Son Lux: Szeretünk a folyamatosan változó dalokban hinni

Hogy alakult ki ez a felállás, hiszen Bafiq és Ian, ti később csatlakoztatok a Son Lux-projekthez. Hogyan találkoztatok?

Ian: Rafiq és Ryan már dolgozott együtt a Lanterns (2019) albumon. Miután megjelent az album, Ryanben fellépett az igény, hogy létrejöjjön egy koncerteket adó felállás. Én pedig úgy találkoztam Rafiq-kal, hogy közösen dolgoztunk Gordon Voidwell egyik koncertjén, és ezután keresett meg engem, hogy segítsek a Lanterns-t koncert-kompatibilissé alakítani.

Áprilisban jelent meg egy válogatásalbumotok, a Remnants. Hogy választottátok ki a dalokat?

Ryan: Igazából elég egyszerű, azokat a számokat választottam ki, amikről úgy gondoltam, hogy még mindig jól hangzanak. A legjobb próba az idő, mert ha egy dal tizenöt éve egy merevlemezen áll, újra meghallgatom és még ennyi év után is büszke tudok lenni rá, akkor az már jelenthet valamit.

És újramixelted a dalokat, mert az egész albumnak egy komorabb érzülete van, legalábbis a Brighter Wounds-hoz képest.

Ryan: Nem igazán változtattam vagy remixeltem, igazából mastereltem. Elég nagy spektrumot írnak a le a dalok, hiszen a korai kiadatlan anyagoktól a már kiadott dalok újraértelmezésig terjed az album összeállítása. Azzal egyetértek, hogy hajlamos egy kicsit kísértetiesnek hatni a hangulat - lehet, hogy a komor egy erős kifejezés -, de teljesen jogos meglátás.

A koncertjeiteken azt vettem észre, hogy csavart visztek a megszokott, albumról ismert dalokba, innen is jutott az eszembe, hogy miként alakítjátok az albumaitok experimentalitását és konceptualitását egy koncertre?

Ian: Úgy gondoljuk, hogy a koncertek és az albumok különböző médiumok, az, hogy az emberek hogyan tapasztalják meg őket, már önmagában is elég más. Gyakran előfordul, hogy ami nagyon jól működik az albumon, az egy koncerten nem éri el a kívánt hatást. De sokszor van, hogy egy koncerten valami nagyon hatásos dolgot csinálunk, amit amúgy soha nem tennénk meg egy album készítése során. Jó, talán nem soha.... De nem csak erről van szó, hanem szeretünk úgy gondolni a dalokra, hogy azok folyamatosan fejlődnek és változnak, ennek teret adunk és így sokszor, akár turné közepén is változtatunk. Ez minket is lefoglal és folyamatosan kihívások elé állít bennünket. De ha össze kéne foglalnom a különbséget, az az lenne, hogy a koncertek egy nagy és invitáló energiával rendelkeznek, míg az albumok sokkal bensőségesebbek.

Ryan: Sose szoktunk a koncertekre és az élő hangzásra gondolni, amikor albumot készítünk.

Ian: Sokszor, amikor elkészült az album és el kéne kezdeni koncertezni, csak azon gondolkodunk, hogy a fenébe... fenébe, ezt mégis hogyan lehetne eljátszani élőben.

Elég egyedi hangzásvilágotok van. De mégis honnan szereztek inspirációt? Van-e bármilyen példaképetek?

Rafiq: Leginkább azok a zenészek és művészek inspirálnak minket, akiknek őszinte hangzásviláguk van. Mi nem hangzásokat vettünk át az inspirációinkból, hanem a zene iránti szenvedélyüket.

Ryan: Igen, hiába van szó Bob Dylanről, Aretha Franklinről, a közös nevező az, hogy mindegyikük egyedi módon tud megszólalni a zenén keresztül.

Felkeltette az érdeklődésetek valamelyik előadó, meg fogtok nézni pár koncertet a Szigeten?

Ian: James Blake-et mindenképpen, illetve van egy barátunk, aki Macklemore-ral játszik, úgyhogy őt is meg fogjuk nézni.

Októberben érkezik Ryan kompilációs albuma, a Learning Structures. Mire kell számítani ebben a több volumenű projekttel kapcsolatban?

Ryan: Ezek kifejezetten az én munkáim lesznek, amik nem illenének instrumentális szempontból bármilyen más projekthez, ezért ez nem is Son Lux néven fog megjelenni, hanem a saját nevemen. Az első négy részt egyszerre fogom megjelentetni, az ötödiket meg csak valamikor utána. Az albumon amúgy különböző célból és okból létrejövő dalok lesznek majd, amiket balett-előadásokhoz vagy éppen moderntánc-darabokhoz írtam.