Kultúra

Önkifejezés másként

Bukovinától Pannóniáig – Andrásfalvy Bertalan a népi kultúráról

A táncban, dalban, hímzésben megnyilvánuló önkifejezés módjait az emberi kapcsolatokon keresztül mutatja be Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató a Jövőnk gyökerei – Írások a népművészetről című könyve, amely a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg nemrég.

A tanulmánykötet Andrásfalvy népművészeti tárgyú cikkeit gyűjti egybe az alábbi tematika mentén: népművészet, népcsoportok műveltsége, tánc, népköltészet és vallás, népművészet és nemzeti művelődés, illetve interjúk. Máté Gábor szerkesztő az egyes fejezeteken belül kronologikus rendszerezést alkalmazott, ily módon követhetjük a kutató érdeklődésének változását. Az esszék az elmúlt évtizedek politikai és társadalmi változásaira is reflektálnak. A könyvben több mint harminc fotót is találunk, amelyek nagy részét Andrásfalvy készítette magyarországi, erdélyi és albániai gyűjtőútjai során, többnyire az 1960-as években. Láthatunk faluképet Baranyából és Erdélyből, halottaspárna-hímzést Tolnából, valamint több életképet is.

Ahogy azt a szerkesztő az utószóban megjegyzi: a tematikai sokféleség önmagában is jól illusztrálja a szerző népművészetről alkotott vélekedését, amely az önkifejezés módjait mintegy a népművészet lényegén, központi elemén keresztül igyekszik leírni. Itt nem az individuum, hanem személy és közösség, ember és ember, ember és természet közötti viszonyok öltenek művészi formát.

A kötet elején Hoffer Tamás Andrásfalvy Bertalan hetvenötödik születésnapjára írt tanulmányában a magyar néprajztudomány kezdeti soknemzetiségéről ír, amely a trianoni békeszerződéssel megszűnt, és a néprajz feladata az lett, hogy az egynemzetiségű magyar falusi népességről adjon képet. Az ekkor készült összefoglaló kézikönyv, A magyarság néprajza már csak a magyarokról, az új országhatáron belül és kívül élő magyarokról írt. Egy ilyen művelődéstörténeti korszak után kezdett kibontakozni Andrásfalvy Bertalan néprajzi érdeklődése, aki egyetemistaként bejárta az országot, nagy gyaloglásairól legendák maradtak fenn. Ahogy arról is, hogyan indult el Moldvába, hogy megkeresse Kallós Zoltánt, akiben életre szóló barátra lelt. Egész életében foglalkoztatta az egymás mellett, egymás közelében élő nemzetiségek kapcsolata. Érdekes, hogy későbbi szolgálati helyei mind olyan vidékeken voltak, ahol a környéken etnikailag vegyes, német-magyar lakosság élt.

A szerző külön fejezetekben értekezik a Dunántúl néprajzáról, Románia népművészetéről és a bukovinai székelyek kultúrájáról is. Utóbbiról megjegyzi: a bukovinai műveltség legfőbb sajátosságának e népcsoport konzervativizmusát, különleges hagyományőrzését tekintjük. Olvashatunk a népi játékok gazdag hagyományáról, köztük az énekes-táncos játékokról, amelyet napjainkban „sportosítottak”, versenyszerűvé tettek, eredeti tartalmát megcsúfolva ezzel. A néptáncok testedző, fiziológiai hatásáról, értékéről szólva a szerző arra tér ki, hogy ma már a testnevelési egyetemek kutatói is foglalkoznak a témával.

A néphagyomány sikerét bizonyítja a néptáncmozgalom és a hagyományos népi kézművesség feltámasztására létrejövő körök, műhelyek, táborok, alkotóházak és tanfolyamok, amelyek vonzók a fiatalok számára.

A nyolcvannyolcadik életévében járó szerző több mint ötszáz oldalas esszékötete hasznos és érdekes olvasmány mindazoknak, akik érdeklődnek a népművészet iránt, néprajz szakos egyetemisták számára pedig alapmű.

Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom