Külföld
Ursulának ideje lenne megkezdeni a csomagolást, az idő ellene dolgozik
Arról van szó, hogy nem egy fiatalabb politikusi gárda akarja átvenni az Európai Unióban a hatalmat, hanem egy olyan meggyőződésű kormányzati társulás, amely mindent eldob, amit elődeik gondos munkával felépítettek.
Az illúziók súlya alatt az Angela Merkel volt német kancellár és Jean-Claude Juncker egykori európai uniós bizottsági elnök nevével fémjelzett lélektelen technokrata konszenzus összeomlóban van: nyitott határok, zöld dogma, nemi identitás összezavarása, az illegális migráció legalizálása és a véget nem érő háború Ukrajnában.
A választóknak elegük lett.
Magyarország mellett ma már Szlovákia az az állam, amely szintén békét akar Ukrajnában, és ez alaposan mellbe vágta az EU vezetőit. Másutt is ez a tendencia kezd meghatározóvá válni. Európa-szerte egyre többen védik a nemzeti szuverenitást, utasítják el a tömeges bevándorlást, és kérdőjelezik meg az ostoba „zöld” politikát.
Elég csak körülnézni Európában, és mit látunk?
Ahogy ezt a Brussels Signal írja: Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése az ország domináns politikai erejévé vált, kétszámjegyű szavazatkülönbséggel megelőzve Macron liberálisait. Németországban az Alternatíva Németországért a második legerősebb párt, a cenzúra és az intézményi zaklatás ellenére. Olaszország már Giorgia Meloni kezében van. A lengyel konzervatívok olyan európai erőt képviselnek, amellyel számolni kell. Hollandiában Geert Wilders Szabadságpártja vezeti a közvélemény-kutatásokat.
Ha már megemlítettük Hollandiát, akkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy e hónap végén előrehozott parlamenti választásokat tartanak, mert a Szabadságpárt kilépett a kormányból, ezáltal az elvesztette többségét a törvényhozásban.
Az előző választásokon Geert Wilders pártja az alsóházi 150 helyből 37-et szerzett meg, ezért kisebb frakciókkal kényszerült koalícióra lépni, amelyek nem engedték a markáns migrációellenes intézkedések bevezetését.
A Szabadságpárt a most sorra kerülő választás biztos befutója.
Az átalakulás nem megy zökkenőmentesen. Ezt mutatta meg a minap tartott európai parlamenti szavazás, amely nem fosztotta meg mentelmi jogától Ilaria Salist. Mint ismeretes, az Antifa-aktivista 2023 februárjában társaival együtt, fényes nappal, a nyílt utcán kalapáccsal agyba-főbe vert több járókelőt is.
De ez az EP-szavazás nem ment olyan rutinszerűen, mint ahogy az ilyesmi korábban történni szokott. Az EP csak egyetlen szavazattal döntött Salis javára, és ehhez is erős „háttérmunka” kellett. A 306 felmentést ellenző szavazattal szemben 305-en Salis magyarországi kiadatása mellett voksoltak. Tegyük hozzá, hogy 17-en tartózkodtak a véleménynyilvánítástól.
Ebből azért lett egy kis olasz belpolitikai botrány, mert Matteo Salvini, a koalíciós kormány tagja, a Liga vezetője árulással vádolta meg egyik szövetséges pártját. Silvia Sardone konkrétan azt mondta, hogy az Európai Néppárt (EPP) − Manfred Weber az uniós parlamentben a frakcióvezető − „megmentette Ilaria Salist” a felelősségre vonástól. A Liga európai parlamenti képviselője azt állította, hogy a hiányzó szavazatokat az EPP pártcsaládhoz tartozó Forza Italia képviselőinek kellett volna leadni. „Jól tudjuk, hogy Brüsszelben az EPP és a Forza Italia a baloldallal együtt kormányozza az EU-t” – állította.
A dolog pikantériája, hogy az EP titkos szavazást rendelt el, meghiúsítva a képviselők döntéseik iránti nyilvános felelősségvállalását.
Mindent összevetve, igaza lesz azoknak a jóslásoknak, amelyek azt vizionálták, hogy az EP jelenlegi ciklusának végére a patrióta pártok és szövetségeseik többségben lesznek az Európai Parlamentben. Ez azt is jelenti, hogy amikor 2029-ben lejár ennek az összetételű EP-nek a mandátuma, a következő választásnál már a patriótáknak fog állni a zászló.
Ursula von der Leyennek, és csapatának távoznia kell.
Az előszelek már érezhetőek, mert éppen a minap két bizalmatlansági indítványt is benyújtottak az Európai Bizottság elnöke ellen.
