Ember nélküli halálosztók

Jó dolog az autonómia, de csiklandós a fölvetés, hasznos-e, ha mindezt egy gép és a mögötte álló program gyakorolja egy felelős ember helyett? A kérdés már egy félig önvezető autó esetében is seregnyi jogi és erkölcsi dilemmát hoz a szemlélő elé, az önállóan célt kereső gyilkos drónok pedig soha nem látott magasságokba emelik a problémát.

A hírek szerint a fejlesztés élén a skrupulusoktól mentes oroszok és kínaiak állnak, de ott lohol a nyomukban az USA is. Európa természetesen még az erkölcsi aggályokon lamentál. Nem csekély mód lemaradva folyamatosan azon agyal, hogy magának a Mesterséges Intelligenciának (MI vagy AI) a fejlesztését is önként be kellene fejezni mindenütt úgy egy évre, s ez idő alatt a szabályokat kell megteremteni a nagy rohanás és a beruházások helyett. Moszkva, Peking, és Washington persze röhög a markába és lelkesen üdvözli ezt a kapitális balgaságot, lévén így egy évnyi ingyen előnyhöz juthat az amúgy is sületlenek vezette EU kárára.

Fontos megjegyezni, az emberi sorsokról önállóan határozó gépek már nem a mozivászon fikciói. E szerkezetek jelenleg ugyan csak elvétve, de mégis ott dolgoznak és pusztítanak az orosz-ukrán háború frontvonalán – s csak idő kérdése az elterjedésük. A hírek szerint Moszkva szövetségesei egyfajta teszüzemnek fogják föl a konfliktust, amibe sorra vetik be furmányos masináikat. A legnagyobb arányban a fentebb említett drónok terén történt változás.

Nem UFO, nem is gyermekjátszóka – MI-t használó drónközpont kísérleti modellje Németországban

Fotó: AFP/Ralf Hirschberger

A felállás amúgy nem sokban tér el a hagyományostól – a személyzet az útjára engedi az UAV-ot, az pedig elvégzi a dolgát. A különbség ott van, hogy a kamikaze lényegében olyformán választja ki a célpontot, hogy döntéseit egyetlen ember sem hagyja jóvá, csakis az előre beprogramozott algoritmusok végzik el a feladatukat. Fölismerik a műszemük elé kerülő tájat, tárgyakat, katonákat, majd lehetőség szerint mentül több értékes technikát és ukrán bakát delegálnak (magukkal együtt) a túlvilágra.

Megbolondítható a kivitel olyformán is, hogy az egyik drón pusztán földerít, míg a „társait” úgy vezérli a a gyilkosságra, hogy ugyancsak nem kell hozzá személyzet.

Az AI előnye, hogy (jelen állapotában „még csak” olykor) jobban dolgozik, mint maga az irányítója. Oka ennek pedig az éberség, a hatalmas mögöttes számítási kapacitás, az ennek nyomában járó fokozottabb és nem lankadó figyelem, minek hála olyan lényegtelen apróságokat is képes detektálni – például egy unalmasnak és veszélytelennek ható tájon – amit még a leggyakorlottabb drónpilóta sem venne észre soha.

Márpedig a harcot pont gyakorta pont azok a „jelentéktelenségek” döntik el, melyeket az ellenség bármi okból nem szúr(na) ki.

Pár hete szenzációszámba menő hírként keringett a nyugati sajtóban, hogy az ukránok egy mesterséges intelligenciával vezérelt orosz drónra bukkantak. A józan logika azt diktálja, ez nem egy tesztpéldány volt, hanem valami olyasmi, ami már tömegesen gyártódik valahol. Ha pedig ez igaz – s miért ne lehetne az – akkor innét már csak pár esztendő kérdése a gyilkos robotok világa, a Terminátor filmekből megismert SkyNet.

A felhasználási lehetőségek pedig végtelen számúak – például miért ne lehetne a már meglévő robotkutyákra „automata” fegyvereket szerelni, vagy egy-egy telephelyet önállóan dolgozni tudó lőtornyokkal oltalmazni...?