Immár nem létezik a világ számára Szudán

Kevés szörnyűbb hely lehet manapság a világon az orosz-ukrán frontnál - pedig Afrika sem megy a szomszédba a kegyetlenségek terén. Itt van rögtön Szudán, ahol e percekben is úgy ölik az embereket, mint a szomszédban, a világ mégsem nagyon akar tudomást venni az ott zajló szörnyűségekről.

Túl azon, hogy e közöny rettenetes, valahol mégis érthető: a fekete kontinens államai a gyarmati uralom megszűnése óta - néhány szerencsés kivételtől eltekintve - gyakorlatilag permanen válságban élnek, s bár a nagyhatalmak több esetben is nekifutottak a rendcsinálásnak, az valahogy soha nem sikerült tartósan. Mára pedig szemmel láthatóan mindenki belefáradt abba, hogy a saját adófizetőinek a terhére, mások helyett próbáljon elfogadható viszonyokat teremteni egy-egy térségben, országban - de akár egy településen. Persze ez az érintetteket - esetünkben a szélsőséges felkelők által elfoglalt szudáni El Fasher lakóit - mindez egy másodpercig sem vigasztalja.

A szóban forgó város csaknem tizennyolc hónapnyi ostrom után, október utolsó napjaiban került a Muhammad Hamdan Dagalo Hemedti hadúr által vezetett felkelők, a Gyorsreagálású Támogató Erő (RSF) kezére. Mivel már bekerítő hadműveletek is igen kegyetlenek és veszteségesek voltak az RFS számára, a bevonuló terrorlegények bosszút álltak a védtelen lakosságon. Sajnos volt is kin, ugyanis a környék falvainak népe már az RFS érkezése előtt bemenekült El Fasher-ba, így duzzasztva tovább az eleve sem jelentéktelen tömeget. Az egyre inkább súlytalan sóhivatalként funkcionáló ENSZ ugyan számos alkalommal sürgette a harcok beszüntetését és a civilek kiengedését, ám a szélsőséges fegyveresek magasról tettek a szavára.

Ahogy korábban is írtuk, az RFS a menekülők kijutásának és a katonai/polgári segélyek bevitelének megakadályozására földhányásokkal vette körbe a várost, s hogy ez ne legyen elég, még az ENSZ élelmiszerszállító konvojait is rendre szétlőtték. A falak között mindennapossá vált az éhezés, a hírek szerint az emberek az utolsó hetekben már tömegével vesztek oda az alultápláltság nyomán. A bezárt kormánycsapatokat több hadműveletben kísérleték meg elérni, de ezek a mozzanatok visszapattantak az RFS-ről. A szélsőségesek soraiban rengeteg iszlamista, „kiugrott” terrorlegény, továbbá mindenféle zsoldos - akár európai - is föllelhető. Ezt az egész kollektívát azonban mindössze pár közös pont fűzi össze: az erőszak (nemi vagy fegyveres egyre meg), a rablás és a kínzás - minden más ideológiai szöveg csak a mesék világába sorol.

Azt, hogy az RFS valójában mit akar, teljesen egyszerű megjelölni: a Szudán fölötti hatalom átvételét. A nemzetközi sajtó jelenlétének hiánya miatt az El Fasher-ben bevetett módszerek kevéssé detektálhatóak, de a precíz műholdképek és a menekültek beszámolói vérvörös színekkel festik le az államra váró jövőt. Friss tömegsírok, random utcai mészárlások, végtagcsonkítások és brutális verések a mindennapok részei. Akit esetleg nem lőnek le ki, azt sokszor begyűjtik, börtönbe vetik és csak komoly váltságdíjért engedik szabadon. Mivel az RFS maga is szűkölködik az élelemben, érthető módon a lakosságnak szinte semmi nem jut.

A legfrissebb információk szerint az RFS most éppen erőt gyűjt azért, hogy folytassa az előre nyomulását - a kormány pedig egyre fogyó eszköztárával próbálja majd ezt megállítani.