Jogvédett alkotásból közkincs

A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda, az Artisjus közlése szerint 2020. január 1-jétől a szabadon felhasználható szellemi tulajdonjogok listája bővül többek közt Margaret Mitchell, Pulitzer-díjas amerikai írónő regényeivel, köztük az 1936-os Elfújta a széllel (fordította Kosáryné Réz Lola), Richard Georg Strauss német származású, későromantikus zeneszerző opera- és dalirodalmi remekműveivel (például A rózsalovag, Salome) és Balázs Béla, Kossuth-díjas író, költő, filmrendező, világhírű filmesztéta műveivel. Ez érthetőbben megfogalmazva azt jelenti, hogy a felsorolt szerzők alkotásait a hónap végétől bárki szabadon felhasználhatja, újrapublikálhatja, át- és feldolgozhatja – vagyis lejárt szerzői jogi védettségük.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) honlapján olvasható definíció szerint a szerzői jog a vonatkozó 1999. évi LXXVI. törvény alapján részesíti védelemben automatikusan, létrejöttüktől kezdve az irodalmi, tudományos, művészeti alkotásokat, valamint a felhasználásukhoz kapcsolódó teljesítményeket (ezek az úgynevezett szomszédos jogi teljesítmények: a zenészek, színészek előadásai, a hangfelvételek és a rádió- és televízió-szervezetek műsorai), illetve olyan műtípusokat is, mint a szoftverek, adatbázisok. A védelem feltétele, hogy a mű egyéni, eredeti jellegű alkotás legyen. Szerzői jogi védelem alatt áll továbbá más szerző művének engedélyezett átdolgozása, ha szintén egyéni és eredeti – ez vonatkozik a feldolgozásra vagy fordításra is, feltéve, hogy ezek eredményeként új mű jön lére. Az SZTNH részletezése arra is kitér, mit foglal magában a jogvédelem: a mű szerzőjének vagyoni és személyhez fűződő jogosultságokat biztosít. A vagyoni jogosultságok révén csak a szerző engedélyével kerülhet sor alkotása többszörözésére, terjesztésére, nyilvános előadására vagy közvetítésére sugárzással vagy másként, a sugárzott mű továbbközvetítésére, átdolgozására, kiállítására. A személyhez fűződő jogok emellett a mű nyilvánosságra hozatalának joga, a szerző névfeltüntetési joga – utóbbi sosem jár le – és a mű egységének védelme.

A fentiek lejáratára vonatkozó hatályos Európai Uniós szabályozásról megkérdeztük Hartai Adrienne-t, az egyik legnagyobb hazai jogkezelő iroda, a Hartai Zenei Ügynökség ügyvezetőjét. Hartai lapunknak elmondta, a kérdés komplex: „A törvény szerint a szerző halálát követő hetvenedik év december 31-e a határnap, tehát az azt követő ja­nuár 1-től már nem védett a mű, vagyis nem kell fizetni szerzői jogdíjat.” Ugyanakkor kiemelte, a helyzet nem ennyire egyszerű többszerzős, közös művek esetén, ekkor a később elhunyt szerző halálától számítjuk a hetven évet. „Ezért van az, hogy bár Kacsoh Pongrác több mint száz éve halott, a János vitéz után mégis kell fizetniük például a színházaknak, ugyanis Heltai Jenő még védett” – hangsúlyozta Hartai.

Amint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának összegzése írja: „a védelmi idő elteltét köve­tően a mű közkinccsé válik, azaz azt bárki engedély nélkül felhasználhatja. Fontos megjegyezni, hogy az elhunyt szerző emlékét sértő magatartás ellen a védelmi idő lejártától függetlenül felléphet az örökös vagy az érintett közös jogkezelő, illetve érdekképviseleti szervezet, ha a magatartás sértené a szerző névfeltüntetési jogát”. Ezért lehetett az, hogy noha Bartók Béla műveinek védettsége 2015. december 31-én lejárt, A kékszakállú herceg vára vagy A fából faragott királyfi bemutatásai, előadásai után még fizetni kellett a jogdíjat egészen mostanáig, hiszen librettójuk szerzője, Balázs Béla jogai csak e hónap végén vesztik érvényüket – 2020-tól azonban senkinek nem kell se engedélyt kérni egy-egy színpadra állításhoz, sem fizetni utánuk. Viszont a Valahol Európában című film jogai sem szabadulnak fel csak attól, hogy a forgatókönyv alapötletét adó Balázs művei már nem védettek, hiszen alkotótársai, például Radványi Géza rendező szerzői jogai nem jártak még le, így a film használata, vetítése nemcsak engedély-, hanem jogdíjköteles is.