Így tussolja el az ukrán állam a toborzótisztek gyilkosságait + VIDEÓ

Az orosz invázió 2022-es kezdete óta – biztosan dokumentálva – legalább 25 hadköteles katona halt meg nem sokkal a besorozást követően. Az önmagát ellenőrző ukrán állam szerint azonban ezek közül „csak” két esetben verték agyon a besorozott férfiakat. A többi halálesetet állítólag a már korábban meglévő krónikus betegségek, illetve öngyilkosság okozta, de az áldozatok hozzátartozói meg vannak győződve róla, hogy rokonaik erőszakos halált haltak – írja a Mandiner.

Szerhij Kovalcsuk 2024 tavaszán kapott behívót, reggel még felhívta édesapját, hogy már a toborzóközpontban van. Nem sokkal később súlyos fejsérülésekkel kórházba szállították, ahol koponyatörést és belső vérzést állapítottak meg. Kovalcsuk kómába esett, megműtötték, de négy nap múlva meghalt.

A család úgy véli, hogy a TCK-ban verték meg. Szerintük erre utal, hogy a holttestet megmosdatták, más ruhát adtak rá, és a sérülései nem olyanok voltak, mint az, amit a hivatalos iratokban feltüntettek. A toborzóközpont ezzel szemben azt állította, hogy Kovalcsuk alkoholproblémákkal küzdött, a bevonulás napján epilepsziás rohamot kapott, megsérült, és ez okozta a halálát. Az eset nagy felháborodást keltett, ezért az ügyet átadták az Ukrán Parlament védelmi ágazatban előforduló jogsértéseket vizsgáló ideiglenes bizottságának. Októberi jelentésében a bizottság megállapította, hogy azon a napon a toborzóközpontban lévő hadköteleseket senki sem hallgatta ki Kovalcsukkal kapcsolatban. Az orvosi dokumentumok szerint „a számos és súlyos sérülés nem keletkezhetett epilepsziás roham következtében”, továbbá a szakértői vizsgálat nem talált alkoholt az elhunyt vérében.

A jelentés így fogalmazott: „A felvázolt körülmények arra utalhatnak, hogy a TCK katonáinak cselekedeteiben bűnös szándék állt fenn, amely Kovalcsuk Szerhij Mikolajovics halálához vezetett, valamint a rendőrségi vizsgálat sem volt hatékony.” A képviselők kérték az ügy átadását az Állami Nyomozó Irodának, valamint a TCK vezetőjének leváltását, de egyik sem valósult meg.

A hivatalos nyomozás ugyan még folyamatban van, a család szerint azonban valójában „befagyasztották”, és a hatóságok fedezik a bűnös katonákat. A bizottság felszólította az ügyészséget, hogy továbbítsa az ügyet az Állami Nyomozó Irodához (DBR), azonban azt a választ kapták, hogy nincs alap az ügy DBR-hez történő átadására. A DBR pedig közölte, hogy nem ők döntik el, ki milyen ügyet vizsgál, hanem az ügyészség.

2024 februárjában, fél évvel korábban, hasonló eset történt Ternopil megyében. A helyi kórházban meghalt Igor Mejher, miután előállították a TCK-ba. A Szuszpilne érdeklődött, hogy végül folyt-e érdemi vizsgálat, mire a Nyugati Regionális Speciális Ügyészség válaszában közölte, hogy Mejhert halála napján a TCK-ba szállították adategyeztetés céljából. A toborzó épülete előtt epilepsziás rohamot kapott, fejjel a kőburkolatnak esett, és a koponyasérülés következtében életét vesztette. A rendőrség gyilkosság gyanújával, a Központi Nyomozó Iroda pedig a katonák hatáskörtúllépése miatt indított eljárást, de később mindkettőt „bűncselekmény hiányában” megszüntették.

A legrejtélyesebb eset egy mikolajevi rakodó, Szerhij Uhorenko története, akit alkalmasnak találtak a szolgálatra annak ellenére, hogy egyik fülére siket volt, valamint súlyos fogyatékossággal élt. A csernyihivi kiképzőközpontba küldték, másnap azonban egy nyomozó felhívta nővérét, Irina Blanicát, és közölte vele, hogy Szerhij holttestét a katonai bázistól egy kilométerre találták meg. A TCK vezetője és jogásza azt próbálta elhitetni Irinával, hogy testvére a katonai bázisra érve azonnal a közeli erdőbe menekült, ahol megfagyott, majd szívleállás következtében elhunyt.

Irina Blanica elmondta:

„Mondtam, hogy én mosom és öltöztetem fel a testvéremet. Kórházban dolgozom, meg tudom csinálni a kórház halottasházában. Amikor kinyitottam a zsákot, amiben hozták, rögtön megértettem, hogyan állt meg a szíve. A lábait és a kezeit eltörték, mindene kék volt: térde, sarka, talpa. A személyes tárgyai, amiket a zsákban kaptam, bocsánat a részletekért, vizeletszagúak voltak. Valószínűleg úgy verték, hogy bepisilt.”

A rendőrség nem állapította meg a halál okát, az Állami Nyomozó Iroda pedig nem foglalkozott az üggyel, annak ellenére sem, hogy a Szerhij Uhorenko nővére által felkért ügyvéd mindent elkövetett az ügy érdekében.

Julia Jacik, az Ukrán Parlament védelmi ágazatban előforduló jogsértéseket vizsgáló ideiglenes bizottságának helyettes vezetője úgy véli, hogy az orvosi bizottságok gyakran csak formálisan vagy felületesen vizsgálják a hadköteleseket, és rendre alkalmasnak nyilvánítják őket. „Nagyon sok esetet vizsgáltunk, amikor az illető meg sem jelent a bizottság előtt. Egyszerűen csak megkapta a dokumentumokat arról, hogy átment a vizsgálaton” – mondta a képviselő a Szuszpilne újságírójának.

Jacik szerint a halálesetek kivizsgálása nem megfelelő és valószínű, hogy épp a nyomozók fedezik az elkövetőket. Megfigyelései alapján a toborzóközpontok képviselői gyakran alkalmaznak erőszakot – pedig a törvény szerint ezt kizárólag a rendőrség teheti meg. Ugyanakkor ritkán vonnak bárkit is felelősségre az elkövetett bűncselekményekért. Ezt bizonyítja, hogy a 166 vizsgált erőszakos ügyből mindössze 17 került bíróság elé.