Külföld
Az amerikai–orosz csúcsot Brüsszel az EU föderációjára akarja felhasználni
Magyarország a veszélyzónában van, mert az EU-ban sok esetben különböző szinteken vétózott
Óriási nemzetközi diplomáciai bokszmeccs vette kezdetét azt követően, hogy bejelentették: e hét pénteken Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök Alaszkában találkozik, hogy előrelépés történjen az ukrajnai háború befejezése érdekében. A mesében szereplő hétfejű sárkány tűzokádása semmi sem volt ahhoz képest, amit az Európai Unió és a háborúpárti nyugat-európai vezetők produkáltak a hír hallatán.
Ezen nem is kell nagyon csodálkozni, mert lehet, hogy ez volt az a pillanat, amikor Brüsszelben felismerték: az EU, és vele együtt a Brit Birodalom, Franciaország és Németország is már papíron sem nevezhető nagyhatalomnak, nincs beleszólásuk a globális konfliktusok megoldásába, a két „Nagy” egymás között rendezi el a problémás ügyeket.
Az alaszkai tárgyalóasztalnál Kijev szövetségesei – a jelen állás szerint – az EU képviselői, de még maga Volodimir Zelenszkij sem foglalhat helyet. Az ukrán elnök attól tart, nem is alaptalanul, hogy a nagyhatalmak vezetői megpróbálhatják nélküle lezárni a háborút, illetve megszabni a három és fél éve tartó harc befejezésének feltételeit.
Ebbe az is beletartozik, hogy az USA nem fogja tovább katonailag támogatni Ukrajnát.
„A békét nem lehet Ukrajna nélkül létrehozni” – áll abban a közös nyilatkozatban, amelyet Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Finnország, az Egyesült Királyság és az Európai Bizottság vezetője írt alá. Egyúttal azt is hangsúlyozták, hogy Ukrajna közvetlen szerepvállalása nélkül nem lehet legitim tárgyalásokat folytatni. Friedrich Merz német kancellár ehhez még hozzátette:
„Nem járulok hozzá, hogy a tárgyalásokon ne legyen jelen Volodimir Zelenszkij.”
Erre szokták mondani: megáll az ember esze. Úgy látszik, hogy az EU-országok háborúpárti vezetőiben még nem tudatosodott eléggé, hogy nekik a globális politikában már nem osztanak „lapot”.
Ennél sokkal diplomatikusabban fejezte ki a lényeget Stephen Bryen. A Reagan-kormány védelmi államtitkár-helyettese, a biztonsági stratégia és technológia területén nemzetközileg ismert és elismert vezető szakértő az általa üzemeltetett Weapons and Strategy weboldalon azt állítotva: a jelenlegi európai vezetőkből – Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Lengyelország (talán Olaszország nem) – álló csoport valószínűleg néhány évnél tovább nem lesz hatalmon, utána konzervatív politikusok fogják felváltani őket. Azt gondolni, hogy ezek a most hatalmon lévő vezetők valóban elrendezhetik Ukrajna jövőjét, mondhatni nem hihető.
Az EU ígéretet tett, hogy egy erős erődöt fog építeni Európában, és teljes mértékben támogatni fogja Ukrajnát. Az EU vezetői ezt úgy jelentették ki, mintha ehhez meglennének az erőforrások és az akarat. Ha úgy gondoljuk, hogy ez átverés, valószínűleg jó úton járunk. Európának változatlanul az a célja, hogy az Egyesült Államok biztosítsa a kontinens valódi biztonságát.
Egyszerűen fenntarthatatlan az az EU-narratíva, hogy Oroszország volt az agresszor, és a Kremlnek a térségben egy esetleges győzelme komoly veszélyt jelentene a kontinens nyugati részére. Azok, akik ezt hangoztatják, „elfeledkeznek” arról, amit Angela Merkel a Die Zeit német lapnak nyilatkozott 2022 decemberében.
A volt német kancellár szerint a 2014–2015-ben megkötött minszki megállapodások időt adtak Ukrajnának, hogy felkészüljön a háborúra.
Persze most sokaknak az sem jut eszébe, hogy 2022 tavaszán Oroszország és Ukrajna Isztambulban már megállapodott a fegyverszünetről, de Boris Johnson akkori brit miniszterelnök Kijevben termett, és ráparancsolt Zelenszkijre, hogy folytassa a háborút.
Hiba lenne azonban azt hinni, hogy az EU semmiféle tervet nem kovácsol ebben a helyzetben. Az EU Zelenszkijt az alaszkai tárgyalások részévé akarja tenni. De miért? Ez nemcsak presztízskérdés, hanem egy jól megfontolt terv része lehet. Az ukrán elnök biztosan nem lenne hajlandó aláírni bármilyen területi veszteséget, az oroszok viszont ragaszkodnak az elfoglalt térségek megtartásához, illetve ezek „kibővítéséhez” is. Esetleg valamilyen területi cserébe lehet, hogy belemennének. Márpedig ha Zelenszkij részese a tárgyalásoknak, de nem írja alá a megállapodást, akkor a szerződés nem léphet hatályba, tehát folytatódik a háború. Ez viszont az EU ki nem mondott álláspontja.
De van itt más is. Nyugat-Európa Zelenszkijt támogatja, folytatni akarja a háborút, még akkor is, ha az USA „levonul” a terepről.
Ennek az egésznek megvan a maga hátsó szándéka.
A háború folytatása ürügyet adna az EU-nak és Nyugat-Európának, hogy gyengítse Washington szerepét a NATO-ban, mivel az USA nem vállal aktív cselekvést a hadműveletekben. Ennek következtében létre lehetne hozni az Európai Védelmi Uniót. Ez azt is eredményezné, hogy ki lehetne kényszeríteni a közös kül- és védelmi politikát.
Elméletileg most is van közös külpolitika, a közös védelemről csak tárgyalnak. A jelenlegi uniós szabályok szerint a kül- és védelempolitikai lépésekhez minden tagállamnak hozzá kell járulnia. Mindez azt jelentené, hogy meglenne az indok, jobban mondva az ürügy, hogy megváltoztassák az uniós szabályokat, és elegendő legyen csak a többségi szavazás a fenti ügyekben.
A kisebb tagállamok véleményének így „lőnének”.
De nemcsak erről van szó, mert a tagállamok vétójogát minden szinten és minden témában el akarják törölni. Magyarország a „vészzónában” van, mert sok esetben – nemcsak kül- és védelmi politikát illetően, különböző szinteken vétózott. Például június végén, az uniós csúcson, amikor hazánk egyedüliként a tanácskozást lezáró dokumentum Ukrajnát érintő szakaszát nem írta alá.
Biztosak vagyunk abban, hogy sokan már kitalálták, mire megy ki a játék. Hát persze, hogy az Európai Unió központosításáról, az Európai Egyesült Államok tervének megvalósítását készítik elő.
Szóval, miközben az EU szemmel láthatóan súlyos geostratégiai és diplomáciai vereséget szenvedett, mert nem hívták meg Alaszkába, a kudarcot egy ravasz csellel arra akarja felhasználni, hogy még tovább építhesse a föderális Európát.
