A puccs lehet a megoldás Franciaországban?

Nagy hagyománya van Franciaországban a harcos elégedetlenségnek, és a káoszt csillapító rendszerátalakításnak. A nagy francia forradalom 1789-es kirobbanása óta – a kisebb változásoktól eltekintve – több mint egy tucat alkalommal alakítottak ki új államszervezetet. A jelenleg vergődő 5. köztársaságot 1958-ban hozták létre, és az már önmagában rekordnak tekinthető, hogy ennyi ideig fent tudott maradni, hiszen ilyesmire a XVIII. század óta nem volt példa. Most azonban nem csupán Emmanuel Macron elnök, hanem egész Franciaország hatalmas bajban van, mert évek óta lehetetlen stabil kormányt alakítani. A legutolsó kormányfő Sébastien Lecornu mindössze egy hónappal miniszterelnöki kinevezése után, illetve alig 12 órával a beiktatását követően hétfőn lemondott.

– Sébastien Lecornu azért bukott meg, mert több olyan korábbi politikus bukkant fel a kormányában, akik már lejáratódtak, és ez azt mutatta, hogy ígéreteivel szemben nem képes változást véghez vinni – fogalmazott lapunknak Csepeli Réka, az NKE Eötvös József Kutatóközpont, Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.

A már ötödik miniszterelnökét elégető elnöknek, Macronnak négy lehetősége van:

Sébastien Lecornuval kísérletezik még; egy új, hatodik miniszterelnök-jelöltet kér fel; előrehozott Nemzetgyűlési Választásokat ír ki; végső soron lemond és előrehozott köztársasági elnökválasztást tartanak.

A legtöbb elemző a parlamenti választásnak adja a legnagyobb esélyt, amelyet a baloldal és a Nemzeti Tömörülés is támogatna, ugyanakkor a felmérések szerint – a rendkívüli megosztottság miatt – ez sem hozna megoldást, az erőviszonyok nem lennének tisztábbak. Franciaország egyre látványosabban sodródik a káosz felé.

– A franciák eddig előszeretettel mutogattak az olaszokra, akiknél mostanáig válságról válságra haladt előre a belpolitika. Nem csupán a belpolitikai életben, de gazdasági téren is az olasz utat járják, a deficit már meghaladja a 3300 milliárd eurót, amit az infláció, a vásárlóerő csökkenése miatti tüntetésekkel alátámasztott társadalmi válság teljesít ki. Mindezt tetézi, hogy Macron kinevezettjei a demokratikus elveknek sem felelnek meg, mert az elégedetlenek úgy érzik, hogy tavaly júliusban ők egy egészen más irányvonalra szavaztak, egy baloldali koalícióra, illetve számszerűen a Nemzeti Tömörülésre. A centristák közül kiválasztott miniszterelnökök a választási preferenciákat nem tükrözik.

A helyzetet bonyolítja, hogy bármelyik erő is kerekedne felül a választási vetélkedésben – már, ha egyáltalán ez bekövetkezne –, a 116 százalékot elérő államadósság miatt, akkor is szükség lenne egy komoly megszorításra, amelynek elvetésében lényegében egységes a francia társadalom.

– Egy egymásra halmozódó eladósodás alakult ki, amelyet a Covid alatt hozott intézkedések tetéztek, amelyeknek az volt a céljuk, hogy mindenáron tartsák életben a vállalkozásokat, és az eddig is nagylábon élő országnak ez már sok volt. Fontos hozzá tenni, hogy nem a lakosság, hanem a francia államapparátus, közigazgatás él nagylábon, rendkívüli mértékben túlméretezett. Ezt érzékelteti, hogy a kórházakban mindössze hétszázalék az orvos és az ápoló, a többi pedig mind adminisztrál. Egy nagyon komoly strukturális átalakításra lenne szükség. Pont az a probléma, hogy amikor valaki ehhez hozzá próbál nyúlni, akkor olyan falakba ütközik, akár az egészségügy, akár az oktatás területén szeretne reformot végrehajtani, hogy azt a szakszervezetek megtorpedózzák. Franciaország szinte az egyetlen állam az Európai Unióban, ahol 60 évre akarják visszahozni, a tavaly 62-re emelt öregségi nyugdíjkorhatárt. Azt sehol sem szereti a lakosság, ha a már megszerzett jogokat el akarják venni tőlük, ugyanakkor más út nem látszik a katasztrofális mértékű államadósság növekedésének megállításában – jelentette ki Csepeli Réka.

A zűrzavar feloldására egyre több szakértő szerint nincs más út, mint egy újabb államcsíny, amely nyomán keresztül vihető lenne egy államszervezeti reformmal a stabilitás biztosítása. Ezekben az elképzelésekben lényegében a hatodik köztársaság igénye vetődik fel.