Miért akar lecsapni Trump Nigériára?

A nigériai keresztények helyzete hosszú ideje aggasztja a vallásos szervezeteket. Valószínűleg nem teljesen alaptalanul, hiszen az Open Doors International 2025-ös jelentése szerint az ország a hetedik helyen áll a világon a keresztényüldözés súlyosságát jelző listán. A szervezet adatai szerint a vizsgált időszakban legalább 3100 keresztényt öltek meg Nigériában, 2830-at elraboltak, és több mint ezret bántalmaztak vagy megerőszakoltak.

Az erőszakot főként fulani fegyveresek, a Boko Haram és az Iszlám Államhoz köthető csoportok követik el az ország északi vidékein, de a konfliktus mára kiterjedt az középső és déli területekre is. Az Open Doors szerint sok keresztényt földjeiktől és megélhetésüktől is megfosztottak, több millióan belső menekültként élnek, gyakran olyan táborokban, ahol továbbra is fenyegetések érik őket. A jelentés a helyzetet „fojtogató etnikai-vallási elnyomásként” írja le, amelyet a kormányzat tétlensége és a biztonsági erők gyenge reakciója súlyosbít.

Ugyanakkor a helyzet lehet, hogy egy fokkal bonyolultabb, mint ahogy a vallási szervezetek látják. Gimba Kakanda, a nigériai alelnök kutatási és elemzési tanácsadója szerint a „keresztény népirtásról” szóló állítások félrevezetőek és leegyszerűsítik az ország sokrétű válságait. Nigériában valóban történnek súlyos atrocitások, de ezek hátterében nem csupán vallási gyűlölet, hanem etnikai versengés, földtulajdon-viták és a klímaváltozás következményei is állnak.

A Száhel-övezet elsivatagosodása miatt a nomád fulani pásztorok dél felé húzódnak, ahol földműves közösségek – köztük sok keresztény – élnek. A történelem folyamán úgy esett, hogy a pásztorok jellemzően muszlimok, a parasztok között pedig sok a keresztény, de nem mind azok. Kakanda szerint az erőszak nem a hit elleni háború, hanem a megélhetésért folyó, borzasztó küzdelem.

A kormányzati álláspont szerint az állam a közösségek békés fejlődésében érdekelt, nem az indulatok szításában, és főleg nem abban, hogy akár csak hallgatólagosan is a szélsőséges csoportokat támogassa.

Kimiebi Imomotimi Ebienfa, a nigériai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy nincs keresztény népirtás az országban, és a Boko Haram vagy az al-Káida-afrikai szárnyai által elkövetett gyilkosságok nem kizárólag vallási célpontokat érintenek. Mint mondta, a kormány nem tagadja, hogy emberek tízezrei haltak meg az elmúlt évtizedben, de az áldozatok között muszlimok és a hagyományos afrikai vallások követői is vannak.

A hatóságok szerint az erőszak nem diszkriminatív, mindenkit sújt, aki a fegyveres csoportok útjukba kerül. A nigériai elnök, Bola Ahmed Tinubu, aki muszlim, de a felesége egy keresztény lelkész, szintén azt hangsúlyozta: kormánya a vallásszabadság és a társadalmi egyensúly fenntartására törekszik, katonai és polgári vezetése pedig vallási alapon kiegyensúlyozott.

Donald Trump ezzel szemben a közelmúltban azt mondta, „nem fogja megengedni”, hogy Nigériában keresztényeket „rekord számban” gyilkoljanak meg, és nem zárta ki az amerikai katonai beavatkozást sem. Az amerikai elnök kijelentette, hogy akár légicsapások, akár szárazföldi egységek bevetése is szóba jöhet, ha a nigériai hatóságok nem lépnek fel határozottabban. A nyilatkozatot követően az Egyesült Államok visszahelyezte Nigériát a vallásszabadságot súlyosan megsértő országok listájára, Kína, Oroszország és Pakisztán társaságába.

A lépés éles diplomáciai vitát váltott ki: Abuja visszautasította a vádakat, és kijelentette, hogy bármilyen amerikai segítséget csak Nigéria szuverenitásának tiszteletben tartása mellett fogad el. A kormány tanácsadója, Daniel Bwala úgy fogalmazott: „üdvözöljük az együttműködést, de nem bármilyen áron.”

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a független kutatások sem adnak egyértelmű választ. Az amerikai ACLED válságmonitorozó szervezet adatai szerint a Nigériában idén regisztrált 1923 civil elleni támadásból mindössze ötven volt kifejezetten vallási indíttatású, azaz nem minden, keresztényeket ért támadás tekinthető vallási üldözésnek. Más szóval, a keresztény áldozatok száma és a vallási motiváció nem feltétlenül esik egybe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az üldözés ne volna valós, csak azt, hogy a Nigériát sújtó válság háttere sokkal összetettebb, semmint hogy mindent tragikus esetet egy kalap alá lehessen venni.

Kétségtelen tehát, hogy Nigériában rengeteg ember szenved és hal meg évről évre az erőszak miatt, és a keresztény közösségek sok régióban különösen veszélyeztetettek. Ugyanakkor meglepő, hogy éppen most tűnt ez fel Donald Trumpnak, amikor a nyersanyagokban és ritkaföldfémekben rendkívül gazdag ország a világpolitikában új irányt vett.

Nigéria 2025 januárjában a dél–dél együttműködés és a globális kormányzás reformja mellett kötelezte el magát, amikor hivatalosan is csatlakozott a BRICS bővített partneri köréhez, olyan országok társaságában, mint Malajzia, Kazahsztán és Kuba. A lépés nem volt előzmények nélküli: Abuja az utóbbi időben fokozta gazdasági kapcsolatait Kínával és több afrikai állammal, és így nyíltan szembe ment Washington érdekeivel.

Trump fellépése így nemcsak humanitárius reakciónak tűnik, hanem politikai üzenetnek is: az Egyesült Államok nem nézi tétlenül, hogy Afrika legnépesebb és egyik leggazdagabb országa az amerikai befolyási övezetből a BRICS felé orientálódik.