Kultúra

Székely Mózes, az egyetlen székely erdélyi fejedelem

A Tinódi Lantos Sebestyén és Zrínyi Miklós írói hagyományaihoz is visszanyúló mű nagyon tanulságos – Nagy szükség van hasonló irodalmi-történelmi alkotásokra

Trianon századik évfordulóján megsűrűsödnek a Kárpát-medencei magyarság történelmével, a határon túlra taszított közösségeink múltbeli és jelenkori életstratégiáival, ezt meghatározó kiemelkedő személyiségeivel kapcsolatos művek. Közéjük tartozik az erdélyi Sóvidék szülöttének, Deák-Sárosi Lászlónak a Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata című eposza, amelynek a székely szabadság napján, március 10-én volt a bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Székely Mózes, az egyetlen székely erdélyi fejedelem
Hangoskönyv is készült a kiadványhoz
Fotó: MH

Székely Mózes egy igazi kelet-közép-európai egyéniség, katonaként, hadvezérként Lengyelországtól Litvánián át, Erdélyben, a Havasalföldön számos csatában vett részt, haditettei elismeréseképpen emelkedett a lófő székelységből Erdély főurai közé. Deák-Sárosi így vall eposzának főhőséről: „Nem volt hibátlan, de épp az az érdekes, hogy miképpen mutatkozik meg a nagyság az olyan személyiségben, aki nem természetfölötti, hanem hús-vér ember, és akinek szintén olyan bonyolult közéleti-politikai viszonyok között kell eligazodnia, mintha ma élne, itt, közöttünk.”

A két pogány közt egy hazáért küzdő magyarságnak nem volt más választási lehetősége, hogy ha nem akart teljesen eltűnni a Habsburgok asszimilációs boszorkánykonyhájában, mint hogy lavírozzon a két gonosz hatalom között. Székely Mózes élettörténete áthallásos: a székely autonómiatörekvés, a különböző nagyhatalmi érdekek közötti megmaradás egyaránt jelen van a ma történéseiben. Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme azt írta, hogy „hálás emlékezetében őrzi bámulandó erényeit, dicséretes szolgálatait és hazaszeretetét Székely Mózesnek, ugyanis ő Erdélyország legvészteljesebb időszakaiban is a köz javáért a legbuzgóbban tevékenykedett”.

Miért a brassói csata került az eposz középpontjába? Az utókor Erdély Mohácsának tartotta a vesztes ütközetet, a szerző pedig így vall erről: „ebben az eseményben sűrűsödnek az adott korszak katonai és politikai eseményei, ott mutatkoznak meg az ellentétek és a szövetségek, az emberi és vezetői magatartásformák. A csatát elvesztettük, de ez számos tanulsággal szolgál. Vannak külső és belső okok, és mindegyiket a maga súlyának megfelelően figyelembe kell venni.
A legszomorúbb az, hogy székelyek és magyarok harcoltak az ellenfél oldalán is, és ennek az okait meg kell vizsgálni. Nincs szó semmiféle ősi és genetikus széthúzásról, hanem bizonyos vezetők egyszerűen nem tudták megfelelően kezelni a székely autonómiát és a székely szabadságjogokat”. Vezetői hibák és széthúzás, árulások, hitvány hitszegések ma is szegélyezik a jelen történetét, ebből a szempontból is nagyon tanulságos ez a remek költőiséggel és a Tinódi Lantos Sebestyén és Zrínyi Miklós írói hagyományaihoz is visszanyúló, nyolc énekből álló mű.

A belőle készült hangoskönyvben kiváló színészek – Dóczi Péter (aki egyben a rendező, sőt a kiadó is), Jászay László, Kákonyi Tibor, Incze Máté, Szabó Sipos Barnabás, Krizsik Alfonz, Széplaki Géza – és Fábri Géza vezetésével változatos hangszereken megszólaló zenészek működtek közre. A sokféle hangzás – és hangszer – képes megmutatni a szereplők hovatartozását a keletitől a reneszánsz hangzáson át a népzenéig.

Most – a Nemzeti alaptanterv körüli vitákat is beleszőve a mondandónkba – azt kell látnunk, hogy nagy szükség van hasonló irodalmi-történelmi alkotásokra. Bertha Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem irodalomtörténésze nagyra értékeli a művet, amely szerinte székelymagyar és egyetemes, öntudat- és nemzeti identitáserősítő opus, kivételes műalkotás, mindenkinek örömére, okulására, és nemcsak minden magyar számára, hanem a nagyvilágnak is. A különleges elbeszélő költemény iskolákban, oktatáshoz is rendkívüli alkalmassággal volna hasznosítható.

Trianon századik évfordulóján kifejezetten várunk hasonló korszakos irodalmi-történeti műveket, színdarabokat, zeneműveket, össz­művészeti alkotásokat. Ezzel valósulhat meg az Illyés Gyula-i „haza a magasban” történő nemzet­egyesítés.

Kapcsolódó írásaink

Rajongói levelek kalapdobozban

ĀAz Ady-emlékév lezárásaként díszes album jelent meg a költő utazásairól nagyrészt ismeretlen dokumentumokkal, amelyek jó része az OSZK tárlatán most tanulmányozható

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom