Hang és installáció katagami nyomatokra

A ház Aqua nevű kiállítóterében kapott helyet Yoko Ono és Fukui Yusuke japán származású, de 1991 óta Magyarországon élő képzőművész egymást kiegészítő képzőművészeti tárlata, Silence After the Waves, vagyis a Csend a hullámok után címmel. Yusuke legújabb, Vaspor című sorozatának alkotásai az absztrakt expresszív festészeti hagyományát követik, installációinak pigmentanyagaként vasport használ, így a barna, illetve vörösesbarna eltérő színárnyalatai dominálnak festményein – innen a sorozat neve is. Ahogy a tárlaton is olvasható, a művész vasreszelékből, –porból készült képei emlékeztetnek bennünket a technológiába és fejlődésbe vetett túlzottan pozitív hit veszélyeire. A terem másik felében látható a kiállítás címadó alkotása: Yusuke hulláma szürke, mozdulatlan és kiterült. A látogatót megbénítják a hatalmas méretek és a vas baljós használata. Fő műve a majdnem nyolc méter hosszú Vastenger (2018), amelynek szinte halljuk fémes csikorgását. A hat függőleges, szintén szürke, de informel – vagyis „forma nélküli”, be nem fejezett, nyitott – felületkezelésű festmény, a Rejtett számok (Hidden Numbers) - sorozat erőteljesen kivilágít a szürke felszínből. Ebben a sorozatban Yusuke a japán történelem fontos évszámait helyezte el absztrakt felületeken – munkáit négy, Yoko Ono által készített nyomat egészíti ki, amelyek korábban még nem voltak láthatók hazánkban. Ono alkotásai egyszerűbbnek, letisztultabbnak látszanak: égtájakról és szelekről szóló tradicionális, kézzel festett kalligráfiák sorakoznak a falakon.

A Terrában, vagyis az alagsori kiállítótérben három dizájner munkáit tekinthetjük meg. Szirmay Zsanett különleges Soundweaving project – Magyar és japán népi motívumok megzenésítése című installációiról megtudjuk, hogy a tervező tradicionális magyar hímzésmotívumokat írt át lézervágott textilekre, amelyek ezt követően egy zenedoboz lyukszalagjaiként szolgálnak, így dallammá alakulnak át. Mindezt nemcsak láthatjuk, hanem hallhatjuk is: a tárlaton felcsendül a Sakura-Sakura tradicionális japán népdal, de közelről is szemügyre vehetjük a zenedobozokat és a hófehér csipkefüggönyökre, illetve térelválasztókra emlékeztető textilmintákat madarakkal, felhőkkel, különféle sormintákkal. A mintákat egyébként a hagyományos katagami és katazome papírnyomatok mintái, valamint a kimonók motívumai ihlették, amelyeket Vikukel Dániel zeneszerző alakított egyperces etűdökké. A textil- és hanginstalláció négy kontinens dallam-, illetve motívumvilágát jeleníti meg, és már nemzetközi hírnévre is szert tett: több európai, illetve közel-keleti innovációs és posztdigitális dizájnhéten is bemutatták, köztük Bécsben és Dubajban.

A tárlaton megtekinthetjük Haruko Napochka, a Japánban született, Magyarországon tanult díjnyertes rövidfilmes alkotását, egy papírvágott rajzfilmes animációt. A harmadik kiállító Némedi–Varga Réka, aki egyetemi tanulmányai során ismerkedett meg a japán kultúrával és nyelvvel. Ez inspirálta alapszakos diplomamunkáját is, amely egy kezdőknek szóló japán írásoktató szett volt. Majd ezt a szellemiséget vitte tovább mesterdiplomája elkészítésénél is, a Hanafuda, azaz virágkártyáknál, amelyek nevüket a rajtuk lévő növényillusztrációkról kapták. A színes, képeslapoknak is beillő kártyákon az újratervezés során a fiatal tervezőgrafikus művész megőrizte az eredeti szimbólumokat, ám saját elképzelése szerint ábrázolta azokat.