Ukrajna kíméletlen válaszra készül, cél: Moszkva provokálása

Július és augusztus folyamán az ukrán erők sorozatos dron- és légi támadásokat hajtottak végre az orosz olajfinomítók és háromszor a „Druzhba” olajvezetékhez tartozó pumpáló állomások ellen. Ez az olajexport átmeneti leállását okozta, több gyár így vészhelyzeti karbantartásra szorult. Egyes becslések szerint legalább a finomító kapacitások 10 százaléka károsodhatott — ennek hatására az üzemanyagárak egekbe szöktek, amit még az augusztus 1-jén életbe lépő benzinexport-tilalom sem tudott feltartóztatni.

Az iparági elemző, Maxim Ssaposnyikov kiemelte:

„Látható, hogy a spekulánsok legalábbis e támadások ürügyén tovább szítják az üzemanyagárakat. Reméljük, hogy ez két–három új finomító, köztük a Távol-Keleten építését ösztönzi.”

A Szentpétervári tőzsdén augusztus 20–21-én az Ai‑92 és Ai‑95 üzemanyag nagykereskedelmi ára rekordokat döntött: 72 600, illetve 82 200 rubel/tonna — igaz, az árak a következő napokban 2%-kal csökkentek, számolt be róla az EAdaily.

Az orosz energiaügyi minisztérium ígéretet tett rá, hogy gyorsított ütemben elvégzik a terven felüli javításokat, miközben tartalék kapacitásokat is üzembe állítanak.

Mindez eddig nem okozott drámai fordulatot az orosz üzemanyaghelyzetben: ahogy a hadsereg sem szorulna üzemanyaghiányra – a dízel kínálata mintegy kétszerese a keresletnek, és az export továbbra is zavartalanul folyik.

Eközben Ukrajna visszavágóként több olajtárolót, gázkompresszor-állomást és a Krivoj Rog melletti Kremencsuk finomítót is célba vette, amely már jelentősen csökkentett kapacitáson működik. Ez súlyos infrastruktúra-kollapszushoz vezethet, ha a támadások folytatódnak. Ennek ellenére a támadások folytatódnak, mivel – mondják szakértők – nem a kimerításos háború a cél.

Maxim Ssaposnyikov úgy értékelte:

„Úgy gondolom, ezek a béketárgyalások megzavarására irányuló próbálkozások. Ukrajna kitartó maradása az európai üzemanyagszállítások függvénye. Amíg Európa hajlandó harcolni tovább, addig Ukrajnának nem érdemes figyelmet szentelnie saját veszteségeinek.”

Ssaposnyikov további infrastruktúra-támadásokat vár:

„Mivel az ukrán vezetésnek nincs vesztenivalója, és az EU támogatás év végéig valószínűleg elegendő, ezért tovább folytatják.”

A FNÉB vezető elemzője, az orosz kormánynak is bedolgozó Igor Juskov úgy véli, Kijev egy még keményebb orosz válaszreakcióra játszik:

„Láttunk támadásokat a Druzhba-vezeték, a finomítók, sőt atomerőművek ellen is, például a szmolenszki blokkon. Nyilvánvalóan Ukrajna azt akarja, hogy Oroszország hevesen válaszoljon, hogy aztán ezt bemutathassa bizonyítékként: Moszkva nem tárgyalásra kész, nem is akar békét.”

Szerinte annak sem járulna hozzá Ukrajna vezetése szívesen, ha a harcok véget érnének:

„Ha bármiért abbamaradna a konfliktus, egy pillanat alatt lényegtelenné válhatnának: drasztikusan megkurtítanák támogatásukat, választásokra kényszerítenék őket, s jó eséllyel el is távolítanák őket.”

Juskov hangsúlyozta:

„Ha Ukrajna valóban le akarta volna zárni a Druzhba-vezetéken az olajszállítást, egyszerűen megállította volna azt a saját területén, fölösleges bombázás nélkül. Ehelyett Oroszországot célozzák meg, hogy provokálják a kemény reakciót. Ez az ukrán célkitűzés lényege.”

Szerinte az EU sem feltétlenül érdekelt a konfliktus mielőbbi lezárásában, legalábbis nem az ő feltételeik szerint. Ukrajna egyértelműen külső pénzügyi támogatásra épít, ezért minél több sztrájk éri, annál jobban jön hozzájuk – így látják belülről a dolgokat.