Kultúra

A magyar balett úttörői

Fókuszban Aranyváry Emília, Kricskovics Antal és Milloss Aurél élete

Az idő küszöbén – A magyar balett története címmel rendezett tudományos konferenciát hétfőn a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete, ahol a tánctörténet legújabb kutatásairól számoltak be.

A magyar balett úttörői
Aranyváry Emília, az első koreográfusnő
Fotó: Wikipedia

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMA-MKKI) hétfői konferenciájának címe, Az idő küszöbén Milloss Aurél táncművész, koreográfus 1951-es római előadására utalt, amelyet Bartók Béla Concertójához készített. Windhager Ákos, az MMA-MMKI tudományos munkatársa köszöntőjében kiemelte: a konferencia célja, hogy a balett fogalmáról tágabb képet kapjunk, hiszen míg a tömegkultúrában Csajkovszkij A hattyúk tava című művével azonosítják, addig a táncművészet és a zene is sokkal összetettebb módon gondolkodik róla. Farkas Attila filozófus előadásában elmondta, a tánc kevés figyelmet kap a modern művészetfilozófiában. A hiány megértését a 18. században, Hegel esztétikájában kell keresnünk, aki szerint a művészetbe a festészet, a szobrászat, az építészet, a költészet és a zene tartozott bele, a tánc nem.

Az első magyar koreográfusnő és nemzetközi balettművész Arany­váry Emília volt. Az ő töredékes életútját vázolta előadásában Pónyai Györgyi tánckritikus. A kiváló technikával rendelkező, a korabeli szépségideált megtestesítő Aranyváry 1848-ban lépett fel először a Nemzeti Színházban, amit a magyar balett első fénykorának is tekintünk. Később szerződést bontott a színházzal, Szegeden és Kolozsváron is turnézott. A milánói Scala prímabalerinája volt 1861-ben, bejárta többek közt Londont, Rómát, Firenzét, Fiumét, majd eltűnt. Gilányi Attila matematikus hozzáfűzte: a virtuális valóság nagyban segíti a kutatást, így a művészetéhez, korához kapcsolódó tárgyak – köztük balettcipője és tütüje –, dokumentumok és személyek is megjeleníthetővé válnak digitálisan.

Kricskovics Antal életművét mutatta be Bólya Anna Mária, a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) kutatója. Mint rámutatott, az idén kilencven éve született táncművész, koreográfus annyiban különbözött a „néptáncszínházi” műfajt kialakító kortársaitól, hogy munkássága eleve a kevert táncfolklóron alapult. Táncnyelvi jellegzetességei közé tartozott az archaizmus, a szimultaneitás, a nyugat-európai, amerikai, illetve indiai kulturális hatások.

Kővágó Zsuzsa szintén a Táncművészeti Egyetemről Milloss Aurél művészetéről tartott előadásában hangsúlyozta: a milánói Scalában 1942-ben Ferencsik János közreműködésével vitte sikerre Bartók Béla A csodálatos mandarin című balettzenéjét. Hozzátette: Milloss nem a hagyományos balettban gondolkodott, hanem a mozdulatok zenével való egységében, amelyben a mozgás ugyanolyan mély és egyre fokozódik, ahogyan maga a zene.

Kapcsolódó írásaink

Te most csak aludjál, Liliom!

ĀA Budapesti Operettszínház legújabb bemutatója megrendítő, Molnár Ferenc eredetijéhez hű, csodálatos előadás lett Nagy-Kálózy Eszter és Jordán Tamás vendégszereplésével

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom