A zen rendteremtés módszereiről

A lelki betegségekre kínált pszichológiai és pszichiátriai szolgáltatáscsomagokat hagyjuk – azokról kérdezzék meg orvosukat, gyógyszerészüket és Hamvas Bélát. Az önsegítő könyvek kínálatban azonban a kínos baromságok és az Osho színvonalú nejlonbölcsek bestsellerei mellett valódi segítő könyvek is megjelennek, köztük nem egy olyan, amely nem európai utat kínál a krízisből való kivezetésként.

A gond ezekkel csak az, hogy egy részük már eleve jártasságot feltételez a buddhista vagy védikus filozófiában, ha pedig nem, akkor olyannyira „lebutított”, hogy használhatatlan. Shunmyo Masuno Az egyszerű élet művészete című, a 21. Század Kiadónál megjelent munkája azért értékes, mert a nyugat-európai embert úgy igazítja el a startvonalnál, hogy a magyarázat hevében nem kerül szembe saját tradíciójával. A szerző egy négyszázötven éves zen buddhista templom vezetője és kerttervező. Könyve letisztult, néha meghökkentő fejezetekben próbálja bevezetni a teljesen más fogalomrendszerben élő európaiakat a zen buddhista gondolkodásba és életmódba, amely valóban jelenthet kiutat egy értékzavaros életmódból.

Hangsúlyosan módszerről, életvezetési módról van szó: ettől a kötettől senki nem lesz „buddhistává”, legfeljebb azt tanulja meg, hogyan kezelje másként önmagát, a problémáit, a teret, vagy hogy teremtsen a legegyszerűbb napi rutinból derűforrást. A buddhista gondolkodás alapfogalma az „üresség”: semmilyen probléma vagy rossz élethelyzet nem bír megváltoztathatatlan lényegiséggel, ahhoz pedig, hogy a világon változtassunk, a legtöbbször elegendő a nézőpontunkat megváltoztatni. Shunmyo Masuno ehhez kínál, ha úgy tetszik, univerzális trükköket.

Hogyan gyakorolható a kyoten zazen, a reggeli meditáció az európai társadalomban? Kelj fel korábban – javasolja a mester. Hogyan teremts rendet? Dobd ki, ami felesleges, és tanuld meg megkülönböztetni a haszontalant a valóban szükségestől. A zen szerzetesek nemcsak azért takarítanak mindennap – írja a szerző –, hogy tiszta legyen a templom, de azért is, hogy elméjükből kitakarítsák a salakot. Nem foglalkozni a felesleges dolgokkal – a fogyasztói társadalom által ránk kényszerített „valósággal” és problémákkal – talán a legnagyobb lépés, ami a lelki betegségekből kivezető úton megtehető.

Az elvonulásról, a saruviselésről, a kertépítésről is szót ejt, megtudjuk, mi az a tokiói naplementelépcső, a második részben pedig remek módszereket kínál az úgynevezett önkép kijavítására. Nincs fix személyiség. Nincs megváltoztathatalan minőség, nincs fátum. Van viszont a zen nyelvén „belső mesternek” nevezett tiszta tudat, az, amelyről a buddhista iskolák azt állítják, mindenkiben benne él a Buddha-természet, a dolgunk pedig csupán annak kiszabadítása a káprázatokból. Ugyanez vonatkozik az aggodalmakra is: a szerző idézi azt a történetet, amelyben egy szerzetes azzal fordult a mesteréhez, hogy tele van aggodalommal. „Lecsendesítem az aggodalmaidat. De előbb hozd ide őket” – felelte a mester, amiből a szerzetes megértette, hogy a megfoghatatlan szorongás csupán az elméjében létezik, saját valósága nincs. Beszél a zen tudatról és a mitate fogalmáról – ez körülbelül az újrafelhasználást vagy egy tárgy más szerepben való feltűnését jelenti –, majd visszacsatolva a szerzetes történetéhez, egy egész fejezetet szentel a zavarodottság és aggodalom enyhítésére, röviden és velősen magyarázva Buddha tanításait és a „három méreg” – a kapzsiság, a harag és a tudatlanság – szerepét a „rosszullétben”. A negyedik egység címe 20 módszer, hogyan tehetsz minden napot a legjobb nappá. Ez a rész egyszerűen gondolkodni tanít – ha lehetne választani, mely alegységet ajánljuk a leginkább az olvasó figyelmébe, minden bizonnyal a „mondó”, a zen kérdezz-felelek módszer egyik alaptörténete lenne az. „A kutyának Buddha-természete van?” – szól a kérdés. Válasz nem létezik. A buddhista gyakorlói úton itt kezdődik a mély víz: ha valaki megérti, miért nincs válasz, eljut a tanítás megértéséig. Onnan pedig csak egy lépés az úgynevezett gyógyulás.