Mi fizetjük majd jól az ukrán katonákat

Képzeljük el, hogy egy csaknem négy éve a frontvonalon harcoló katonának a békekötés után azt mondják, még nem szerelhet le, mert meg kell várni, amíg a helyére lépő utódját kiképzik. Ha úgy fogalmazunk, hogy az érintett nem lesz boldog, jó eséllyel csak a felszínt karcoltuk meg. Ha esetleg valaki erre azt feleli, e gondolat merő fantázia, ne adj Isten rosszindulat, akkor téved, lévén nagyon könnyen előfordulhat e helyzet Ukrajnában.

Kijev egyértelművé tette, a békekötés után is egyre több fegyvert szeretne kapni. Mivel ugye az államnak magának szinte szó szerint nincs semmiféle néven nevezhető bevétele, ez a vágy értelemszerűen csak mások kontójára valósítható meg. Készült is pár lista, mit szemeltek ki - több Patriot rendszer, új páncélozott eszközök, repülőgépek, üzemanyag, lőszer, kézi- és nehézfegyverek - s így tovább a végtelenségig. Valójában az ukránok most szentül meg vannak győződve arról, hogy a nyugati polgárok pénzén bármit megkaphatnak ingyen - s a jelenlegi brüsszeli vezetés sajnos partner ehhez a marhasághoz.

Arról is szó van, hogy a békekötés után nem apasztható érdemben a katonság létszáma. Mivel jelenleg alsó hangon olyan nyolcszázezer ember áll fegyverben, mélyen elgondolkodtató, hogy ezt a hatalmas létszámot ki fogja fizetéssel ellátni, etetni-itatni, ruházni?

Ha amolyan analógiaként belegondolunk abba, hogy a honvédségünk nem éri el a harmincezret, s mégis több mint két százalékba kerül a meglévő 9,5 millió magyarnak, akkor egy, a miénknél durván 3,5-szer nagyobb népességű, legatyásodott és eladósodott országnak mennyibe fájhat majd nyolcszázezer baka -plusz ugye a sok új és régi fegyver, eszköz karban- és üzemben tartása?

Persze hipotetikusan lehet számokkal dobálódzni, de az ökölszabályként elfogadható, a (minden híreszteléssel szemben csak elméletben létző) ukrán GDP olyan nyolc százaléka biztosan elmenne erre a célra. De lehet, hogy a tíz is.

A kassza üres, a vidék, a városok és az infrastruktúra egyként romokban, ám valaki(k)nek muszáj lesz állnia a cehet. S mivel Amreika határozottan kijelentette, hogy Ukrakjna ügye az európaiaké, sok választás nem marad. (Mondjuk Washington nem hülye, s pontosan érzi, hogy ez egy halálos és pénztemető ringlispil lesz - de szemmel láthatóan nem is bánja, mert így az eleve veszett ügybe megát agyatlanul belehajszoló EU még inkább erőtlenné és jelentéktelenné silányul.) Magyarán mondva, amit Kijev - esetleg - kap az USA-tól, azt velünk fogják kicsengettetni.

S ehhez jönnek még azok a felesleges milliárdok, ilyen-olyan gyors és másféle címkézésű hadisegélyek, melyeket az EU fog adni „puszira” Kijevnek...