Brüsszel és Kijev elutasítják Trump béketervét

A Telegraph, a Bloomberg és a Politico cikkeiből kirajzolódik, hogy az „európai” válasz nem finomhangolás, hanem a Trump-terv teljes elutasítása. A 24 pontos „ellenjavaslat” tűzszünetet követel a jelenlegi frontvonal mentén, nemzetközi monitoringgal, a hadifoglyok „mindenkit mindenkiért” alapon történő cseréjével, a deportált ukrán gyerekek visszaadásával, humanitárius folyosókkal, és ez még csak a csomag eleje.

A lényeg a stratégiai résznél kezdődik: Ukrajna semmilyen korlátozást nem fogadhat el a haderejére, jogot formál az EU-tagságra és von der Leyen szavaival élve „szabadon választhatja meg európai sorsát”. A dokumentum NATO-szerű amerikai biztonsági garanciát kér, lehetővé tenné szövetséges csapatok ukrajnai állomásoztatását, miközben minden befagyasztott orosz vagyont Ukrajna újjáépítésére és kártérítésre fordítana, és csak ezután jöhetne szóba bármiféle szankcióenyhítés. A Krím és a Donbassz sorsáról elvben tárgyalni lehetne, de csak a teljes tűzszünet után, és az EU előre kiköti: határokat erővel megváltoztatni nem lehet, ami így fából vaskarika, vagy azt jelenti, hogy az elfoglalt területek oroszok általi kiürítésének menetrendjére korlátozódnának a tárgyalások.

Ezzel szemben a Trump-féle terv – amelyről Moszkva azt mondta, hogy a Putyin–Trump-féle anchorage-i megállapodás „modernizált változata” – a realitás talaján áll: elismeri, hogy Oroszország de facto megtart bizonyos területeket, cserébe Ukrajna kimondja, hogy nem lesz NATO-tag, de komoly biztonsági garanciákat kap, és megindul az újjáépítés. A Kreml ezt megfelelő tárgyalási alapnak nevezte, és ilyen orosz nyilatkozat eddig egyik nyugati békekezdeményezésre sem érkezett.

A Politico tudósítása szerint Brüsszel most „vörös vonalakat” húz: nem engedi, hogy Ukrajna haderejét csökkentsék, hogy kizárják Kijevet a NATO-ból, hogy az oroszok visszakapjanak valamennyit a befagyasztott vagyonból, és Ukrajna újjáépítésébe döntő beleszólása legyen az Egyesült Államoknak.

Trump eközben dühöng, a közösségi oldalán azt állítja, hogy az ukrán vezetés „nulla hálát” mutat az amerikai erőfeszítésekért, miközben Európa továbbra is vásárol orosz energiát. Ismét elővette a 2020-as „ellopott választás” narratíváját, és a konfliktus kirobbanásáért Joe Biden adminisztrációját és Kijevet tette felelőssé. Üzenete egyszerű: „ha nem kell a tervem, harcoljatok nélkülem” – Ukrajna és Európa tehát nagyon könnyen magukra maradhatnak.

Éppen ezért nem világos, hogy miben bízik a háborús koalíció. Trump határozottabbnak tűnik, mint valaha, és a kongresszus ugyan tele van olyan demokrata és republikánus politikusokkal, akik folytatnák az ukrán háború finanszírozását, de az elnöki adminisztráció támogatása nélkül nem lesz érdemi katonai segítség. Az ukrán fronthelyzet egyre rosszabb, az emberanyag és a lőszer fogy, miközben a nyugati közvélemény is fárad.

Brüsszelben valószínűleg abban reménykednek, hogy valahogy kihúzzák a félidős választásokig, és addig talán Budapesten is kormányváltás lesz, és a Magyar Péter vezette Tisza-kabinet minden olyan kezdeményezést megszavazna, amivel totális háborús üzemmódba kapcsolhatnák az EU-t. Pedig az amerikaiaknak valószínűleg igazuk van: ha most nincs vége a háborúnak, Ukrajna a Krímnél és a Donbasznál is többet veszít, az EU tovább csúszhat lefelé a lejtőn.