Kultúra

Házvezetési leckék kezdőknek és haladóknak

10. Frankofón Filmnapok és Fesztivál. Martin Provost filmje finom abszurditással, nem didaktikusan közelít a női egyenjogúság kérdéséhez – Juliette Binoche tüneményes mintafeleséget játszik

A női egyenjogúsági küzdelmekről, az éppen kialakulóban lévő feminizmusról és a kezdődő szexuális forradalomról valahogy úgy kell filmet forgatni, ahogy azt Martin Provost francia rendező tette a La Bonne Épouse (Hogyan legyél jó feleség?) című munkájában, amelyet a Frankofón Fesztivál és Filmnapok alkalmából nemcsak a hazai áprilisi, de még a „rendes” francia premier­jénél is korábban vetítenek egyes hazai mozikban.

Házvezetési leckék kezdőknek és haladóknak
Binoche, Moreau és Lvovsky üdítő jelenségek a vásznon
Fotó: Les Films du Kiosque/Carole Be

A hétvégén a nemzetközi nőnap miatt amúgy is rengeteg nőkről és nőkhöz vagy nőknek szóló programot hirdettek országszerte, így, ha tudjuk, próbáljuk meg elcsípni (a hivatalos bemutató április 2.). Provost vígjátékának főszereplője a francia mozi állócsillaga, Catherine Deneuve mellett másik nagyasszonya, Juliette Binoche. Aki egyszerűen tüneményes. Binoche amellett, hogy rendkívül jól áll neki a hatvanas évek stílusa – a film 1967–68-ban játszódik –, a lánynevelő-háziasszonyképző Van Der Beck intézet igazgatónőjeként brillírozik. Lubickol a szerepben, akár bohóckodik, akár drámai, és ezáltal az első másodpercekben elbűvöli a nézőt, valamint kisugárzásával meghatározza az egész film hangulatát.

Ami egyébként – noha jópofa és a jellemkomikumra építő jeleneteknek köszönhetően igazán szórakoztató – nem annyira könnyed, mint amilyennek első látásra tűnik: Provost a finoman abszurd humor híve. (Persze ez némileg a francia vígjátékos hagyomány része is.) Ráadásul igazán komoly, mondhatni történelmi témákat – a női egyenjogúság kérdése, a ’68-as párizsi diáklázadások – ábrázol ily módon. Viszont a posztmetoo érában talán ez az egyetlen nézőbarát módja a feminizmussal való foglalkozásnak. A napjainktól való távolságtartásnak és a komikumnak köszönhe­tően ugyanis végre valaki nem erőltetetten, szájbarágósan, didaktikusan beszél arról, miért volt nonszensz, hogy a feleség semmit nem tudott a férje – családja – anyagi helyzetéről, hogy nem használhatta az autót, hiába tudott vezetni, vagy hogy lesajnáló pillantásokat, gúnyos választ kapott, amikor érdeklődni kezdett a közélet, a politika iránt, esetleg megjegyezte, hogy gyakorolná állampolgári jogát, és elmenne szavazni. Mindez megjelenik Paulette és hirtelen néhaivá váló férje, Robert Van Der Beck kapcsolatában a vásznon, illetve a nő megözvegyülését követően.

A boldog felszabadulás (ami nem tévesztendő össze a szabadossággal) meséje a Hogyan legyél jó feleség?, tele aranyos-vicces jelenetekkel: amikor Paulette életében először felvesz egy nadrágot (amit George Sand már vagy száz évvel korábban mert viselni, csak aztán bátorsága feledésbe merült), végre megszabadulva a pasztellszínű kiskosztümöktől, amikor látjuk, milyen örömmel tölti el, hogy tanulhat a pénzügyekről, könyvelésről, vagy – hogy ne csak a főszereplőt említsük –, amikor az elhunyt családfő vénkisasszony húga, Gilberte – a csodálatos komika, Yolande Moreau alakításában – felnőtt nőként kezd magára tekinteni, és csinos rövid frizurát vág magának. Említést érdemel – kvázi harmadik főszereplőként – az intézetben tanító apáca, Marie-Thérèse figurája (Noémie Lvovsky remekül játssza), aki amellett, hogy konstans humorfaktor, a férfiasabb női karaktert jeleníti meg: ellenállóként harcolt a háborúban, és tudja, hogyan kell puskával lőni.

Provost filmje annak ellenére jó, hogy korántsem tökéletes vagy hibátlan. A két növendék kamaszlány közt bimbózó románc, amely noha a szexuális forradalom előszeleként valamennyire kísérletezésként értelmezhető, valójában teljesen felesleges, egyáltalán nem viszi előre a cselekményt – egyértelmű, hogy csak a francia filmkészítők jelenlegi mániáját követi. Félreértés ne essék, az, ahogy Provost rádióműsorokat, újságcikkeket felhasználva tulajdonképpen hiperrealista korképet fest az elzászi városkáról, tűpontosan ábrázolva, miként hatnak a társadalmi változások a kamaszlányok lelkére, önismeretére, felfedezési vágyára – kiváló. A kevesebb több elvét követi (leszámítva az előbbi szerelmet): a lányok csak érzékeltetett családi háttere, személyes története, nehézsége magáért beszél.

Bár keretes szerkezetű a film, néha nem teljesen kristálytiszta, az adott jelenet a történet eleme, vagy a nézőnek szól. Ez leginkább a zárójelenetnél érdekes kérdés, itt ugyanis teljesen összemosódik a két kvázi idő- vagy még inkább valóságréteg, ami amúgy a film egyik legkatartikusabb pillanatát is eredményezi. Ugyanis a gyalogosan Párizsba, házvezetési szalonra/kiál­lításra tartó, a jó feleség már megváltozott eré­nyeit éneklő lánymenet, élén Pauline-nal egyszer csak a történelem híres nőalakjait kezdi kánonban sorolni Mata Haritól Frida Kahlóig és Simone de Beauvoirtól Virginia Woolfig. E női sorsok, életek és küzdelmek pedig hirtelen meg-megvillanak a néző előtt, amitől a jelenet a maga nemében egészen megható lesz. Kár, hogy nem ez lett az utolsó képkocka.

Hogyan legyél jó feleség?
Francia vígjáték, 109 perc, 2020
Rendezte: Martin Provost
10/7

Kapcsolódó írásaink

Egyszemélyes stáb

ĀCímkék és klisék nélkül az autizmusról, kamaszszemmel – Peresztegi Hanna: A korosztályom és a világ számára is egyfajta üzenetet szerettem volna közvetíteni

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom