Kormányzati válság Kijevben

Jermak 2020 óta volt az Elnöki Iroda vezetője, a gyakorlatban Zelenszkij jobbkeze és legfontosabb hatalmi operátora. A kijevi sajtó évek óta „árnyékelnökként” emlegette: ő intézte a kulcsfontosságú személyzeti ügyeket, felügyelte a belpolitikai folyamatokat, és ő ellenőrizte a tárgyalásokat is. A legutóbbi tervek szerint Jermak vezette volna azt az ukrán delegációt, amely Donald Trump amerikai elnök béketerve kapcsán találkozik az amerikai féllel, ám a Midasz-ügy miatt ezt a szerepet átveszi Rusztem Umerov nemzetbiztonsági tanácsi titkár és Andrij Hnatov vezérkari főnök, a külügy és a hírszerzés képviselőivel kiegészülve.

A Midasz-művelet a háború kezdete óta a legnagyobb korrupciós botrány Ukrajnában. A vád szerint Timur Mindics, Zelenszkij egykori üzlettársa kiépített egy hálózatot: az ügyészség szerint a vele kapcsolatban álló személyek 10–15 százalékos „jutalékot” szedtek az Energoatom beszállítói szerződései után, majd a pénzt egy illegális pénzügyi központon mosták tisztára. A hatóságok mintegy 100 millió dollárnyi gyanús összegről beszélnek. A botrány már korábban elsöpörte Herman Haluscsenko igazságügyi minisztert és Szvitlana Hrincsuk energetikai minisztert, akiket a nevét a „Mindics-felvételeken”, vagyis a lehallgatott beszélgetések során többször emlegették, és a rossz nyelvek szerint szeretői kapcsolatban állnak.

Zelenszkij Jermak lemondásának bejelentésekor hangsúlyozta: „nem lehetnek olyan ügyek, amelyek elvonnák a figyelmet Ukrajna védelméről”, és a partnerek előtt sem maradhatnak nyitott kérdések. Ezért nemcsak az Elnöki Irodát, hanem a kormány egészét „peresztrojkával” fenyegette: Julija Szviridenko miniszterelnöktől elvárja, hogy a parlamenti többséggel együtt új költségvetést fogadtasson el, javaslatot tegyen új energetikai és igazságügyi miniszterre, és minden tárcavezetőt vizsgáljon felül abból a szempontból, hogy „képesek-e megbirkózni a tél és a háború kihívásaival”. Ezzel párhuzamosan az SZBU-t is megbízta, hogy készítsen jelentést a régiók és a rendvédelem állapotáról.

Az elmúlt két évben ez már a második nagy kormányzati átrendezés. 2024 őszén Dmitro Kuleba külügyminiszter is benyújtotta lemondását, és a parlament végül meg is vált tőle – akkor Andrij Szibihát nevezték meg utódjelöltként. Most, 2025 végén a Midasz-ügy ennél is mélyebbre vág: nem egyszerűen minisztereket érint, hanem azt a belső környezetet, amelyen keresztül Zelenszkij a háború alatt felépítette autoriter hatalmát.

Az orosz és ukrán elemzők egy része úgy látja: Jermak bukása egyszerre belpolitikai kényszer és külpolitikai gesztus. A botrány időzítése – közvetlenül az újabb amerikai delegáció érkezése és a Trump-adminisztrációval folytatott béketárgyalások előtt – azt a benyomást kelti, hogy Washington számára most már nem elég a háborús teljesítmény, látványos korrupcióellenes lépéseket is várnak.

Jermak korábban az Atlanticnek adott interjúban még kategorikusan kijelentette, hogy Zelenszkij elnöksége idején nem kerülhet szóba területi engedmény Oroszországnak – most pedig épp akkor kényszerül távozásra, amikor az amerikai sajtó és egyes források szerint a Trump-terv de facto elismerné Oroszország ellenőrzését a Krím és a Donbasz felett, cserébe a háború lezárásáért.

Egy, a Kommerszant által idézett szakértő szerint a Midasz-nyomozás és a Jermak elleni razzia nemcsak a korrupció elleni harc logikus következménye, hanem egyfajta „fegyelmező eszköz” is: a Nyugat – különösen Washington – azt üzeni, hogy a béketervről zajló kijevi vitákba mostantól beleszólása van, és a legfelsőbb ukrán vezetés sem érinthetetlen. Ezt a véleményét nyilvánvalóan arra alapozza, hogy az ukrán korrupcióellenes hatóságok megszervezését nyugati „szakértők” felügyelték, és sokan úgy vélik, az USA-nak a mai napig befolyása van a NABU és a SZAP működésére.