Kultúra

Dunahidas átváltozásai

Rejtőzködő Magyarország 907–908.

Dunahidas (Most pri Bratislave) ősrégi település Szlovákiában, a Csallóköz nyugati peremén. Német neve Bruck (híd), a magyar névváltozat tudatos magyarítás eredménye. A helység a szomszédos fővároshoz, Pozsonyhoz tartozik. Nevének alakváltozásai sok mindent elárulnak a helység régmúltjából, az elmúlt hét és fél évszázadból.

Dunahidas átváltozásai
A település Jézus Szent Szíve temploma a közép- és az újkori építészet együttállásának példája
Fotó: A szerző felvétele

Első ízben 1238-ban Pruck, majd Pruk formában bukkan fel, 1315-ben már együtt szerepelt a falu a templomával, amelynek védőszentje Szent Tamás apostol volt. A többségükben német ajkú bevándorlók lakta települést a középkor óta Brucknak nevezik, 1888 óta ismerjük a Hidas névalakot tükörfordításban, 1913-ban pedig Dunahidasnak keresztelték át, amelynek szlovák megfelelője korábban Most nad Ostrove volt, 1974 óta pedig Most pri Bratislave néven ismert. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen kicsiny helység képes lehetett ennyi névváltozatot felvenni.

A település északnyugati szegletében lévő főutca mentén, az első világháborús magyar hősök emlékművével szemben könnyen megtalálhatjuk a római katolikus egyházat, amelynek újkori titulusa Jézus Szent Szíve. Időközben sokat változott, az eredetileg román kori templom nagy átalakulásokon esett át. Már annak is örülhetünk, hogy legalább a fele épen maradt: ugyanis 1910-ben neoromán stílusban építették át, a régi – nyugati – tornya mellé új, modern homlokzatot készítettek. Szerencsére megmaradt a jellegzetesen csallóközi, négy fiatornyos, kősisakos harangtorony, a középkori épületrészek javát pedig belefoglalták az új templomba.

A belső térben rácsodálkozhatunk a 14. századi gótikus építkezés szerencsésen megmenekült részleteire. A négyszög alaprajzú, egyenes záródású szentélyt kőbordás keresztboltozat fedi, a közepén finoman faragott rozettás zárókővel. A diadalív két oldalán – a történelmi Magyarországon egyedülálló megoldásként – úgynevezett cibórium-oltárt készítettek a 13–14. század fordulóján. Karcsú, gondosan faragott kőoszlopok tartják a baldachinokat, alattuk a Szentség-házat kiszolgáló korabeli oltármenzát láthatjuk.

Ezt az építészeti műremeket 20. század eleji átalakítás nagyrészt eltakarta, aztán 1967-ben kőművesekkel bontatták ki, tíz évre rá magyar régészek tárták fel, később műemlékesek restaurálták a szentélyben megtalált 14. századi, itáliai iskolázottságról tanúskodó falfestményeket. Ezek, valamint a gótikus oromzatú kovácsoltvas ráccsal elzárt szentségtartó mind a közeli Pozsony korabeli művészeti erejét tükrözi. Az épület déli oldalán levő új mellékszentély keleti sarkában helyezték el a román kori templomból egyedül megmaradt, 13. századi faragott kő keresztelőmedencét. E művészettörténeti értékű emléken kívül figyelmet érdemel a templom becses, barokk kori berendezése, a rokokó stílusú oltár és a szószék. Mindezek 1726-ban készültek az akkori magyar fővárosban.

Másik állomásunk a Dunahidastól kőhajításnyira fekvő Éberhárd (Malinovo). Afféle alvóvárosa Pozsonynak, nehezen összeszámlálható magyar és szlovák vegyes lakossággal. Középkori gyökerű település a Kis-Duna mentén, első ízben 1209-ben bukkant fel „Ybrehart” néven. 1183-ban, 1226-ban és 1270-ben „Euerardo Nytriensi episcopis” néven szerepelt oklevélben, a nevének jelentése: „A Nyitrai püspökség erdeje.” A Malinovo helységnevet 1948-ban hatósági úton állapították meg, jelentése magyarul: málnás.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom