Drónfal, frászkarika esti fény

A felszínen minden rendben van. A NATO tagjai erősek, elszántak, „életük árán is megvédik...” - ám ha csöppet megkapargatjuk a festéket menten kiderül, a bajok nem csekélyek. Eleve több állam még a kötelező két százalékot sem fordítja haderejére, némelyek pedig kerek-perec kijelentették, nem hogy ötöt, de négyet sem hajlandók efféle célokra költeni. Erre ráadás, hogy az európai védelmi ipar évek óta válságban vergődik. Egyrészt az agyament brüsszeli szankciók nyomán soha nem látott magasságokba szöktek az alapanyag- és energiaárak, másrészt a gyártáshoz szükséges létfontosságú fémekhez is csak egyre nyögvenyelősebben jutnak hozzá a cégek. Nem segíti a kilábalást, hogy nincs egyezség az irányokról: akadnak, akik a NATO mellé potens EU-s haderőt álmodnak, míg jó páran hallani sem akarnak egy párhuzamos ármádiáról.

Ami nem is csoda, hiszen az amúgy is nehezen kigazdálkodott védelmi büdzséket végképp illuzórikussá tenné egy efféle fejlesztés. Az pedig csak amolyan keserű ráadás, ha tetszik; pirula, hogy közben a nagy tervek kiötlői egyre nagyobb gazdasági válságba és - az illegális migráció hallgatólagos és/vagy intézményesített bátorítása okán - társadalmi káoszba süllyednek.

Az Európai Bizottság - elvileg - az október 23-i csúcson kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel. A menterendet - a férje révén első osztályú orosz gazdasági kapcsolatokkal bíró - Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tervezte meg. A pakliban akad közös drónvédelem, keleti határfigyelő rendszer, sőt, európai lég- és űrvédelem is. A konkrétumokat persze nem az EB akarja megalkotni, hanem azokra nézve javaslatokat vár az EU tagjaitól. (És természetesen a kasszát is az érintetteknek kell majd állnia nagyobb részt...)

A cél, hogy az EU 2030-ra elérje a durván három (más olvasatban több mint öt) esztendeje kitűzött védelmi céljait. Ez amúgy egy viszonylag faék-jellgű elképzelés: több lőszert és ultramodern fegyvert, drónfalat, műholdat - persze nem a közéletbe, hanem a katonák kezébe és a raktárakba.

Mindez nagyon szép, jó és előremutató - csak az nem világos, hogy honnan lesz rá eurós- és emberi keret. Papíron amúgy „már van” mindkettő - de ugye mint közismert, utóbbi türelmes, bármit elvisel. A tervek összeállítói nem nagyon zavartatták magukat a valóságtól, s olyan optimista célokat fogalmaztak meg, amit már elolvasni is fájdalmas. Miközben az energiaárak évről-évre folyamatosan az csillagokat ostromolják, elérhető költségek révén keletkező korszerű eszközökről vizionálnak. Az, hogy a kontinens nyugati felén jelen pillanatban is minimum ötször-nyolcszor olyan árakon termelnek fegyvert és lőszert mint a riválisok, szemmel láthatóan nem igazán izgatta a dossziéhalmok összeállítóit. Az pedig számukra végképp érthetetlen, hogy semmi nem „lesz” - hanem csak termelés és szorgos munkáskezek útján „keletkezik”. Szakemberből pedig már most pont akkora a hiány, mint ritka fémekből és szabaddá tehető ipari kapacitásokból.

A számok amúgy nyomasztóak: 2021-ben 228 milliárd, 2025-ben pedig 392 milliárd euró volt az EU tagjainak védelmi büdzséje. Ezen túl maga az EB két program formájában is - melyből az egyik „csekélyke” 800 milliárdot tesz ki - megpróbálta élénkíteni a szegmenset.

Amúgy érdemes egy pillanatra azon is elgondolkodni, ha egy jó tündér varázsszóra megteremtené az olcsó ipari bázist, s adna mellé milliónyi képzett és elszánt dolgozót - honnét lenne „ember a vasra”? Azaz olyan polgár, aki hajlandó magára ölteni a mundért, beülni a páncélosba, irányítani a drónt - s ami csöppet megterhelőbb: helytállni a sáros, nedves, vértől iszamos lövészárokban?

Az az állítás ugyanis a mesék ködébe sorol, hogy békés fedezékekből irányított drónokkal meg lehet állítani bármiféle ellenséget. Lévén a legtöbb katona ma is az első vonalba kell, hagyományos kézifegyverrel, ember-ember ellen módszerrel.

S kár lenne tagadni, e téren a nyugati államok társadalmai igen csehül állnak, a hazafiasság nagyjából addig tart, amíg van WiFi és/vagy mobilnet. Ha bármelyik hibádzik, akkor ott már olvad a lelkesedés. Az pedig egészen bizonyos, hogy az illegális bevándorlók nagyjából-egészében semennyire sem érzik magukénak (mondjuk) Német- vagy Franciaország megvédését bármiféle ellenségtől.