezve. Bán János több alkalommal dolgozott Menzellel.

„1978-ban, Gyarmathy Lívia Minden szerdán című filmjében találkoztunk először, ebben Menzel egy kisebb szerepet játszott. Nagyon sokat beszélgettünk, akkor német nyelven, és a sors úgy hozta, hogy néhány évvel később újra együtt forgattunk, akkor Maár Gyula Felhőjátékában, aminek ő volt a főszereplője. 1983-ig Pécsett tartották a filmszemléket, akkor is rendszeresen összefutottunk” - idézte fel a magyar színész.

Amikor 1983-ban a Stílusgyakorlattal prágai vendégjátékon jártak, Menzelnek már megvolt Az én kis falum forgatókönyve, amelyet Jan Sverák írt. Bán 1984-ben a Katona József Színházban a Menzel által rendezett Szarvaskirályban, Carlo Gozzi darabjában is szerepet kapott.

„A Stílusgyakorlatban van egy parasztjelenet, amit Gáspár Sándorral adunk elő, és egy néma suttyót játszom benne. Azt hiszem, ez vezetett ahhoz, hogy Menzel engem választott Az én kis falum főszerepére, Otík megformálására” - jegyezte meg a színművész.

Arról 2016-ban, a budapesti Cseh Filmkarneválon (amelyen Jirí Menzel is meghívott vendég volt) beszélt Bán János, hogy Az én kis falum élete fontos mérföldköve volt, a film magabiztosságot adott neki színészként, emellett összehozta a cseh kultúrával, a hrabali, haseki világszemlélettel.

„Hrabal Őfelsége pincére voltam című művéből írt filmje magyarországi bemutatóján, 2007-ben Menzel úr azt mondta, két igazi barátja van Magyarországon, Szabó István és Bán János. Megtisztelő volt számomra a barátsága” - mondta végül Bán János az MTI-nek.

Jirí Menzel nagy művész és nagyszerű ember volt, akitől rengeteget lehetett tanulni - mondta el Szabó G. László, a Menzel pályafutását bemutató Trabanttal a Hiltonig című könyv szerzője. „Tanultam az emberségéből, türelméből, odadásából, a szakmai alázatából” - méltatta a rendezőt a Hevesi Sándor-díjas újságíró.

„Borzasztóan szerette Magyarországot, a magyar kultúrát, szerette a magyar művészeket. Rendezett egyebek mellett a Katona József Színházban, a Márta István által vezetett Új Színházban és a József Attila Színházban is. Sok művésszel állt valóban közeli kapcsolatban, de a legszorosabb kapcsolata Törőcsik Marival és Bán Jánossal volt. Jánossal azért, mert vele forgatta Az én kis falumat. Törőcsik Marival viszont soha nem dolgozott. Mindkettejüknek nagy vágya volt egy közös színházi munka, végül nem sikerült egyeztetni. Törőcsik Mari azonban mindig azt mondta, hogy neki két testvére volt a szakmában, az egyik Bara Margit, a másik Jirí Menzel” - mesélte Szabó G. László.

Felidézte, hogy amikor tavaly ősszel lent járt Törőcsik Marinál Velemben, a színésznő kérésére felhívta Menzelt Prágában, és tolmácsolta kettejük beszélgetését. Mint mondta, megható volt hallani, ahogy a két művész elbúcsúzik egymástól.

Újságíróként körülbelül 30 éve dolgozott vele először, úgyhogy a 2011-ben megjelent Trabanttal a Hiltonig című könyvnek nagyon sok interjúelőzménye volt. Hálás riportalany volt. „Sok sajtótájékoztatóján tolmácsoltam, és láttam, hogy mennyi türelemmel, odaadással képes válaszolni a sokadszorra feltett kérdésekre is. Soha senkit nem siettetett, mindenkihez emberként viszonyult, ezt szerettem és tiszteltem benne a legjobban” - emlékezett.

„Ritkán fordul elő, hogy az ember olyan nagy művésszel találkozik, aki emberként is nagy tud lenni. Jirí Menzel nagy ember volt. Ez rokonította Bohumil Hraballal. Két külön pályán futottak, az egyikük rendező-színész-forgatókönyvíró, a másik pedig klasszikussá vált író. Mindketten ugyanazt a hangot megütve tudtak szólni a hétköznapok emberéhez. Soha, egyikük sem tett különbséget ember és ember között” - fogalmazott.

Mint hozzáfűzte, Menzel csodálatos filmeket hagyott maga után, és mielőtt utolérte volna a betegség, még nagy tervei voltak. „Az életmű azonban így is kerek, amíg mozi lesz a földön, vagy az ember előveszi a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Sörgyári capricciót vagy a Hóvirágünnepet, az első pillanatok után ráérez, hogy egy világklasszis alkotó munkáját nézi” - mondta Szabó G. László.

„Jirí Menzel nagyszerű ember és művész volt. Olyan alkotásokat hagyott ránk, amelyek mindig örömet szereznek és soha nem szűnnek meg szórakoztatni” - írja Andrej Babis cseh kormányfő nyilatkozatában. Menzelnek nagy érdemei vannak abban, hogy a cseh film elismerésnek örvend a világban - tette hozzá a miniszterelnök.

Lubomír Zaorálek kulturális miniszter szerint Menzel filmművészete és színészete jellegzetes, egyedülálló, és a látszólagos egyszerűség mögött minden az élet értelmét keresi.

„Milos Formannal együtt a múlt század hatvanas évei csehszlovák új hullámának a legismertebb képviselője volt. Nagy érdeme, hogy filmjeivel az embereket Bohumil Hrabal és Vladislav Vancura műveinek az olvasására ösztönözte” - jelentette ki Zaorálek. Külön kiemelte az 1969-ben forgatott, de a csehszlovákiai mozikban csak az 1989-es rendszerváltás után vetített Pacsirták cérnaszálon című filmet, amelyben Menzel szembement a korabeli hivatalos történelemszemlélettel, s olyan embereket mutatott be, akiket éppen a nagy történelem sodra tett tönkre.

Jirí Menzel személyében a múlt század hatvanas éveinek csehszlovák új hullámának az utolsó képviselője távozott az élők sorából - állapították meg a neves filmrendező és színész szakmabeli kollégái.

„Rendkívül felelősen viszonyult az alkotáshoz, a filmezéshez, minden forgatáskor szinte belebetegedett a filmjébe” - nyilatkozta Zdenek Sverák neves cseh filmrendező, forgatókönyvíró és színész, Menzel egyik közeli barátja.

„Zseniális és rendkívül igényes rendező volt. Felnőttként is mindig játszott az élettel, amelyet nagyon szeretett” - emlékezett Menzelre Magda Vásáryová, szlovák színésznő és diplomata, a Sörgyári capriccio Maryskája.

A Zlíni Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Filmfesztivál rendezőbizottsága bejelentette, hogy a következő mustrán kiemelten foglalkoznak Jirí Menzel alkotásaival, s életművét kiállításon mutatják be.

„Alkotóként mindig elsősorban a nézőkre gondolt, igyekezett megnyerni őket, s mindig megérezte, mit várnak tőle” - jellemezte Menzelt Michal Bregan, a cseh Nemzeti Filmarchívum igazgatója. Az archívum által működtetett prágai Ponrepo moziban a következő napokban újra levetítik Menzel legismertebb filmjeit.