A tűzzel festő rajzolt Itáliája

Az 1948-as születésű, egyedi formanyelvű művész 1968 és 1973 között végezte el az Iparművészeti Főiskolát, előtte pedig a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátoraként szerzett jó alapokat. Ám a legtöbbet talán a szülői háztól, apja szobrászműhelyéből hozta magával, és építette be egyedi, kalapácsokkal, lángpisztolyokkal, lángvágókkal előállított szobraiba. Madarassy, aki „tűzzel fest”, így ismeri a szakma. Plasztikáihoz általában rézlemezt használ, amit különböző árnyalatúra hevít, amire rádolgoz, majd formákká forraszt. Az egyedi, különféle méretekben készülő plasztikák mellett szívesen műveli az alkalmazott művészeteket, keze alól kerültek ki például a megújult Pesti Vigadó pazar csillárai, de szakrális területen, templomi ötvösmunkák, gyertyatartók, tabernákulumok készítésében is otthon van. Belső tereket díszít és rendez, de tervezett már díszletet a Kolozsvári Magyar Operának is. És ahogyan az Itália tájain című tárlat is alátámasztja, Itália örök szerelmese, mint oly sokan mások a „kollégák” közül.

A ravennai Dante-biennálén aranyérmet kapott 1994-ben a Pokol kapuja című munkájáért, de később elkészült hasonló formában a Purgatórium és a Paradicsom néhány éneke is. Most a rajzokra koncentráló tárlaton azért találunk Itáliába vezető plasztikákat, domborításokat is. A híres firenzei kápolnakapu egyik domborművével tiszteleg a nagy Ghiberti előtt, aztán ugyancsak rézből, „szoborképként” elkészíti Firenze szívét, az Arno felett átívelő Ponte Vecchiót. És ha már Itália, akkor felvonulnak a nagy olasz operák szereplői is. Itt van rézből az iszákos Falstaff, a bolond Rigoletto és Simon Boccanegra, a kalózvezérből lett genovai dózse.

És persze a nagy vígjátékíró, Goldoni is, a hunok királyának, Attilának szilaj képmása mellett. A falakon pedig ott vannak azok a jórészt 2005 és 2019 között készült rajzok, amelyek segítségével talán egy kicsit mi is elutazhatunk Itáliába. Mindenek előtt Firenzébe, a szoborkép mellett sokszor le is rajzolt hídhoz vagy a Santa Croce alá, az ugyancsak
a Szent Keresztről elnevezett térre. Sétálhatunk Dante szobráig a belváros szűk utcácskáiban, lepillanthatunk a Palazzo Vecchio, a Dóm, vagy a Palazzo Strozzi falaira, mielőtt elutaznánk Rómába.

Az örök városban különösen a Tevere hídjai fogták meg Madarassyt, de a „szikár”, javítás nélküli, lendületes ceruzarajzokon feltűnnek az Angyalvár, a Via Giulia vagy a Farnese palota jellegzetes vonalai is. Velence sem maradhat ki a maga csatornáival, de eljutunk olyan kevésbé ismert helyekre is, mint a szardíniai Alghero, Sassari vagy Porto Torres. Vagy Pármába és Busetto városába, ahol ugyancsak érdemes megállni és elidőzni egy keveset. Végül pedig az ötvös-szobrász éremművészetéből is ízelítőt kapunk.