Külföld
A Nyugat Kína és Oroszország karjába lökte Indiát
Újdelhi makacsul kitart Trumppal szemben, és úgy tűnik, Pekinggel is sikerül rendezni a viszonyát
Ladakhi fagy és kazanyi olvadás
A 2020-as ladakhi összecsapások után a nyugati elemzők és döntéshozók elégedetten állapították meg, hogy a kínai–indiai kapcsolatok fagyosabbak, mint a Himalája között süvöltő szelek télvíz idején.
Többségüket a 2023-as dél-afrikai BRICS-csúcs fejleményei sem rázták fel, pedig azok már előre jelezték az enyhülést: a johannesburgi találkozó előtt „az volt a mondás”, hogy a Delhi és Peking között feszülő ellentétek miatt a szervezet biztosan nem fog új tagokat felvenni – de felvett. A következő évben, azaz tavaly pedig Hszi Csin-ping és Narendra Modi már egymás vállát lapogatva üzente meg Kazanyból, hogy a felek „visszatérnek a fővonalra”.
India továbbra is a Nyugat szövetségese?
Mindezek ellenére idén is sorra jelentek meg az olyan cikkek, nyilatkozatok, amelyek szerint India a Nyugat természetes szövetségese a régióban. És erős a gyanú, hogy amikor a Trump-adminisztráció augusztus elején az orosz olajimportra hivatkozva büntetővámokkal fenyegette meg Delhit, a State Departmentben senkinek nem jutott eszébe sem az, hogy Modi ellenáll, és főleg nem, hogy Kína majd a segítségére siet.
Persze, a fent említett előzmények után természetesen ez történt. Az elmúlt héten Vang Ji kínai külügyminiszter Indiába látogatott, és meghívta a miniszterelnököt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tiencsini csúcstalálkozójára, valamint tárgyalásokat folytatott Szubrámánjam Dzsaisankár külügyminiszterrel, és Modi nemzetbiztonsági tanácsadójával, Adzsit Dovállal.
Peking ajánlatai és a határvita
Vang Ji nyilatkozataiban visszatérő motívum volt az „évszázados átalakulás felgyorsulása”, az „egyoldalú zsarolás elutasítása” és a világrendszerváltás elkerülhetetlensége. Vagyis az, hogy a jövő alapja a multipolaritás. Ez több volt retorikai fogásnál.
A hírek szerint Peking felajánlotta bizonyos repülőjáratok újraindítását, a vízügyi adatmegosztást, a határkereskedelem fejlesztését, emellett az együttműködést a műtrágya- és ritkaföldfémkereskedelem, valamint az alagútfúró gépek beszerzése terén.
Emellett az indiai nemzetbiztonsági tanácsadó, Adzsit Dovál és Vang Ji a 24. különmegbízotti fordulóban kifejezetten a határkérdést tárgyalták, és „nyugodtabb, kezelhetőbb” helyzetet rögzítettek. A hangsúly azon van, hogy a katonai és diplomáciai csatornák egyszerre működjenek: járőrözési rezsimek, csapatösszevonások visszafogása, zarándoklatok és információmegosztás helyreállítása.
Moszkva nyíltan Delhi mellett
Érdemes kitérni arra is, hogy Vang Ji látogatásával egyidőben Roman Babuskin, az orosz nagykövetség helyettes vezetője sajtótájékoztatót tartott, amin kijelentette: az Egyesült Államok indiai olajimporttal kapcsolatos szankciói „indokolatlanok és egyoldalúak”.
„Oroszország India legnagyobb olajszállítója, az indiai igények pedig évről évre nőnek – gazdaságaink tökéletesen kiegészítik egymást” – hangsúlyozta, gyorsan hozzátéve: ha az indiai áruk esetleg kiszorulnának az amerikai piacról, Oroszország nyitott az indiai export fogadására.
Az orosz diplomata Putyin és Modi legutóbbi telefonbeszélgetésére is utalt, amely szerinte bizonyította, hogy India kulcsfontosságú Oroszország számára, és nem mulasztotta el az alkalmat, hogy odaszúrjon az Egyesült Államoknak:
„A Nyugat viselkedése az elmúlt években világosan megmutatta, hogy neokolonialista hatalomként saját érdekeit tartja szem előtt. (…) Ha a Nyugat kritizál, az azt jelenti, hogy jól cselekszel” – mondta.
Washington szankciói és az indiai ellenállás
Mint ismert, az Egyesült Államok augusztus 6-án 25 százalékos pótlólagos vámot vetett ki Indiára, amit később 50 százalékra emelt. A Fehér Ház szóvivője, Karoline Leavitt szerint a lépés célja, hogy másodlagos nyomást gyakoroljanak Oroszországra az ukrajnai háború lezárása érdekében.
A szankciók különösen az indiai textil- és bőripart, valamint az ékszerkereskedelmet sújtják. Delhi „tisztességtelennek, indokolatlannak és ésszerűtlennek” nevezte a döntést, és Narendra Modi pedig kijelentette, hogy India nem hátrál meg. Ez egyébként azért sem meglepő, mert az ellenzéke azonnal erős, nacionalista és szuverenista hangot ütött meg, tehát a jelek szerint az ellenállás amolyan nemzeti minimum lett az országban.
A Nyugat elszámította magát
A Nyugat tehát elszámította magát. Talán nem is 2020-ban – nem a kínai–indiai elhidegülés túlértékelésével, hanem azzal, hogy meg sem próbálta kihasználni a kínálkozó alkalmat: India irányában továbbra is lenézést tanúsított, és ahelyett, hogy egy jó ajánlatot tettek volna neki, a szokásos módon, különféle civil szervezetek bevonásával megpróbálták megbuktatni Modit.
A végeredmény még nincs kőbe vésve, de egyelőre úgy tűnik, hogy a BRICS-országok együttműködése erősödni fog, amivel a Trump-adminisztráció egyik legnagyobb félelme válhat valóra.
