Külföld
Lengyelországnak területi követelései vannak Csehországgal szemben
Az új cseh kormánynak 368 hektárról kellene lemondania Varsó javára

Varsó eddig azért nem sürgette az ügyet, mert nem akarta, hogy a cseh választási kampány része legyen a mindkét országban erős érzelmeket kavaró területi követelés.
A vita gyökerei az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig nyúlnak, amikor Csehszlovákia és Lengyelország egymásnak feszült a Těšínsko (Teschen) régió birtoklásáért. A határokat végül az 1958-as szerződés rögzítette, amelynek nyomán mintegy 80 kilométerrel rövidült a közös határ, és 85 helyen kerültek birtokok az egyik vagy a másik ország oldalára. Varsó azonban úgy véli, hogy 368 hektárral megrövidítették.
1992-ben közös bizottság alakult, majd 2005-ben a cseh kormány pénzbeli kompenzációt ajánlott, amelyet Varsó visszautasított. 2015-ben Prága beleegyezett bizonyos területek átadásába, de később visszalépett. A cseh külügy jelenleg csak annyit közölt, hogy a konzultációk évek óta zajlanak, részleteket azonban nem árult el.
Bármilyen meglepő, a cseh–lengyel vita nem egyedülálló a kontinensen, és itt most nem Ciprusra vagy Koszovóra gondolunk.
Ezeken kívül is több, olykor évszázadokra visszanyúló határkérdés vár megoldásra. A brit–spanyol Gibraltár-vita máig lezáratlan, a német–holland Dollart-öböl esetében pedig nincsenek kijelölt vízi határok, de ott a kijelölés helyett a felek inkább egy logisztikai együttműködést kötöttek. Hasonlóan nyitott a helyzet a Bodeni-tó körül, ahol a középvonal vagy a közös kezelés kérdése évtizedek óta megoldatlan.
Az Ibériai-félszigeten a spanyol–portugál Olivenza terület vitája alacsony intenzitású, de máig fennáll, míg az ír–brit kapcsolatokban Carlingford Lough és Lough Foyle vizeinek joghatósága képezi vita tárgyát. A Balkánon többek között a Prevleka-félsziget hovatartozása Horvátország és Montenegró között egy ideiglenes megállapodásokkal kezelt ügy, míg a Klek-fok szigetei Bosznia-Hercegovina és Horvátország között okoznak időről időre feszültséget.
Talán kevesen tudják, de a Mont Blanc-csúcsán hovatartozása sem eldöntött: a franciák és az okaszok is magukénak mondják az ikonikus magaslatot. Az Atlanti-óceán északi részén található Rockall sziklaszirthez kapcsolódó halászati jogokon pedig Dánia, Izland, Írországot és az Egyesült Királyság vitatkozik hosszú-hosszú évek óta.