Külföld

Szürreális „ölelőszoba” egy idősek otthonában

A látogatók és a gondozottak biztonságos körülmények között

2020 novemberében egy olasz idősek otthona ötletes megoldást talált ki a Covid miatti elszigeteltségre: egy „ölelőszobát”, ahol az emberek biztonságosan átölelhették egymást egy műanyag paravánon keresztül.

Szürreális „ölelőszoba” egy idősek otthonában
A Domenico Sartor idősek otthonában műanyag fólián keresztül öleli át egymást anya és lánya
Fotó: AFP/Piero Cruciatti

Ahogy a Covid-19 világjárvány elhúzódott 2020 utolsó hónapjaiban, az idősek otthonainak üzemeltetői megpróbáltak módokat találni arra, hogy lakóik tartsák a kapcsolatot szeretteikkel.

Sok országban az idősek otthonait különleges intézkedések alá vonták, mivel az idősek jobban ki voltak téve a fertőzésnek. Olaszországban a betegség 2020 első hónapjaiban végigsöpört az ország északi részén, és több száz ember életét követelte a gondozottak közül.

Az eredmény egy újfajta elszigeteltségi járvány lett. Az egyik megoldás az volt, hogy tableteket és okostelefonokat adtak az embereknek videohívásokhoz, de a virtuális találkozók nem voltak összehasonlíthatók a személyes kapcsolattal. De hogyan lehet ezt úgy megvalósítani, hogy a lakosok biztonságban legyenek a Covid-19-től?

2020 novemberében egy olasz idősek otthona egy újszerű ötlettel állt elő: egy „ölelőszobával”.

Az észak-olaszországi Castelfranco Veneto városában található Domenico Sartor idősek otthona úgy döntött, hogy épít egy szobát, ahol a látogatók egy speciális műanyag fólián keresztül megölelhetik rokonaikat. Ez megvédi a lakókat a fertőzéstől, de lehetővé teszi számukra, hogy fizikailag is kapcsolatba kerüljenek azokkal az emberekkel, akiket közel egy éve nem érintettek.

A közeli Bolognában élő olasz fotós, Max Cavallari a helyi médiától hallott a kezdeményezésről, és úgy gondolta, hogy lenyűgöző fényképeket lehetne belőle készíteni.

Cavallarinak nem voltak idősek otthonában élő rokonai, de tisztában volt vele, hogy a vírus milyen könnyen átadható másoknak. „Bolognában dolgoztam újságíróként. Annyi kórházat és annyi érzékeny helyet látogattam meg, hogy nem voltam elég bátor hazamenni és meglátogatni a szüleimet” – mondja. „Elég fiatal vagyok, ezért nem aggódtam annyira magamért, de attól tartottam, hogy én is terjeszthetem a Covidot. Emlékszem, hogy csak egyszer látogattam meg őket az autómmal.”

Cavallari az Ansának, Olaszország vezető hírügynökségének dolgozott, és azt mondta az idősek otthonának vezetőségének, hogy szeretné tudósítani az ügynökség „ölelkezési szobájáról”. „A hely szuper kellemes volt. Egy nagyon világos szoba volt, sok ablakkal, falak nélkül, csak üveggel mindenhol. És emlékszem, hogy ezeket az asztalokat hatalmas műanyag fóliába tették” – mondja.

„Interjút készítettem néhány emberrel, akik kilenc hónap után most látták először az anyjukat vagy az apjukat. Még ha van is egy réteg a látogatók és a szüleik között, meg lehet őket érinteni. Tényleg láthatják őket, még ha egy takaró alatt is… Tényleg át lehet érezni az érzelmeiket.”

Cavallari szerint a tulajdonosok büszkék voltak az innovációjukra, de nem kérkedtek. „Nem úgy tűnt, hogy »Híresek leszünk, mi vagyunk a legjobbak«” – magyarázza. „Ez valami érzelmesebb volt, például: »Megoldást kell találnunk.« És ez nem a legjobb megoldás volt, de valami mégis.”

Cavallari szerint volt egy közös vonás az emberek között, akikkel az élményről beszélt – mindannyian megjegyezték, hogy a műanyag fólián keresztül is érezni tudták szeretteik melegét, amin karlyukak voltak, hogy az emberek biztonságban átölelhessék egymást – írta meg a BBC. Mindegyikük megérezte „a meleget, az érzést, a hőmérsékletet. Megható volt találkozni ezekkel az emberekkel” – emlékszik vissza.

Kapcsolódó írásaink