Külföld
Oroszország kezdi visszaszerezni szupernagyhatalmi státuszát
A csúcs után más lett a világpolitikai helyzet
Bár nem történt megállapodás az ukrajnai tűzszünetről az alaszkai amerikai–orosz csúcstalálkozón, mind Donald Trump amerikai, mind Vlagyimir Putyin orosz elnök elégedett lehet, mert abban megegyeztek, hogy fenntartják a párbeszéd lehetőségét.
Viszont, ha közelebbről vesszük szemügyre a körülményeket, akkor azt látjuk, hogy Putyin sokat nyert az alaszkai csúccsal.
Először is Amerika tétben volt a megbeszélések előtt. Trump még az elnökválasztási kampány ideje alatt megígérte, hogy egy nap alatt befejezi az ukrajnai háborút. Erre persze azt lehet mondani, hogy ez nem volt más, mint egy választási fogás. Aztán jöttek a különböző határidők, végül 50, majd 15 nap. Mindezekből semmi sem lett, miközben az orosz csapatok, ha lassan is, de előrenyomultak.
Pillanatnyilag a Kreml egységei győzelemre állnak.
Putyin viszont nem ígért semmit a tárgyalások előtt, ezért nem is volt rajta pszichológiai nyomás. Rendszeresen megismételte azt a mondatot: A háborúnak csak akkor lehet vége, ha annak okai megszűnnek. Ez valójában nem jelent mást, minthogy el kell fogadni az orosz követeléseket, vagyis a megszállt területeket nem adják vissza Ukrajnának. Ez a Donbászra, a Krím-félszigetre és Ukrajna délnyugati és délkeleti egyes részeire vonatkozik. Bár e két utóbbi esetben bizonyos területcserék szóba jöhetnek.
Mindez jelentős presztízsnyereséget hozott Putyinnak. Mint ahogy az is, hogy a szokásos protokolláris ceremóniát meghaladva, igazi pompával fogadták az alaszkai Elmendorf–Richardson katonai légitámaszponton. Volt itt minden: vörös szőnyeg, Donald Trump mosolyteli fogadtatása. Ennél nagyobb elismerést aligha kaphatott volna az orosz elnök, miután az ukrajnai háború kitörése óta gyakorlatilag nemzetközi diplomáciai karanténba zárták, és csak Észak-Koreába, illetve Fehéroroszországba látogathatott el.
Az már mindennek a teteje volt, hogy Putyin elfogadta Trump meghívását, és hátrahagyva saját páncélozott kocsiját, az amerikai elnök limuzinjába szállt be, hogy a tárgyalások közvetlen helyszínét elérje.
A kétoldalú tárgyalások alig tartottak három órát, és ha a tolmácsolás idejét is bekalkuláljuk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a párbeszéd igencsak rövidre sikerült. Putyint ez láthatóan nem zavarta, neki több szempontból is az volt fontos, hogy találkozzon az amerikai elnökkel.
Mi volt ennek a csúcsnak az üzenete a külvilág felé?
A Szovjetunió összeomlása után Oroszország megszűnt első számú nagyhatalom lenni. Egypólusú lett a világ, az Egyesült Államok maradt az egyetlen szupernagyhatalom. Moszkva ebből a számára ugyancsak nem kedvező helyzetből mostanáig nem tudott kikászálódni.
Most viszont, amikor az egyik legsúlyosabb globális válság megoldása került előtérbe, akkor minden más tárgyalófelet kizárva – még Ukrajnát is – az Egyesült Államokkal egyenlő partnerként ülhetett tárgyalóasztalhoz az orosz elnök. Visszatértek a régi „szép” idők, amikor a Szovjetunió vezetője az amerikai elnökkel egyeztetett a világ sorsáról.
De van itt más nyeresége is Putyinnak. Oroszország az utóbbi időben ugyan nem veszített további diplomáciai teret, mert például támaszkodhatott a BRICS-országok – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – támogatására, de hiba lenne azt hinni, hogy e csoporton belül nincs rivalizálás. Persze, hogy van.
Moszkva szempontjából elsősorban Kína jöhet szóba.
Annál is inkább, mert az ukrajnai háború miatt Moszkva igénybe vette a kínai katonai és gazdasági segítséget. Most azonban fordult a kocka: a kínai elnök nem volt ott Alaszkában. Igaz, nem is akart elmenni, mert Peking bizonyos távolságot kíván tartani az ukrán válságtól.
Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Oroszország bár még nem teljesen, de már „nyomokban”, az alaszkai csúcstalálkozó után visszaszerezte elvesztett szuperhatalmi státuszát.
