Külföld
Az EU az amerikai–orosz csúcs után már megszabadulna Zelenszkijtől
Egy nappal az amerikai–orosz alaszkai csúcs előtt jogos a találgatás, hogy vajon milyen eredménnyel fog zárulni Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozója. A pillanatnyi állás szerint nem kizárt, hogy Ukrajnában a teljes zűrzavar korszaka köszönt be.
A káosz több dimenzióban való felszínre törésének egyik biztos jele, hogy már hetekkel ezelőtt, amikor kiszivárgott, hogy Trump és Putyin órákig tartó telefonbeszélgetéseken egyeztetik álláspontjaikat, az Európai Unió biztos jelét adta annak, hogy legszívesebben megszabadulna Zelenszkijtől.
Az EU által az ukrán elnök feltétel nélküli elfogadásának megváltozását a Politicóban – amely mindig az EU hivatalosnak mondott álláspontját visszhangozza – megjelent egyik cikk is jelezte, mivel a kijevi vezetést félautokratikusnak minősítette. Brüsszel az „autokratikus” jelzőt eddig általában a patrióta politikusokra aggatta rá. Az uniós normatívákban ez azt jelenti, hogy az így megbélyegzett politikusokat el kell távolítani a hatalomból.
Zelenszkijt mindennek lehet nevezni, csak nem patriótának: külföldieknek adta el Ukrajna termőföldjének felét, valamint Nagy-Britanniának és az USA-nak a ritkaföldfémek 100 évre szóló bányászati jogát.
Ami kiverte Brüsszelben a biztosítékot, az az volt, hogy Zelenszkij az addig független korrupcióellenes két ügynökséget az elnöki iroda alá rendelte. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ukrán államfő bármilyen nyomozást azonnal leállíthat, tehát az ügynökségeket ettől kezdve messze nem tekinthetjük függetlennek.
Nézzük meg, hogy ezzel kapcsolatban milyen figyelmeztetést írt Zelenszkijnek közösségi oldalán Johann Wadephul, német külügyminiszter. „Az ukrán korrupcióellenes ügynökség függetlenségének korlátozása megnehezíti Ukrajna EU-ba vezető útját. Elvárom Ukrajnától, hogy következetesen folytassa a korrupció elleni küzdelmet.”
Na, ilyet sem olvastunk egy háborúpárti európai politikustól eddig. Ha most bárki azt gondolná, hogy az EU kibújt a bőréből, mert a demokrácia védelmében szembement Zelenszkijjel, azt ki kell ábrándítanunk. Brüsszel nem tudja, és nem is akarja átlépni saját árnyékát. A két korrupcióellenes ügynökség „államosítása” nagyon úgy néz ki, hogy csak ürügyként szolgált Zelenszkij „elbocsátásának” előkészítéséhez.
Látszólagos ellentmondás, hogy a napokban megtartott EU-csúcson 26 tagállam – Magyarország nem írta alá a záródokumentumot – még teljes mellszélességgel kiállt az ukrán államfő mellett.
Ez egy taktikai lépés volt, mivel nem lehet tudni, milyen eredménnyel zárul a Trump–Putyin találkozó.
A találgatásoknak se szeri, se száma. Itt most szorítkozzunk arra a feltételezésre, hogy az amerikai–orosz csúcstalálkozón érvényesülni fog az az orosz akarat, amely szerint nem adnak vissza elfoglalt területeket – beleértve a Krím-félszigetet is –, sőt azok egy részét még ki is szeretnék „bővíteni”. A hírek szerint Moszkva bizonyos régiók cseréjét esetleg elfogadná, de ez a lényegen nem változtatna, vagyis hogy Ukrajna elvesztené területének körülbelül 20 százalékát.
Most az a kérdés, hogy a területvesztés hogyan hatna az ukrán társadalomra. Merthogy Zelenszkijre nemcsak külső, hanem belső nyomás is nehezedik. Az őt támogató orgánumok hirtelen kezdtek kritikusabb hangot megütni az ukrán elnökkel szemben.
A Kyiv Independent így számolt be a két korrupcióellenes ügyészség státuszának megváltoztatásáról: „Egy, Vologyimir Zelenszkij elnök törvényhozói által vezetett parlamenti szavazás ma megfosztotta Ukrajnát legfontosabb korrupcióellenes szerveitől, ezzel teljesen felforgatva azt a rendszert, amelyet eredetileg a többi bűnüldöző szervtől való függetlenségre hoztak létre.”
Több mint három évvel a háború kezdete után az ukránok támogatása a győzelemig tartó harc folytatásáig új mélypontra esett. A Gallup legutóbbi, július elején Ukrajnában végzett közvélemény-kutatásában a megkérdezettek 69 százaléka a háború mielőbbi, tárgyalásos befejezését támogatja, szemben a győzelemig tartó harccal, amelyet csak 24 százalék preferált.
Ez szinte teljes fordulatot jelent a 2022-es közvélemény-kutatáshoz képest, amikor a megkérdezettek még 73 százaléka támogatta, hogy Ukrajna a győzelemig harcoljon, és csak 22 százaléka szerette volna, ha az ország a lehető leggyorsabban tárgyalásos úton próbáljon megoldást találni a konfliktusra.
Ott vannak még az ukrán ultranacionalisták, az Azov-ezred tagjai, akiket időközben a fegyveres erők részévé tettek. De ettől még maga az ezred nem szűnt meg. Az Azov-ezred jelenleg aktívan részt vesz az ukrán védelem stabilizálásában a keleti frontvonalon, különösen Pokrovszk térségében, a Trump–Putyin csúcstalálkozó előtt történt orosz előrenyomulás feltartóztatása érdekében.
Az „ultranacionalista” kifejezés csak enyhe jelző a fegyveres testületre. Az elfogott Azov-tagok hátán, mellén nem egyszer találtak tetovált horogkeresztet, az egykori SS jelzéseit vagy éppen Hitler portréját. Ez az egység nem fog belenyugodni a területveszteségekbe.
Mindez a 2014-es Majdan téri puccs hozadéka, amikor elűzték Viktor Janukovics ukrán elnököt. Akkor három uniós tagállam külügyminisztere – lengyel, német, francia – „bábáskodott” a törvényesen megválasztott államfő eltávolításán.
Most az EU nem tesz fel mindent egy lapra. Ursula von der Leyen bizottsági elnök még nem nyilatkozott Zelenszkij jövőbeni helyzetével kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy maga az EU, ahogy fentebb láttuk, már elég egyértelmű jelzést adott, hogy szabadulna Zelenszkijtől.
