Külföld
A magyar–olasz–amerikai tengelyt már szép csendben szervezik
Az amerikai elnök a világnézetével egyező, vagy hasonló nézeteket valló országok vezetőivel igyekezett barátságot kötni
Nagyon úgy látszik, hogy a háttérben lassan, de biztosan formát ölt a Budapest–Róma–Washington „tengely”. Egyelőre szó sincs arról, hogy a három ország valamilyen intézményes keretet adna az egyre szorosabb együttműködésnek. Viszont a háttérből a kifinomult diplomácia a külvilág felé leadja azokat a jeleket, amelyek azt bizonyítják, hogy a három állam bizalmi kapcsolatot igyekszik kiépíteni egymással.
A „tengelyen” kívül rekedt országok – itt elsősorban az európai nagyhatalmakra gondolunk – kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy Donald Trump hatalomra kerülése után alaposan megváltoztak az Egyesült Államok prioritásai. Azt is mondhatnánk, hogy az amerikai elnök a világnézetével egyező, vagy hasonló nézeteket valló országok vezetőivel igyekezett barátságot kötni.
Már ha van ilyen a politikában?
Minden szuverén vagy erre törekvő ország a saját érdekeit nézi, de az elmúlt hónapok eseményei világossá tették, hogy a nemzetközi kapcsolatokban igenis fontos a vezetők egymás iránt érzett szimpátiája.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2019 májusa és 2024 decembere között öt alkalommal találkozott az amerikai elnökkel. Figyelemre méltó, hogy az első négy megbeszélésre akkor került sor, amikor még Trumpot nem választották meg elnöknek. Most november 7-én találkozik ismét egymással a két politikus. Az a tény, hogy a magyar politika hitt Trump újraválasztásában, és az első elnöki ciklus utáni választási veresége ellenére kapcsolatot tartott vele, mostanra jelentős bizalmi tőkét teremtett a két ország között.
Hamar kiderült, hogy Trump felismerte: Giorgia Meloni meglehetősen kényelmetlenül érzi magát a jelenlegi uniós környezetben. A karizmatikus olasz politikus a 2022-es választást konzervatív és euroszkeptikus retorikával nyerte meg. Felszólalt az illegális migráció ellen, méltatta a családok fontosságát, olyan szavak hangzottak el a szájából, mint nemzet, szuverenitás, haza, kereszténység – csupa olyan kifejezés, amitől borsódzik az Európai Unió vezetőinek háta.
Amerikából hamar meg is érkezett a visszacsatolás:
Trump elnöki beiktatásán Meloni volt az egyetlen magas rangú külföldi vendég.
Az is elég feltűnő volt, hogy a Washingtonban Ukrajnáról folyt tárgyalások alatt Meloninak mindig az amerikai elnök mellett tartottak fenn helyet.
Így jutottunk el az egyiptomi Sarm es-Sejkig, ahol nemrégiben írták alá a gázai békemegállapodást. Ott voltak többek között az európai nagyhatalmak vezetői, de a kelet-közép-európai térségből egyedül a magyar miniszterelnök kapott meghívót. A ceremónián tartott beszédében Trump két miniszterelnököt szólított meg:
Orbán Viktort és Giorgia Melonit, mindkettőjüket az egekig dicsérte.
Mindez nem azt jelenti, hogy a magyar–olasz jó viszonyban Amerika a „közös” nevező. Meloni hatalomra kerülése óta politikailag közeledik Magyarországhoz. A két politikus legutóbb Rómában tárgyalt egymással. Olasz kommentátorok szerint a megbeszélés szívélyes légköre arra utalt, hogy az esemény nemcsak két vezető találkozója, hanem valamilyen új politikai jelzés is lehet. Ezt megelőzően is rendszeresek voltak az egyeztetések Budapest és Róma között.
Ha a magyar–olasz viszonylatban közös nevezőről beszélünk, akkor – ha van ilyen – az az Európai Unió zsarnoki politikájának elutasítása. Az EU minden eszement dolgot rá akar erőltetni a tagállamokra: a migránsok betelepítését, a határok nyitva tartását, a zöld energiát, stb. Mindezt Magyarország már korábban, Olaszország pedig mostanra egyre gyakrabban utasítja el.
Az európai politikában komoly változások mennek végbe, amelyek nagyon is indokolttá teszik a magyar–olasz–amerikai „tengely” létrehozását, a már meglévő kapcsolatok szorosabbra fűzését.
Az EU-n belül folyik egy hatalmi átrendeződés. Úgy néz ki, hogy Franciaországnak rossz gazdasági helyzete miatt mentőcsomagot kell kérnie a Nemzetközi Valutaalaptól. Németországban sem jobb a helyzet: a német gazdaság 2019 óta alig növekedett.
Az EU két vezető államának gazdasági problémái nagyon komoly következményekkel járhatnak az unióra nézve. Eddig úgy működött a közösség, hogy a két „nagy” mindent előre leegyeztetett egymással, majd közös döntésüket megpróbálták a többi tagállamra ráerőltetni.
Most a Berlin–Párizs „tengely” mindkét tagja komoly „műszaki” hibáktól szenved, működésük megkérdőjelezhető.
A jövőben aligha tudják eddigi szerepüket betölteni.
A magabiztos olasz miniszterelnök a gyengélkedő Franciaország helyét nézte ki magának.
Eljött a magyar–olasz–amerikai szövetség ideje.
