A békét talán nem hozza el, de mégis fontos lesz a budapesti csúcs

Ha alaposabban megvizsgáljuk az orosz médiatérben keringő véleményeket – a politikusokét, szakértőkét, publicistákét – azt látjuk, hogy senki sem fűz nagy reményeket a budapesti csúcshoz. A dominánsnak tűnő értelmezés szerint a föderációnak nincs megbízható partnere a „másik oldalon”. Donald Trumpot általában szeszélyesnek tartják, aki a gyors és látványos megegyezéseket szereti, miközben az ukrajnai háború lezárása szükségképpen hosszú és komplex folyamat lesz.

Azt viszont mindenképpen az Egyesült Államok elnökének javára írják, hogy ő legalább őszintén nyitott a párbeszédre – ellentétben az ukránokkal és a „hajlandók koalíciójával”.

Áttörésre tehát az oroszok nem számítanak. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője hétindító sajtótájékoztatóján jelezte: Moszkva álláspontja világos és változatlan, vagyis légből kapott volt az a hétvégi híresztelés, miszerint Vlagyimir Putyin kész lenne kiüríteni a Herszoni és Zaporozsjei területeket a Donyecki terület még el nem foglalt részeinek átadásáért cserébe. Tegyük hozzá: ha lett is volna ilyen ajánlat, az Volodimir Zelenszkij vasárnap kategorikusan elutasította.

A notórius reménykedők, békevágyók rendszeresen alulértékelik a tényeket:

• Moszkva 2022-ben alkotmányosan annektálta Donyecket, Luhanszkot, Zaporozsjét és Herszont; a területelidegenítés tilalma politikai és jogi értelemben is rendkívül magas belső korlát. Több mint három évnyi háborúskodás után Vlagyimir Putyin egyszerűen nem kezdeményezhet alkotmánymódosítást a Dumánál.
• Ugyanakkor Kijev alkotmánya is tiltja bármely terület eladását vagy átadását, tehát az úgynevezett hongkongi modell, az orosz kézen lévő területek tartósbérlete sem jelenthet valós megoldást. És figyelembe véve a paramilitáris szélsőségesek politikai és fegyveres erejét, aki Kelet-Ukrajna elengedését megszavazná, jó eséllyel belehalna.
• Van még egy harmadik szempont, amit nem szabad elfelejteni: Zaporozsje és Herszon biztosítja a Föderáció szárazföldi összeköttetését a Krímmel, így ezek feladása vállalhatatlan katonai-logisztikai kockázattal járna, és ellentétes az orosz háborús minimumcélokkal. Ezért szögezte le Putyin többször, Peszkov pedig legutóbb október 20-án, hogy bármilyen tárgyalásnak az érintkezési vonalak aktuális helyzetéből kell kiindulniuk.

Mindezekre figyelemmel a budapesti találkozót a Sarm es-Sejkinél is nagyobb túlzás békecsúcsnak nevezni. A reális menetrend inkább az, hogy a felek sorra kinyitják a globális dossziékat: a kétoldalú gazdasági kapcsolatok mellett beszélniük kell Szíriáról, ahová az átmeneti vezetés nemcsak visszahívta az oroszokat, hanem aktívabb katonai és gazdasági jelenlétre kérte őket. Észak-Koreáról, Iránról, és mindenképpen Venezueláról, amely a közelmúltban a Föderáció stratégiai partnere lett, Washington pedig éppen a megszállását mérlegeli.

Természetesen Kínáról is, amitől nem függetlenül a csúcs kiemelt kérdése az Új START sorsa lehet. A nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló egyezményt még Barack Obama és Dmitrij Medvegyev írta alá, és 2026. február 5-én lejár. Vlagyimir Putyin többször is kijelentette idén, hogy kész tárgyalni Donald Trumppal egy újabb szerződésről, és mindkét félnek érdekében állhat a stratégiai stabilitás fenntartása – akár átmeneti megoldásokkal. Viszont a képletet bonyolítja a többi atomhatalom fegyverkezése.

A helyzet tehát az, hogy a felek ugyan az ukrajnai háború ürügyén ülnek majd asztalhoz, de e tekintetben aligha jutnak egyről a kettőre, hacsak Donald Trump nem határozza el magát arra, hogy meggyőzi Ukrajnát és a támogatóit a vereségük belátásának elkerülhetetlenségéről.

Minden más kérdésben viszont komoly és akár eredményekkel is kecsegtető tárgyalásokat folytathatnak Budapesten. Ez pedig jó – és nem kisebbíti Magyarország presztízsét a világban (ami nem egyenlő Európával).