Külföld
Trump–Putyin Alaszka-csúcs. Jöhet a magyar híd?
Alaszka hidegében forró diplomácia, a magyar híd esélye
2025 augusztus 15-én Alaszkában olyan találkozóra készül a világ, amelynek kimenetele akár évekre meghatározhatja Európa és az egész világ biztonságát. Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő ülnek tárgyalóasztalhoz, nem valamelyik világváros dísztermében, hanem a sarkvidéki félhomályban, egy szimbolikusan is „félúton” lévő helyszínen. A helyszín kiválasztásának fontos üzenetértéke van. Alaszka elég távol van a háború zajától ahhoz, hogy mindkét fél biztonságban érezze magát, ugyanakkor elég közel az orosz határhoz, hogy Putyin is megkapja az erős vezető rangjához méltó hangsúlyt.
A tárgyalás központi témája a három és fél éve tartó orosz–ukrán háború lehetséges lezárása lesz. Ám van egy zavarba ejtő mozzanat, ugyanis Ukrajna nincs hivatalos meghívottként a listán. Volodimir Zelenszkij elnök jelezte, hogy kész lenne részt venni, de a szervezők szándékosan kétoldalú tárgyalást választottak. Ez felveti azt a mindenkit foglalkoztató kérdést, vajon mi értelme békét kötni egy háborúban, ha az egyik fő érintett csak a folyosói hírekből figyelheti a tárgyalás menetét?
Az ukrán vezetés és több nyugati kormányfő az elmúlt napokban újra és újra felidézte a diplomácia egyik alapelvét: „Semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül.” Ez nem puszta szlogen, hanem a legitimitás záloga. Az eddig történelmi tapasztalatok szerint, ha a megállapodásból Kijev kimarad, az alá fogja ásni annak tartósságát. Az ilyen egyezségek legfeljebb átmeneti fegyvernyugvást hoznak, valódi békét ritkán.
Ukrajna kihagyása, lehetőség vagy veszély?
Az ukrán fél kihagyása nemcsak a tárgyalóasztal egyik székét hagyja üresen, hanem egyben egy nehezen kiszámítható politikai aknamezőt is teremt. Zelenszkij számára otthon belpolitikai kockázat, ha kész tények elé állítják, akkor a választói joggal kérdezhetik meg, miért nem volt ott, amikor az ország jövőjéről döntöttek? Európában pedig ez a kétoldalú amerikai-orosz megállapodás komoly törést okozhat az unió egységében. Brüsszel és több főváros már most attól tart, hogy egy gyors amerikai–orosz alku háttérbe szoríthatja az uniós elképzeléseket és a közös biztonsági garanciákat.
A két békeút közötti különbség itt kristályosodik ki. Az amerikai megközelítés gyors eredményre törekszik, tűzszünet, politikai bejelentés, majd, ha a körülmények engedik egy gazdasági nyitás Oroszország felé. Ez rövid távon csökkentheti a harcok intenzitását, de magas az ára, az ukrán területi integritás és hosszú távú biztonsági garanciák sérülhetnek. Az európai elképzelés, amelyet a Weimar+ és a Coalition of the Willing keretei között dolgoznak ki, lassabb és nehézkesebb, viszont a hangsúly a jogi alapokon, a biztonsági csomagokon és Ukrajna tényleges bevonásán van.
Egy gyors alku a jeges alaszkai tájban csábító lehet azoknak, akik politikai győzelmet akarnak mutatni saját közönségüknek. De egy hosszabb, aprólékos európai rendezés az egyetlen út, amely nem csupán elhallgattatja a fegyvereket, hanem stabil, tartós békét is építhet. És itt, a két világ között, van helye Magyarországnak: olyan közvetítőként, amely mindkét fél nyelvét érti, de a béke tartósságát tartja szem előtt.
Az elmúlt napokban két nagy európai diplomáciai formáció mozdult meg a béke ügyében, az előbb említett Weimar+ kibővített stratégiai szövetség és a Coalition of the Willing akciócsoport. Előbbi diplomáciai súlyát növeli, utóbbi akár tényleges biztonsági erőt is bevethet Ukrajnában, ha eljön a tűzszünet ideje. Közös bennük, hogy európai kézbe akarják venni a béke feltételeinek meghatározását és ezek egyike sem képzelhető el úgy, hogy Magyarország hosszú távon kimaradjon.
A Weimar+, Franciaország, Németország, Lengyelország és az újonnan csatlakozók, most abban állapodtak meg, hogy a béketárgyalások alapfeltétele a fegyvernyugvás és Ukrajna hosszú távú biztonsági garanciáinak biztosítása. A Coalition of the Willing pedig egy „készenléti békefenntartó erő” körvonalait rajzolja fel, amely akár azonnal megjelenhetne ukrán területen, ha a felek leteszik a fegyvert.
Ebben a kettős európai mozgásban Budapest hivatalos álláspontja kívülállónak tűnhet, de a diplomácia igazi játékosai pontosan tudják, aki egyszerre képes beszélni Kijevvel, Brüsszellel és Moszkvával, az a tárgyalóasztalnál aranyat ér. A magyar kormány az elmúlt években sok bírálatot kapott „különutas” politikája miatt, de ha a történelemre tekintünk, láthatju, a semleges híd szerepe nem egyszer hozott történelmi áttörést. Gondoljunk csak Ausztria 1955-ös államszerződésére vagy Finnország hidegháborús „finnlandizációjára”. Ezek nagyon vitatott, mégis működő diplomáciai egyensúlyok voltak.
Magyarország előretörése a diplomáciai sakktáblán
Amit sokan „különutas politikának” látnak, valójában inkább magyar diplomáciai ösztön.Az a sajátos képesség, hogy a viharban is találjunk egy stabil ösvényt, amin átsétálhatunk egyik partról a másikra anélkül, hogy bőrig áznánk. Ez nem egy vakmerő sodródás, hanem tudatos helyezkedés, lépésről lépésre felépített pozíció, amelyet nem a pillanatnyi taps, hanem a hosszú távú eredmény motivál.
Orbán Viktor politikai érzéke, amit sokan vitatnak vagy éppen ellenkezőleg elismerik, ez ízlés dolga, abban mindenképpen erős, hogy felismerte, békét nem lehet pusztán csak jó szándékkal elérni. Ahhoz olyan közvetítő kell, aki érti mindkét fél nyelvét, képes megfogalmazni a másik gondolatait anélkül, hogy saját szavahihetőségét elveszítené. Ez a fajta diplomácia ritka árucikk a világban, és Magyarország most pontosan ebben az irányban erősít.
Miközben más fővárosok kizárólag a saját szövetségeseinek üzenetét visszhangozzák, Budapest tudatosan őrzi a kapcsolati csatornákat mindkét tábor felé. Ez nem jelent meghasonlást, inkább hidépítést, előkészíteni azt a pillanatot, amikor a két part között ténylegesen szükség lesz egy biztos átkelőre. És ha ez a pillanat eljön, a magyar diplomácia akkor már nem a sor végén áll majd, hanem a közepén, ott, ahol a „kulcs pozíciókat” osztják.
A magyar diplomácia számára a következő lépés az lehet, hogy a „hiteles közvetítő” státuszt intézményesítse, akár olyan budapesti békefórum létrehozásával, amely a felek közötti kommunikáció hivatalos csatornája lehet. Ez valójában nem egy szimbolikus gesztus lenne, hanem stratégiai pozíció, amely garantálja, hogy a Weimar+ és a Coalition of the Willing terveihez Magyarország adja a kulcsot.
És itt jön a nemzetközi sakktábla másik oldala: az amerikai–orosz tárgyalási irány. Washington Donald Trump vezetésével Putyinnal egy gyors, „üzleti logikájú” megállapodást keres. A hírek szerint az alaszkai csúcson akár Ukrajna nélkül is megegyeznének egy tűzszüneti keretről. Ez a modell rövidebb idő alatt véget vethet a harcoknak, de az a kockázata, hogy tartós, igazságos rendezést nem fog adni, sőt, Ukrajna érdekei sérülhetnek.
Az európai békejavaslat ezzel szemben lassabb, de több garanciát tartalmaz, biztonsági csomagokat, területi integritás megőrzését és Ukrajna bevonását a döntésekbe. Itt a cél nem csak a fegyverek elhallgattatása, hanem egy tartós politikai és gazdasági rendezés, ami viszont évekig is eltarthat.
A lehetséges forgatókönyvek tehát így néznek ki. Ha Trump és Putyin megállapodnak Ukrajna nélkül, rövid távú csend jöhet, hosszú távú vitákkal. Ha nem születik egyezség, Európa békeútja felértékelődik és Magyarország közvetítői tere nő. Ha egyezség lesz és Ukrajna is belép, Budapest híd-szerepe intézményesülhet akár egy budapesti békefórum létrehozásával.
Magyarország számára ez a különbség azért lényeges, mert a gyors amerikai alku kihagyhatná a magyar diplomáciát a folyamatból, míg az európai, hosszabb távú rendezésben Budapestnek van tere és ideje építeni a híd-szerepet. Ha sikerül mindkét oldal felé megőrizni a tárgyalási csatornákat, Magyarország megkerülhetetlen közvetítőként jelenhet meg. Nem, mint statiszta, hanem mint a béketárgyalások egyik kulcspillére. Egy sikeres tárgyalás után az újjáépítésben való részvétel, infrastrukturális projektek, újjáépítési programok, energetikai együttműködések, óriási lehetőséget jelenthet a magyar cégeknek is.
A történelem sokszor igazolta már, aki képes egyszerre több színpadon játszani, az a végén, a függöny lehullásakor is állva marad. Ma még vitatják, hol a magyar diplomácia helye. Holnap talán már kijelenthetjük, hogy a béke magyar hídon érkezett.
