Közép-Európa átrendeződik – temetik a visegrádi együttműködést?

Az új országcsoport Magyarországból, Szlovákiából és Csehországból állna. Ennek a formációnak a megalakítására azért van lehetőség, mert Robert Fico szlovák miniszterelnök álláspontja az ukrajnai háború ügyében folyamatosan közeledik a magyar véleményhez, és ezt teszi Andrej Babis is, aki nemrégiben megnyerte a cseh parlamenti választásokat.

Érdemes a történtekhez egy kicsit távolabbról nekirugaszkodni. Korábban a V4-ek, Lengyelországgal együtt, öt éve – Nagy-Britannia 2020. januári távozása után az EU-ból – több kihívásnak is ki voltak téve. Amíg a britek az EU tagjai voltak, addig Európa nyugati felén, a V4-ek a kontinens keleti részén akadályozták Brüsszel föderalisztikus elképzeléseinek megvalósítását.

A visegrádiak következő megpróbáltatása a 2022-ben kitört ukrajnai háború volt. Mind az akkori lengyel konzervatív, mind az egy évvel később hatalomra került globalista kormány hitet tett az ukránok mellett. Azt is mondhatnánk, hogy Lengyelországban Ukrajna támogatása ügyében nemzeti konszenzus alakult ki. Lengyelország – a V4-ek legnagyobb és legnépesebb országa – magatartása miatt, ha formailag nem is szűnt meg a csoport létezése, gyakorlatilag a visegrádi országok együttműködése befagyott.

Megjegyzendő, hogy mindezek előtt, 2021-ben Prágában Brüsszelhez hű kabinet került hatalomra, ezt fogja leváltani a Babis vezette új kormány. Szlovákia esetében pedig ott tartunk, hogy Fico – sajtójelentések szerint – Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel arról tárgyalt, hogy pártja, a Smer, az Európai Parlamentben belép a Patrióták párcsaládba, miután alig egy hete zárták ki az EP szocialista frakciójából.

A V4-ek korábbi szétzilálódása sok időt pocsékolt el, és rengeteg lehetőséget hagyott ki. Emlékezzünk, hogy Nicolas Sarkozy, aki 2007 és 2012 között volt Franciaország elnöke, milyen kifakadást tett az akkor jól működő V4-re. Mint ahogy 2019-ben mondta:

Vagyis a magyar gyökerekkel is rendelkező politikusnak az nem tetszett, hogy a közép-európaiak egységes álláspontot képviseltek az Unión belüli vitás kérdésekben – például a bővítés ügyében –, ami gyakran nem egyezett a nyugati államok véleményével.

Sarkozy nem véletlenül 2019-ben kritizálta a visegrádiakat. Azt is mondhatnánk, hogy a csoport 2015 és 2022 között élte meg a fénykorát. A V4 csoport akkor a családbarát politikát és az EU erős külső határait szorgalmazta, valamint ellenezte a migránsok tagországok közötti kötelező áthelyezését is.

Időre van még szükség ahhoz, hogy a három ország valamilyen politikai megállapodást kössön, de a jelenlegi fejlemények ebbe az irányba mutatnak. Egy V3-ak formáció sikeresen meg tudná akadályozni az Európai Tanácsban az Ukrajna előtti teljes „leborulást”, horribilis hitelek felvételét csak azért, hogy Kijev még az eddigieknél is nagyobb támogatást kapjon.

Néhány mondat erejéig térjünk vissza Lengyelországra. Ha „testet ölt” a V3-ak szövetsége, akkor arra lehet számítani, hogy Lengyelország formailag is magára marad. Donald Tusk miniszterelnök biztosan nem csatlakozik a „Hármakhoz”, hogy a V4-ek felébredjenek tetszhalott állapotukból, de unión belüli új szövetségeseket sem igen tud szerezni.

A lengyeleknek a németekkel a második világháborús jóvátétel ügyében van komoly vitájuk. A franciákkal még úgy-ahogy megvannak, de ismerjük Teng Hsziao-ping híres mondását:

Vagyis a weimari hármak – Németország, Franciaország és Lengyelország –, amelyet 1991-ben azzal a céllal hoztak létre, hogy elősegítsék az európai értékeken alapuló jószomszédi együttműködést, ma már szintén lefagyott állapotban van.