Kultúra

Háborús metal, flipper és pálinka

Műfajában igazi nagyágyúnak számít, Budapesten is telt ház előtt lépett fel az Apocalyptica és az Amaranthe társaságában a power metalt játszó Sabaton zenekar. A Papp László Sportarénában adott koncert előtt ültünk le beszélgetni a csapat frontemberével, Joakim Brodénnel, aki elmondta, hogyan tenné érdekesebbé a történelemoktatást, de kedvenc hobbijáról, a flipperről és a dallamos metalzene jelenlegi helyzetéről is beszélt.

Háborús metal, flipper és pálinka
Joakim Brodén szerint a történelem borzasztó érdekes tantárgy, de valahogy minden iskolarendszerben sikerül unalmasan tanítani
Fotó: MH/Katona László

- Az évek során elég sokszor játszottatok Magyarországon, lassan szinte már azt is mondhatjuk, hogy hazajártok hozzánk. Hogyan gondolsz vissza ezekre a bulikra, van esetleg valami különösen kedves emléked, érdekes sztorid?

- Rengeteg, igazából túl sok van, és ha őszinte akarok lenni, ezeknek a fele olyan, amiről nem beszélhetek egy interjúban. (nevet)

De mindig nagyon jól érezzük magunkat nálatok, szeretem Budapestet, szerintem az egyik leggyönyörűbb város egész Európában. Finomak az ételek, jó a sör, a pálinkából viszont már rohadtul elegem van. Félre ne értsd, nem rossz, de két-három alkalommal sikerült már tőle berúgni, és másnap nagyon tud tőle fájni az ember feje… Azóta már az megüt, ha a szagát megérzem.

- Hát igen, elég erős tud lenni…

- Az biztos, ráadásul mindenki mindig ezzel kínál, hiába mondom nekik, hogy nem, köszi, már kóstoltam a pálinkát. „Oké, de ezt akkor is meg kell kóstolnod, ez házi, én csináltam”. (nevet)

- A dalszövegeitek nagyrészt csatákról, hadvezérekről, háborús hősökről, történelmi eseményekről szólnak. Már gyerekként is érdekeltek ezek a témák?

- Igen is, és nem is. A történelemtanárom például azt mondaná, hogy nem. (nevet)

- Jó voltál töriből az iskolában?

- Érdekelt a tantárgy, de mindig úgy éreztem, hogy rosszul tanítják. Amikor például tanultunk egy királyról, arra koncentráltak, hogy pontosan mettől meddig uralkodott. Akadnak évszámok, amiket persze fontos megjegyezni – például 1944. június 6. - de ilyenből azért elég kevés van. Ehelyett szerintem elég lenne annyit tudni, hogy az illető nagyjából mikor uralkodott – mondjuk a 15. században – és inkább arra helyezni a hangsúlyt, hogy miket tett, miért fontos ő a történelmünk szempontjából. Ezzel a sok adattal valahogy minden iskolarendszernek sikerült unalmassá tennie ezt az egyébként borzasztóan érdekes tantárgyat.

A Sabaton frontemberre kellemes emlékeket őriz a korábbi budapesti fellépéseikről, de ma már, ha teheti, a pálinkázást inkább kihagyja
A Sabaton frontembere kellemes emlékeket őriz a korábbi budapesti fellépéseikről, de ma már, ha teheti, a pálinkázást inkább kihagyja
Fotó: MH/Katona László

- A történelem tele van érdekes életutakkal, eseményekkel. Mi alapján válogattok ezek közül, amikor egy új lemezt készítetek?

- Elég nehéz a dolgunk. Néhány esetben nem is azon múlik, hogy mi miről akarunk írni, hanem maga a dal „dönti el”, mi lesz a téma. Mikor például a legutóbbi albumot, a The Great Wart nekiálltunk megírni, úgy 80-100 témaötletünk volt. Azzal már az elején is tisztában voltunk, hogy az I. világháború lesz a fő téma, de egy-két dal kivételével a zene megírása közben még fogalmam sem volt, hogy ezen a témakörön belül konkrétan miről fog szólni az adott nóta. A The End of the War to End All Warsnál, ami az utolsó előtti szám a lemezen, már a zene hangulatából tudtam, hogy egy ember fog benne visszaemlékezni a háború négy évére, eltöprengve a tanulságokon.

Szóval fogjuk a témaötleteinket, meg a zenéket, és megpróbáljuk őket összepárosítani. Nagyon fontos, hogy a zene és a szöveg hangulatának mindig passzolnia kell egymáshoz.

Néhány kedvenc történetem emiatt le is maradt az albumról. Akartam például írni a Harlem Hellfightersről, ami egy afroamerikai katonákból álló egység volt az első világháborúban, ráadásul nemcsak a sztorijuk érdekes, de dalcímként is iszonyú menőn hangzik a nevük. Ennek ellenére el kellett engednem, mivel egyszerűen nem tudtunk hozzá megfelelő zenét írni. Furcsa, de összességében több olyan amúgy fantasztikus történet van, amit ilyen okok miatt nem tudunk elmesélni, mint olyan, amiből végül dal születik.

- Magyarország történelme is bővelkedik hősökben és emlékezetes csatákban. Tervezitek esetleg, hogy egyszer valami magyar témájú dalt is összehoztok?

- Abszolút! Nem akarok semmi konkrétumot mondani, de van már két-három ötletünk, amiről beszélgettünk a többiekkel, az viszont fontos, hogy meg kell várnunk vele a megfelelő albumot. Szándékosan nem magyar példát hozok most, mert azzal lelőném a poént, de hiába akarok mondjuk Nagy Sándorról írni egy számot, azt nem lehetett volna rátenni a The Great War lemezre, mivel nem illik a koncepcióba.

- Ha bármelyik korábbi történelmi korszakba visszamehetnél, melyik lenne az és miért?

A múltról annyi minden tudunk már, úgyhogy inkább a jövőbe mennék, és megnézném, hogy állnak a dolgok 100 vagy 50 év múlva. Ha ez nem lehetséges, akkor egy olyan korszakot választanék, amiről kevés információ áll rendelkezésünkre, mint például az ókori Görögország vagy Skandinávia a vikingek idején. Nem sok értelmét látom, hogy mondjuk 1985-be menjünk vissza, azt úgyis tudjuk, hogy akkor mik történtek. Kivéve persze, ha mondjuk láthatnám a Rainbow-t Ronnie James Dióval, vagy a Queent élőben fellépni! (nevet)

- Tavaly februárban elindítottátok a Sabaton History nevű Youtube-csatornát. Tudnál mesélni arról, honnan jött az ötlet?

- Igazából maga az ötlet, az már jó tíz, talán tizenöt éve is megvolt. Tulajdonképpen majdnem minden számunkhoz lehetne forgatni egy külön dokumentumfilmet, mert veszünk egy háborús konfliktust, csatát, vagy egy élettörténetet, lehetetlen az egészet elmesélni egy három és hat perc közti hosszúságú dalban.

Brodén azt is elmondta, jó eséllyel hallhatunk majd a magyar történelemmel foglalkozó dalt is a zenekartól
Brodén azt is elmondta, jó eséllyel hallhatunk majd a magyar történelemmel foglalkozó dalt is a zenekartól
Fotó: MH/Katona László

Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a dalszövegek teljes megértéséhez ismerni kell a háttérsztorikat. Gyakran jöttek oda hozzánk az emberek, miután megnézték valamelyik Sabaton History videót, hogy „most már értem, miért írtátok ezt abban a dalban”. A csatorna létrehozásával emellett tényleg egy álmunk vált valóra, mert ugyan nagyon szeretjük a történelmet, de nem vagyunk szakértők, itt viszont valódi szakemberektől kaptunk segítséget. Akármennyi kutatást is végeztem korábban egy-egy szöveghez, itt minden epizód készítésekor tanultam valami újdonságot.

- Ezen a turnén az Amaranthe és az Apocalyptica társaságában járjátok Európát. A három zenekar stílusa eléggé eltér egymástól. Mit tapasztalsz, hogy fogadta a közönség ezt a hangzásbeli sokszínűséget?

- Szerintem kifejezetten jól. Itt van az Amaranthe, akik olyanok, mint egy energiarobbanás. Nagyon aktívak a koncerteken, mindig történik valami, ha ők vannak a színpadon. Változatossá teszi őket az is, hogy dallamos női és férfi éneket, illetve hörgést is használnak a dalaikban.

Saját magamból kiindulva, amikor elmegyek egy koncertre, nem szeretem, amikor mindhárom fellépő zenekar szinte teljesen ugyanolyan stílusú zenét játszik, aztán mire jön a főbanda, belefáradok.

Ezért jó az Apocalyptica, mert ők teljesen egyedi hangzásvilágot képviselnek, minden mást metalzenekartól eltér az, amit csinálnak. Aztán jövünk mi egy megint teljesen más produkcióval meg a tűzijátékokkal, a végén pedig közösen játszunk néhány dalt velük.

Objektum doboz

- Mit csinálsz szívesen szabadidődben, van valami hobbid a történelmen kívül?

- Nagyon szeretek flipperezni.

- Olvastam, hogy a svéd nemzeti bajnokságon is részt vettél.

- Igen, de nem szerepeltem túl jól. Azt hiszem, 112. volt a legjobb helyezésem úgy 250 induló közül. (nevet). (2016-ban 167., egy évvel később 255. lett – a szerk.) Nemzetközi szinten nem számítanék különösebben jó játékosnak, de van néhány barátom, akik kiváló eredményeket értek el, világ- és Európa-bajnokságon is részt vettek már.

Nagyon sokat kellene gyakorolni, ráadásul különböző típusú gépeken, de nincs rá időm. Ahogy idősebb lettem, rájöttem viszont, hogy ahhoz, hogy élvezettel csinálj valamit, nem feltétlenül kell az egész életedet annak a tevékenységnek szentelned.

Érdekes, amit például zenészekkel beszélgetve tapasztaltam. Sokan minden energiájukat a zenélésbe ölik, és néha azt látom, hogy szinte már magyarázkodni próbálnak, amiért a zene csak a hobbijuk. Pedig nincs abban semmi rossz, ha csak azért zenélsz, mert szereted csinálni, nem feltétlenül kell mindenkinek telt házas koncerteket adni a Wembleyben. (nevet)

- A Sabatonnal már több mint két évtizede aktív részesei vagytok a metalszíntérnek. Sokaktól hallani, hogy a rock- és metalzene haldoklik napjainkban. Az elmúlt évek tapasztalatait is figyelembe véve hogy látod a műfaj jelenlegi helyzetét?

- Szerintem hosszú évek óta nem volt ilyen jó a helyzet, mint most. Amikor elkezdtük, kifejezetten nehéz volt érvényesülni dallamosabb metalt játszva. Svéd kollégáinknak, a Hammerfallnak köszönhetjük, hogy újra kinyíltak a kapuk. Annak idején rengeteg savat kaptak, mert ők voltak azok, akik visszahozták ezt az akkor nagyjából 10 éve halott irányzatot a köztudatba, azok viszont, akik inkább az extrémebb stílusokat kedvelték, nagyon dühösek voltak a Hammerfallra.

Mostanában ugyanakkor egyre több jó feltörekvő banda akad, mint például a Battle Beast vagy a Beast In Black, de a fiatalok közt is akadnak ígéretes csapatok, egyre erősebb a színtér, ami a tíz évvel korábbi állapotokhoz képest komoly fejlődés.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom